A tapló rendszer rámegy az egészségre – mondhatná az új idők Paracelsusa, és milyen igaza volna. Tudományos ténynek gondolná, hogy aligha segít az ember közérzetén, vérnyomásán, életkedvén, vagy teszem azt a Duna–Ipoly Nemzeti Parki igazgatói beosztásán, ha keresztényüldözéssel vádolná egy erre szakosodott kormánytag. Állna a könyörtelen államtitkár a maga szikár egyszerűségével a hegy tetején, az otromba vandalizmus helyszínén, ahol valaha nagyszerű fakereszt állt, venné a közpénzből forgó kamera, mint mindig, és egyszercsak keresztényüldözéssel vádolná meg nemcsak a szakrális emlék lerombolóit, hanem azokat is, aki a leánykökörcsin, az árvalevelű len és a borzas vértő védelmében nem támogatnák a kereszt újbóli felállítását. Durva vád volna ez, Nagy-Szénási keresztállítás-megtagadás eszközével elkövetett hétpróbás keresztényüldözés.
Ezt kapta a nyakába Füri András, aki január elsejétől nem igazgató már. Persze, kiderült, hogy csak a haladóka, liberálbérenc, diplomás-kommunista, külföldiügynök-média rosszalkodott megint, mert Menczer Tamásnak semmi köze az akut állapotromlásához, az igazgató maga kérte a felmentését egészségi állapotára hivatkozva. Az államtitkár maga is megosztotta a hírt, és jó keresztényként közölte: ha tudott volna Füri betegségéről, nem állt volna bele nyílt színi máglyán égetés, inkvizíciós megbélyegzés eszközével. Nem szó szerint így írta, hanem meglepetésre emberi arcot mutatott. Keresztényüldözésben szenvedő kormánytagtól szokatlanul.
Nagy-Szénás mindeközben megpróbál regenerálódni. Jelezvén, hogy kereszt nélkül is van kereszténység, és talán még leánykökörcsin is, doszt. A kurzus pedig menetel tovább tökön-babon át, és ha elakad, akkor legott előveszi a keresztényüldözés-kártyát. Mint akinek sose volt jó a lelkiismerete, mondaná Paracelsus.