Grúziát, avagy a nemzetközi fórumokon el nem ismert nevén Georgiát északról az Oroszországi Föderáció határolja, így nem véletlen, hogy függetlenségének zálogát látja az unióban. Ukrajnával szemben a grúz csatlakozást támogatja a magyar kabinet, októberben közös kormányülést tartottak Tbilisziben. A téma mi más lehetett volna, mint az azeri–grúz–román energiafolyosó. Vagyis az üzlet, közelebbről: a rezsimágia. A döntés diszkrét bája, hogy Orbán egy olyan őskeresztény országot támogat (Dél-Oszétia és Abházia viharos közelmúltjától és parázs jelenétől nagyvonalúan eltekintve), amelyben az orosz felső tízezer tagjai ugyanúgy otthon vannak, mint az ukrán menekültek és a nikábos muszlimok. Grúzia zavarba ejtően, de megnyugtatóan kultúrsokkoló.
A volt szovjet tagköztársaság jobbára egzotikus ázsiai államként él az európai fejekben, pedig Törökországgal együtt (annak északi szomszédjaként) a kontinens határán, Kelet-Európa és Délnyugat-Ázsia találkozásánál fekszik mind a 70 ezer négyzetkilométere (népessége 3,8 milliós). E kettősség egy pillanatra sem feledteti magát. Építészetében és lakosságában hordozott sokszínűségét a történelme magyarázza. Krisztus előtt, Nagy Sándor idején a hellenizmus éreztette hatását. Görög eredetű az ország Georgia elnevezése, amelyet a hivatalos politika forszíroz, de ez az azonos írásmódú amerikai szövetségi állam miatt egyelőre nem nyert elfogadást. A magyar kormány az MTA földrajzinév-bizottságának állásfoglalása ellenére a Georgia nevet használja, diplomáciai gesztusként.
Az ókortól a perzsa, a római, a bizánci, később az oszmán hódítók közlekedtek előszeretettel a térségben, míg a XIX. század végén az Orosz Birodalom vetett szemet Grúziára. E név azonban a közhiedelemmel ellentétben nem orosz, hanem szír eredetű, de ettől a kaukázusi állam még szoros kötelékbe került Sztálin birodalmával. (Joszif Visszarionovics Dzsugasvili a negyedik legnagyobb grúz városban, Goriban született, a véreskezű vezérnek a mai napig élő kultusza van a vidéki népesség körében.) A független Grúzia bekerült ugyan a történelemkönyvekbe 1918-ban, de négy évvel később a szocializmus építésének útjára lépett. Vagyis léptették. A szerencsétlen építészeti emlékek miatt ezt a botlást le sem tagadhatnák.
Gennagyij, a szovjet
– Ketskemet, Natykorjos – ezeket a némi gondolkodás után felismerhető szavakat Gennagyij, a taxisunk ismétli lelkesen a jobbkormányos, gázüzemű Toyotája volánjánál (ez a kivitel errefelé is olcsóbb), miután megtudja, hogy magyarok vagyunk. Kutaiszi repülőteréről tartunk Batumi, vagyis a Fekete-tenger üdülőparadicsoma felé. Kétórás út vár ránk, a légikikötőtől kőhajításnyira is úton sétálgató tehenekkel. Sok van belőlük, és szemlátomást önállóan keresik a kövér legelőket.
– Szaldat! Madjari szuper! – folytatja immár becenevén Genna, és nyomatékul a vállát mutogatja. Csekély orosztudásunkkal megértjük, a nyugdíjas korú férfi katonaként szolgált Kecskeméten és Nagykőrösön, szép emlékei vannak a Magyar Népköztársaságról, a „szövetségbe forrt szabad köztársaságok”-ról, és a „nagy Oroszország kovácsolta frigy”-ről.– Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik (SSSR), idézi fel Genna az 1991-ben széthullott létező államszocialista képződményt. Értjük, s ezzel nagyjából a végére is érünk mindannak az orosznyelv-tudománynak, amire a magyarul alig értő Natasa tanárnő óráiról emlékszünk, és e helyt hasznát vehetjük. A „krasznaja plóságy” és a „zsoltüj trámváj” nincs köztük.
