A szerzők - Ivan Krastev, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának elnöke és Mark Leonard, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) alapító igazgatója – azzal érvelnek, hogy az Európai Uniót az elmúlt 15 évben megrázó öt válság (éghajlatváltozás, Covid-19, bevándorlás, globális gazdasági zavarok és Oroszország ukrajnai háborúja) következtében Európa hagyományos választói csoportjai erősen feldarabolódtak, s az eddigi bal- és jobboldali vagy EU-párti és -ellenes álláspontok helyett az új sokkok okozta trauma vált meghatározó tényezővé. A hozzáállás e válságokhoz így fontos előrejelzője lehet a választói magatartásnak.
Az ECFR páneurópai agytröszt számára szeptember-októberben elvégzett közvélemény-kutatás, amely kilenc uniós tagállamban (Dánia, Észtország, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Franciaország, Románia és Spanyolország), továbbá Nagy-Britanniában és Svájcban összesen több mint 15 ezer emberre terjedt ki, reprezentatív képet ad az unión belüli attitűdökről és aggályokról.
A Saját válság: navigáció Európa széttöredezett politikájában című tanulmány szerzői a kapott adatok alapján öt „válságtörzset” különböztetnek meg aszerint, hogy mely krízisek foglalkoztatják leginkább a választókat. Ezekbe a „törzsekbe” sorolják azokat, akik az éghajlatváltozást tekintik a jövőjüket érintő legfontosabb válságnak (számításuk szerint 73,4 millió szavazó); akik a Covid-19 világjárványt (72,8 millió); akik a globális gazdasági zűrzavart (69,3 millió); akik a bevándorlást (58,2 millió); illetve akik Oroszország Ukrajna elleni háborúját tartják ilyennek (49 millió szavazó).
Megjegyzik, hogy ezek a körök nem korlátozódnak egy-egy országra, és nem egyenletesen oszlanak el Európában. Németországban a bevándorlás a legfontosabb választói kérdés (31%-kal), és ez általában is igaz az idősebb választókra. Franciaországban és Dániában az éghajlatváltozás okozta aggodalom áll az élen (27 és 29 százalékkal), de a 18-29 évesek körében is ez a legfőbb probléma (24%-kal). A múltban gazdasági válságok által sújtott Olaszországban és Portugáliában máig visszaköszön ez az örökség, olyannyira, hogy minden más kérdést felülmúl (34-34%-kal). És talán nem meglepő, hogy a konfliktusövezethez közel lévő Észtországban, Lengyelországban és Dániában vannak azok, akiket leginkább Oroszország ukrajnai háborúja foglalkoztat (40, 31 és 29 százalék).
Krastev és Leonard következtetései szerint az európaiak számára az éghajlatváltozás és a bevándorlás lesz a fő mozgósító tényező az idei választásokon. Bizonyítékként a novemberi hollandiai voksolást idézik fel, amely a bevándorlásellenes pártokat az élre, a Frans Timmermans vezette klímapárti baloldali szövetséget pedig a második helyre sorolta.
Megállapítják, hogy a jobboldali és szélsőjobboldali pártok döntően a „migrációs törzshöz” tartozó támogatói általában euroszkeptikusabbak is – ők az egyetlen csoport, amely többségében (51 százalék) azt várja, hogy az EU szétesik a következő 20 évben.
Érdekes módon azonban azon országokban – például Olaszországban –, ahol a jobboldal van hatalmon, kevésbé hangsúlyos kérdés a bevándorlás, s ez a kormánypártok támogatóira is vonatkozik. A klímaváltozással kapcsolatban viszont ellenkező dinamika tapasztalható: ahol a zöldpártok hatalmon vannak, ott a polgárok fokozottan aggódnak emiatt. Ez a helyzet Németországban, ahol a válaszadók 20%-a és a Zöldekhez igazodók 48%-a ezt tartja a jövőjét leginkább befolyásoló kérdésnek.
Oroszország ukrajnai háborúja kapcsán megjegyzik, hogy szakadék van kialakulóban az európai elitek és választóik között: míg előbbiek még mindig arról beszélnek, hogy mindent megtesznek Kijev támogatásáért, utóbbiak inkább más válságokra összpontosítanak. Krastev és Leonard szerint a következő néhány hónap „fontos lesz Európa jövője szempontjából,” mivel a pártok megpróbálják összeegyeztetni a polgárok válságok okozta aggályait és igényeit Ukrajna EU-felvételének tervével, a háborús erőfeszítések közvélemény általi támogatásának fenntartásával, az új zöld megállapodás költségvetésének és ambícióinak korlátozásával, valamint a nemrég elfogadott közös menekültügyi politika előmozdításával. Végül arra figyelmeztetnek, hogy az öt európai válság mindegyike „sokféle életet él”, de a szavazóurnáknál dől majd el, hogy „életben maradnak, meghalnak vagy feltámadnak”.
