Szeptember elején heves esőzés sújtotta a Mediterráneum több országát: először Spanyolországot, majd a Daniel cut-off ciklon Bulgáriát, Görögországot és Törökországot, a legsúlyosabban pedig Líbiát érintette. Görögországban a károkat (a hosszú távú hatásoktól függően) 2-5 milliárd euró közöttire becslik, Líbiában 4352-en meghaltak, több mint nyolcezren eltűntek és több mint 40 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Beszédes, hogy a humanitárius segítségnyújtás most, két és fél hónappal a katasztrófa után is tart, mert még nem tudtak minden érintettet elérni. Minél kevésbé tudjuk felvenni a harcot a globális felmelegedéssel, annál gyakrabban és intenzívebben következhetnek be a szélsőséges időjárási események – olvasható a Másfélfok oldalon megjelent elemzésben.
A World Weather Attribution oldalán megjelent korábbi méréseket és klímamodelleket is alkalmazó elemzés szerint kimutatható az összefüggés a növekvő intenzitás és a gyakoribb visszatérési idők, valamint a melegedés között. Azaz több és intenzívebb ilyen eseményben van részünk egy 1,2 Celsius-fokkal hűvösebb klímához (azaz az ipari forradalom előtti időkhöz) képest. Tehát a tendencia: a globális felmelegedés erősödésével gyakoribbá és intenzívebbé válhatnak a szélsőséges időjárási események, akár az olyan, rendkívül ritka, 300-600 évente bekövetkező esőzés is, mint Líbiában.
És ennek tükrében, mi várható Magyarországon? „Az elmúlt 52 év megfigyelései alapján a 20 mm feletti nagycsapadékok száma május és szeptember között enyhén növekvő trendet mutat. Ha a szélsőségesebb (30 mm és afeletti) értékeket vizsgáljuk, akkor a területi kiterjedésben és az intenzitásban is növekedés figyelhető meg: az elmúlt 25 évben az ország legalább 40 százalékát érintő ilyen extrém eseményre nem volt példa, illetve a területi átlagban hullott 45 mm feletti extrém csapadékok is megduplázódtak a megelőző 25 évhez képest” – írta korábbi elemzésében Szabó Péter és Pongrácz Rita meteorológus a hazai helyzetről. „Ha sikerül 2 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést a század végéig, akkor számottevő változás nem (legfeljebb 10 százalékos növekedés) várható a mostani helyzethez képest. A pesszimista forgatókönyv szerint azonban ez elszállhat a század közepétől: országosan 40-50 százalékkal több ilyen eseményre kell felkészülnünk, és inkább a csapadék kissé intenzívebbé válása várható, semmint a területi kiterjedés növekedése. Különösen kitett a Nyugat/Délnyugat-Dunántúl és a főváros tágabb térsége: Budapesten a növekmény akár 50-70 százalék feletti is lehet a jelenlegi helyzethez képest.”
A villámárvizeken, földcsuszamláson, infrastrukturális károkon, szélsőséges esetben haláleseteken túl a szélsőséges időjárási események egyben regionális és globális kihívást is jelentenek a klímamigráció miatt. „A klímamenekültek számának növekedése okozta nyomás, feszültség a humán biztonságot fenyegető egyik legnagyobb XXI. századi kihívás lesz mind a kibocsátó, mind a befogadó országok számára. Hosszú távon csakis a problémák, kihívások helyi kezelése lehet a megoldás, mivel milliós nagyságrendű kényszermigráns, azon belül nagyszámú klímamenekült befogadására az EU nem képes, és nem is alkalmas, sem méreteit, sem gazdasági, társadalmi, kulturális berendezkedését tekintve” – írta korábbi elemzésében Ligetvári Krisztina.
Ahhoz viszont, hogy ne erősödjön tovább a globális felmelegedés, elkerülhetetlen a kibocsátások azonnali és radikális visszafogása. Az Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testület közzétette ajánlását, amelyben 90-95 százalékos kibocsátás-csökkentést javasolnak 2040-ig az 1990-es bázisévhez képest. Az Európai Bizottság ez alapján fogja kidolgozni és benyújtani az EU 2040-es klímacéljait, azonban erről már a következő Európai Parlamentnek és az újonnan megválasztott Európai Bizottságnak kell döntenie. Többek között ez is a tétje a 2024-es EP-választásnak, ami alapvetően fogja befolyásolni mindannyiunk további életét.