Grúzia sok szálon kötődik Oroszországhoz, de legalább ennyire függetlenedne is tőle.
A Szovjetunió megújításáról kiírt 1991-es gorbacsovi népszavazást a grúzok bojkottálták, egy hónappal később a korábbi disszidens Gamszahurdia vezetésével kikiáltották a köztársaságot. A békés átmenet nem tartott sokáig, egy államcsíny után Eduard Sevardnadze, korábbi szovjet külügyminiszter került a grúz elnöki székbe, és a keményvonalas nacionalistákat hozta helyzetbe. Egy évre rá az orosz határ menti Abháziában robbant ki fegyveres konfliktus, a szakadár rezsim önálló köztársaságot kiáltott ki, amit Grúzia beavatkozásával súlyos fegyveres konfliktus követett. Függetlenségpárti – nem mellesleg oroszbarát – abházok ezután csecsen, kozák, oszét támogatással, orosz önkéntesek segítségével folytatták a harcukat. Itt bukkant fel Samil Baszajev neve, aki a Moszkva-ellenes csecsen szakadárok vezetőjeként szerzett nevet magának.
Abházia és Dél-Oszétia, valamint a tengerparti Adzsaria önállósulási törekvései később is okoztak fejfájást a főhatalomnak. A 2003-as „rózsás forradalom” az ellenzéket tolta előtérbe, a Nyugat-barát nacionalista Szaakasvili lett az államfő.
Moszkva tovább szította a belpolitikai feszültségeket, ami még inkább kiélesítette a grúz demokratikus politikai hagyományok hiányát.
A parlament konfliktusoktól volt hangos, egymást érték a rendkívüli állapotok, sztrájkok, tüntetések. Abházia mindmáig tisztázatlan státuszú terület, Dél-Oszétiáért még véres háborút is vívott Grúzia Oroszországgal tizenöt évvel ezelőtt. Az ország mindeközben végleg ki akar szakadni az orosz ölelésből, miközben Putyini mintára készült ügynöktörvény. Emiatt márciusban ezrek vonultak a tbiliszi parlament elé, grúz és európai uniós zászlók alatt, a sajátjuk mellett az ukrán és az uniós himnuszt énekelve. Az ellenzék szerint a javaslat megbélyegző, gáncsolja a civil társadalom törekvéseit, és csorbítja a média függetlenségét.
Kaukázusi Dubaj
A Kaukázus 5000 méteres csúcsokkal tűzdelt hegyláncai között, a Rioni folyó völgyében haladunk, Genna orosz poppal festi alá a mesés tájképeket. Különös, cölöpön álló házakat látunk, szegényes kivitelben (egyszerűbb építési mód, mint alapot vájni a sziklás dombokba).
Batumihoz érve a szubtrópusi éghajlat langymelege csapja meg az arcunkat. Még decemberben is 20 fok fölötti a hőmérséklet, ami megmagyarázza a városszerte pompázó pálmák jelenlétét.
Adzsariába érkezünk, az Adzsar Autonóm Köztársaság területére, ami „kaukázusi Dubajként” fejlődik a Fekete-tenger partján, nem is oly távolban a havas hegycsúcsok látványával. Toronydaruk, amerre a szem ellát, s mindenütt ingatlanfejlesztési cégek hirdetései, irodái. A Marriott a második szállodáját építi egy kilométeren belül, a Hilton és a Sheraton is a közelben. Az épülő szállodák többsége három, általában 50-55 emeletes épületből áll.
