Ne feledjük ugyanis, hogy a következő, 2027-ben esedékes elnökválasztáson már nem indulhat újra, s amennyiben Attal sikeresnek bizonyul a kormányfői bársonyszékben, úgy az egyik legesélyesebb jelölt lehet.
Emmanuel Macron azonban 19-re húzott lapot, hiszen a távozó vagy inkább lemondatott miniszterelnök, Élisabeth Borne sorsa mutatja, nem egyszerű kormányfőnek lenni Franciaországban, különösen úgy, hogy az elnöki pártnak, az Újjászületésnek nincs többsége a képviselőházban. Az elnök azonban abból indulhatott ki: a baloldalhoz sorolt Borne „elvitte a balhét” azzal, hogy sikerült keresztülvinnie több népszerűtlen jogszabályt, köztük a nyugdíjreformot, vagy a kemény kitételeket tartalmazó bevándorlási törvényt, ami nagy felzúdulást keltett Macron pártján belül a jobboldalnak tett gesztusok miatt, s amelynek több elemét még akár meg is semmisítheti az Alkotmánytanács.
Gabriel Attal már csak azért sem számíthat könnyű időszakra, mert a főnöke sosem vette jó néven, ha egy miniszterelnöke népszerűbb volt nála. Az elnöki tisztségre állítólag pályázó Édouard Philippe-nek például hírek szerint ezért is kellett távoznia 2020 júliusában a miniszterelnöki bársonyszékből. Macron azonban a következő években talán félre tudja tenni személyes ambícióit és sérelmeit, hiszen elnök harmadszorra már nem lehet. Attallal pedig más a viszonya, mint bármelyik előző kormányfővel, aki elnöksége alatt szolgált. Már-már atyai gondoskodással figyeli a tehetséges fiatal politikus előmenetelét.
A mostani váltásnál az is fontos szempont lehetett, hogy Macron a júniusi európai parlamenti választásra készül, s jelenleg a közvélemény-kutatásokban elég rosszul áll a pártja, a felméréseket a Marine Le Pen által fémjelzett populista Nemzeti Tömörülés (RN) vezeti. Attal talán új lendületet adhat a politikai erőnek. A kérdés azonban az, mennyire áll mögötte a párt? Bár a közvélemény szemében népszerű, s oktatási miniszterként sikerült is gyarapítania híveinek táborát, az Újjászületés tekintélyesebb politikusai és Macron egyes tanácsadói fenntartásokkal figyelték felfelé ívelő csillagát. Közéjük tartozik Gérald Darmanin belügyminiszter, bár utóbbi helyzete igencsak megingott azután, hogy nem sikerült keresztülvinni a parlamenten az ő bevándorlással kapcsolatos törvényjavaslatát. Mindenesetre egyes pártbéli „erős emberek” kifogásai miatt is hezitálhatott Macron egészen mostanáig Attal kinevezésével, hiszen hírek szerint a Borne menesztésével kapcsolatos döntését már jóval korábban meghozta.
Ahogy Jean-Luc Mélenchon, az Elégedetlen Franciaország (LFI) baloldali populista párt elnöke maliciózusan megjegyezte, „Gabriel Attal visszatért szóvivői posztjára. A miniszterelnöki hivatal eltűnik. Az elnök egyedül uralkodik az udvarával.” Ezzel arra utalt, hogy Attal korábban kormányszóvivőként szolgált, s miniszterelnökként semmi autonómiája sem lesz. Ám a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen – mint említettük – Macronnak valóban szívügye, hogy Attal sikeres legyen.
Persze más ellenzéki politikusok is élcelődtek az elnök húzásán, Olivier Faure, a szocialisták főtitkára például megjegyezte: „Macron önmagát követi.” Eric Ciotti, a Republikánusok elnöke felelős ellenzéki szerepvállalást ígért. Attalnak jó kapcsolatokra kell törekednie Ciottival, mert a kormánytábor az egyes törvényjavaslatok elfogadásánál elsősorban a Republikánusok támogatását reméli. Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés elnöke úgy fogalmazott, Macront csak a népszerűség érdekli, s azt kockáztatja, hogy magával rántja a rövid életű oktatási minisztert.
Természetesen egyáltalán nem biztos, hogy Macron kísérletét siker koronázza, s Attal beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ha azonban az új kormányfő rácáfol a kétkedőkre, azzal Macron elnökségének történelmi megítélését is jelentősen javíthatja.
Hányni tudna a trolloktól
Gabriel Attal a francia belpolitika csodagyerekének számít, hiszen 29 évesen került a parlamentbe, majd lett Macron pártjának szóvivője. 2018 októberétől különböző szerepköröket töltött be a mindenkori kormányokban, legutóbb az oktatási és ifjúsági ügyekért felelős tárcát vezette. Franciaország történelmének legfiatalabb kormányfőjének apja, Yves Attal ügyvéd és filmproducer volt, félig elzászi, félig tunéziai zsidó. Édesanyja, Marie de Couriss francia és görög-orosz gyökerekkel rendelkezik, egy filmgyártó cég alkalmazottjaként dolgozott.
Attal politikai tevékenysége 2006-ban kezdődött, amikor részt vett a franciaországi ifjúsági tüntetéseken. 2012-ben diplomázott a Sciences Po-nál, 2008 és 2011 között jogot tanult a Panthéon-Assas Egyetemen. Attal nyíltan vállalja homoszexualitását, élettársi kapcsolatban él Stéphane Séjournéval, Macron pártjának európai parlamenti képviselőjével. Politikai karrierje során Attalt antiszemita és homofób támadások érték a közösségi médiában. Az új kormányfő egyszer úgy fogalmazott, hányni tudna az internetes trolloktól.
