Az NER-bajnokság csapatainak pénzügyeit összegző átfogó jelentés szerint az NB I-es klubok bevételeinek mindössze két százaléka származik jegybevételből. Lényegében tehát teljesen mindegy, hogy mennyien néznek meg a helyszínen egy mérkőzést, mert a források 98 százaléka máshonnan folyik be. Közgazdasági fogalmak mentén működő rendszerben ilyesmi elképzelhetetlen, pláne, hogy a futball a szórakoztatóipar része. Ebben az iparágban egyszerűen nincs, nem létezik olyan üzleti modell, amely kétszázalékos jegyárbevétel mellett eltart egy produkciót. Hogy ennek ellenére mégis él, egyenesen virágzik az NB I, az a NER egyik nagy találmánya. A jellemzően közbeszerzéseken megtermelt profit egy részét a „vállalkozónak” illik visszaforgatnia a sportágba, illetve az állam is megtolja a maga szerény eszközeivel egynéhány tízmilliárddal a rendszert. Mármint az adófizetőktől származó milliárdokkal.
Minderre a hanyatló Nyugat egyik legnagyobb hatású sportszervezetének tanulmányából derült fény, ugyanis az Európai Labdarúgó Szövetség a héten ismertette a sportág tavalyi évének átfogó pénzügyi jelentését. Lehangoló magyar adatokkal lehetett szembesülni, feketén-fehéren látni, hogy az NB I-nek mennyi köze van a piacgazdasághoz: a 12 csapat összbevétele 61 milliárd forint, ami az 55 bajnokságot rangsoroló listán a magyar ligát súlyánál sokkal magasabb polcra, a 18. helyre pozicionálta. Csakhogy az összbevétel 47 százaléka egyéb, meg nem nevezett forrásból ered, de hogy ez miféle forrás, arra az UEFA tanulmánya nem terjedt ki. A csapatok működési költségeinek minimum fele ilyen-olyan formában érkező állami dotáció. És ebben nincs benne a piaci bevételként elkönyvelt, de drámaian túlárazott közvetítési jogdíj, amit persze az állam fizet, ha ezt is idevesszük, akkor a maximum 30 százalék körüli a saját jogon termelt bevétel. Hogy ennek ellenére a ma ismert formájában létezik a magyar klubfutball, az már nem gazdasági csoda. Isteni kegyelem. De kegyelmi ügyekben egyébként is erős a párt.