Batumi legnagyobb komplexuma az Orbi City, monstrumainak egyike uniós, másika nemzeti színű fényekbe öltöztetve. Elsétálunk a munkálatok mellett (amelyek lényegében mindenütt folynak a városban), és az illatos előtérbe lépünk. A világ számos nációjával összefutunk közben. Rengeteg az orosz, a török körülöttünk. A recepciós nem kulcsért nyúl, hanem telefonért: értesíti az apartman tulajdonosát. A batumi ingatlanfejlesztésben nem csak külföldi tőke van, a toronyházak sok ezer ingatlanát magánszemélyeknek értékesítik.
Egy háromszobás apartmanért 50 millió forint körüli larit kell leszurkolni, a négyzetméterár nagyjából 600 ezer forint. Ha nem kétezer kilométerre volna, vetekedne a kővágószőlősi alternatívákkal.
Időközben megérkezik Georgi, és amíg a szobát takarítják, mesél.– A grúz borokat ki ne hagyják! Háromezer éve értünk a szőlőműveléshez – szerénytelenkedik a fiatalember, és nem véletlenül: Grúzia a világ legrégebbi boraival büszkélkedhet. Nyolcezer éves szőlőmagokat is találtak, a Qvevri (kvevri) borkészítési eljárást (méhviasszal lezárt s földbe ásott agyagedényekben, alacsony hőmérsékleten erjesztenek) ötezer éve gyakorolják. Váltunk szót a grúz teáról is, de Giorgi szerint ez mára kis üzletté vált. A 92 euróból nem tud visszaadni, csak larit, amit bízvást nem emberünk vált a legjobb árfolyamon Batumiban.Másnap a recepciós által appon rendelt taxi érkezik. A hölgy előrebocsátja, a fuvar öt lariba fog kerülni, és valóban annyi lesz (1 lariért 128 forintot adnak). Adzsaria korrekt desztinációvá akar válni, ez sok mindenből erősen látszik.
Ali és Nino egyesülése
A batumi plázson miami filmekre emlékeztetően sorakoznak a pálmafák. A szeles parton kisebbek, a szárazföld felé egyre nyurgábbak. A több kilométer hosszan elnyúló sétányon görkorcsolyázó, futó, kerékpározó emberek. A legújabb divatot követő, G Mercedesből kiszálló orosz családok, ukrán menekültek és nikábos muszlimok sétálnak egymás mellett. Utóbbiak háromkerekű készségre pattannak, és le-lefulladva, hangosan kuncogva követik az addigra messze guruló férjüket.A sétány végén Batumi jelképeként nyolcméteres fémmonstrum áll, egy férfi- és egy nőalak.
Tamara Kvesitadze grúz képzőművész mozgó szobra Ali, az azerbajdzsáni muzulmán és Nino, a grúz hercegnő beteljesületlen szerelmének parafrázisa: a fiatalokat a háború szakította el egymástól.
Az alig érezhetően mozgó fémalakok naponta egyszer egyesülnek, de valójában sosem tudják megölelni egymást. Tőlük pár száz kilométerre, szintúgy a Fekete-tenger partján és Ukrajna belsejébe hatolva orosz rakéták naponta több száz embert szakítanak el egymástól. Nem hallani, nem látni. Érezni. Grúzia a zsigereiben érzi ezer évek óta.
Orosz agresszió, grúziai kihívások
Az Európai Tanács a december közepén tartott EU-csúcson úgy határozott, hogy megadja a tagjelölt ország státuszt Grúziának, amennyiben megtette a 2023. november 8-i bizottsági ajánlásban meghatározott releváns lépéseket. Az Európai Unió továbbra is támogatni fogja a Moldovai Köztársaságot és Grúziát azon kihívások kezelésében, amelyekkel Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának következtében szembesülnek. Ennek a döntésnek a megszavazásában már minden bizonnyal Orbán Viktor is részt vett, az ukrán tagjelölti státusz szavazásától ugyanis távol maradt (távol ment).
