Nem védencként, vazallusként, hanem egyenjogú tagként akarnak szerepelni a lengyelek az újra éledő Weimar-háromszögben. Ezt sugallják az első kommentárok Donald Tusk miniszterelnök és Radoslaw Sikorski külügyminiszter hétfői párizsi és berlini tárgyalásai után. Tusk sokat beszélt arról, hogy a decemberben kormányra lépett új demokratikus koalíció visszaszerzi az ország rangját az Európai Unióban, s helyreállítja a stratégiai együttműködést a Weimar-háromszög keretében is.
Ez a laza konzultáció 1991 óta létezik Németország, Franciaország és Lengyelország között. Az elmúlt nyolc évben Varsóban kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt EU-szkeptikus és németellenes politikát folytatott, megrontotta a kapcsolatot az ország fő gazdasági partnerével. A PiS az USA-tól várta, hogy – cserébe a korábban Trumpnak tett vazallusi gesztusokért – Lengyelország patrónusa legyen. Ez nem változott azóta sem, hogy Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát.
A párizsi tárgyalásokon közlemények szerint a fő téma az európai védelmi képességek, a fegyvergyártó kapacitás közös megerősítése lehetett, de szó volt az atomenergetikai fejlesztésekről is. Emmanuel Macron francia elnök kiemelte: az EU államainak szuverenitásuk védelmében szembe kell nézniük azzal, hogy az orosz hatalom beavatkozik a küszöbön álló választásokba, költséget nem kímélve próbálja erősíteni az „Ukrajna-fáradtságot” Európában. (A látogatás napján hozták nyilvánosságra, hogy 193 internetes orosz propagandaportált és ötvenezer hamis profilt tártak fel, amelyek álhíreket terjesztenek, elsősorban Németországban.)
Egy Párizs közeli kastélyban eközben találkozott a három külügyminiszter is.
Stephane Séjourné kiemelte, hogy további támogatási tervekkel állnak elő Ukrajna segítésére. Annalena Baerbock szerint addig fogják segíteni Ukrajnát, amíg szükséges. A francia külügyminiszter azt mondta: az orosz agresszió mindent megváltoztatott Európában, ezért az EU-nak új energiára van szüksége. Ezt szolgálja a Weimar-háromszög, amelynek javaslatai nem korlátozódnak az ukránoknak nyújtandó támogatásra, érvényesülnek majd Európa NATO-védelemben betöltött képességének megerősítésében is. Ezt a közös nyilatkozat is megerősítette.
A párizsi és az ezt követő berlini Tusk-Scholz tárgyaláson is erről volt szó. A három államférfi szemében az EU Ukrajna melletti kiállása az orosz agresszióval szemben nem egyszerű nemzetközi jogi kérdés – látják, hogy Oroszország ebben a konfliktusban „megtámadta” a liberális demokráciát, a nyugati értékeket és életformát is. Ebben a helyzetben azt is felismerik, hogy a gerjesztett „Ukrajna-fáradtság” a populista, tekintélyelvű tendenciát erősíti, amelyet most újra Donald Trump szimbolizál. Az idei amerikai elnökválasztás esélyesének tűnő Trump legutóbbi megszólalását arról, hogy Putyint biztatná, tegyen, amit csak akar a védelmükre nem eleget költő NATO-tagállamokkal, aggodalommal kommentálták Párizsban és Berlinben.
Tusk számára vélhetően a németországi tárgyalás volt a nehezebb.
A PiS évek óta „német ügynökként” ábrázolja őt – a karaktergyilkosság most is tart. A választások után a német politikai körök úgy vélhették, a kétoldalú viszony automatikusan rendeződik, nincs több vitás kérdés, a háborús kárpótlás pedig lekerül a napirendről. Korábban azonban Sikorski külügyminiszter, most pedig Tusk is közölte: a lengyel kormányt parlamenti határozat kötelezi, hogy érjen el kárpótlást Németországtól. Ennek formájáról és tartalmáról nyilván vitatkozni fognak. Több jelképes és valós indítványról is beszélnek: a kényszermunkások emlékművének felállításán túl a megszállás idős lengyel túlélőinek megsegítéséig.
A német és francia kormányok számára Varsó fontos szövetséges – végül is egy 188 milliós tömb nevében léphet fel a három állam az EU-ban. Lengyelország frontállamként Ukrajna első számú ellátási és kiképző központjaként is megkerülhetetlen az Oroszországgal vívott konfliktusban. Franciaországnak fontos, hogy az EU szorgalmazott „újrafelfegyverzésében” központi szerepet kapjon hadiipara, a lengyelek ne Dél-Koreában és az USA-ban vásároljanak, hanem nála. Ezt szeretnék elérni maguknak a német fegyverkonszernek is. Lengyelország a balti és skandináv államokkal együtt, aggódik amiatt, hogy Trump visszatérésével meggyengül a NATO föléjük emelt pajzsa. Ezért is jelképes, hogy a háromszögben jelen van az atomhatalom Franciaország is.
Orbán víziói és keleti politika
A Weimar-háromszög újjáéledése és a V4 vészes hanyatlása egymástól elválaszthatatlan, és utal arra is, Orbán Vikor mennyire rosszul értékelte Európa valódi erőviszonyait. Beszéd- és előadásfoszlányokból rajzolódik ki, hogy a magyar miniszterelnök mivel magyarázza Ukrajna-ellenességét, ide értve a svéd NATO-belépés lassítását. Azt mondta például, veszélyesnek tartja a Skandináviától, a balti államokon és Ukrajnán, Lengyelországon át Romániáig tartó országsáv létrejöttét, mert itt az amerikai befolyás túl erős lenne. Ezek azonban valójában nem Budapest, hanem Moszkva biztonsági aggodalmai. A magyar nyilvánosságot elárasztó állami propaganda egyik eleme az ukrán mezőgazdasági kivitel veszélyéről szól. Ez nem teljesen alaptalan – Ukrajna és Oroszország is nagy agrárexportőr. Orbán középtávon joggal tarthat, hogy az ukrán újjáépítés és a felzárkózás költségei miatt kevesebb uniós pénz jut a magyar költségvetésbe. Ukrajnának Marshall-tervre lesz szüksége. Ebben a félelmében nincs egyedül, vele aggódik a lengyel és román politika is. Tehát Magyarország Lengyelországgal és más térségbeli államokkal érdekszövetséget köthetne, ha nem lenne közöttük elvi szakadék. Szomszédaink többsége megállítaná az orosz agressziót, Orbán feláldozná Ukrajna szuverenitását.
