Sokat és sokszor írtam már számokról, százalékokról a nyugdíjjal összefüggésben. Arról, hogy miként, és mekkorát zuhant az idősek ellátásának reálértéke, hogy drámai mértékben szakadtak le a nyugdíjak a bérekhez képest. A köztársasági elnök emelkedett hangvételű újévi beszéde más oldalról is rámutatott arra, mennyire nem számít az idősek jóléte és jólléte az ország vezetőinek. Novák Katalin azt mondta, „az újszülött, a gyermek, az unoka jelenti a reményt, a derűt, ők adnak értelmet a pénzkeresetnek, az országépítésnek, a tanításnak. Nekik szeretnénk kiszámíthatóbb, békésebb, boldogabb jövőt”. Első hallásra szép gondolatmenet. De tényleg csak elsőre. Persze, fontosak a gyerekek, a nagyszülőknek az unokák. De a pénzkeresetre, idősebb korban a megfelelő mértékű nyugdíjra nem miattuk van szükség.
A kiszámítható és méltó élethez gyerektől függetlenül mindenkinek joga van.
Ahhoz, hogy ki tudja váltani a gyógyszerét, ne fázzon télen, csak akkor egyen far-hátat, ha azt kívánja meg, kicserélhesse az elromlott hűtőjét, vagy néha elmehessen nyaralni. Ez jelenti a biztonságot, a boldogabb jövőt. Mert célja, jövője, derűje egy nyugdíjasnak is kell, hogy legyen. Ám éppen ezt veszik el tőlük. A köztársasági elnök által oly fontosnak tartott kiszámíthatóság ugyanis egyáltalán nem valami pozitív eredmény. Az inflációkövető nyugdíjemelés jelenleg egy dolgot biztosít számukra, azt, hogy az anyagi- és élethelyzetük nem javulhat. A gazdasági fejlődés eredményeinek ők már nem részesei. Aki szegény, az is marad.