;

kampány;kiállítás;jóság;tipográfia;kedvesség;

Endrédi Flóra és Varga Anett a House of Lucie galériában

- Eltűnőben a világból a kedvesség, de most Los Angelestől Szófián át Budapestig visszahozzák

A több mint húsz éve működő olasz TypeCampus dizájniskola a firenzei Zetafonts tipográfiai kiadóval közösen indította el a Fight for Kindness (Harcolj a kedvességért!) projektet, Los Angelestől Szófián át Budapestig hirdetve a jóságot és az önzetlenséget. A világ minden tájáról pályázó tervezők a tipográfia eszközeivel igyekeztek színes és inspiráló posztereiken hangsúlyozni a béke, a bizalom és az elfogadás üzenetét. A budapesti House of Lucie galériában jártunk, ahol a különleges tárlatot a látogatók interaktív módon gazdagíthatták, a saját kis post-it cetlikre írt üzeneteikkel, a kedvesség világnapja, november 13. alkalmából.

A Falk Miksa utca telis-tele van különleges kis ékszerdobozokkal, a régiségboltoktól a galériákig. A House of Lucie galéria (lásd keretes írásunkat) az egyik belső udvarban bújik meg, kapui mögött pedig az egész világot találjuk. „Sok fotós-, építészeti és dizájnversenyünk van, némelyik pénzdíjjal is jár. A nyerteseknek az is jó lehetőség, hogy a galériáinkban Los Angelestől Budapesten át Athénig kiállításra kerülnek a műveik, ami akár abban is segít, hogy vízumot kapjanak. Sokan személyesen is eljönnek ide, ennyire jólesik nekik, hogy a falon láthatják a képeiket, és érzik, hogy ünnepeljük a munkájukat” – meséli Endrédi Flóra, a Farmani Group marketingasszisztense. „A díjátadóink olyan helyeken vannak, mint a New York-i Carnegie Hall vagy a bilbaói Guggenheim Múzeum, ezeken az eseményeken részt venni is élmény.

Emellett minden évben könyv formában is kiadjuk a fotódíjnyertesek munkáit” – folytatja Varga Anett, a Farmani Group social media asszisztense. A tipográfiai kiállítás esetében Debora Manettivel, a Zetafonts alapítójával kollaboráltak. A neves olasz grafikus a kalligráfia és a tipográfia (a szépírás és a betűalkotás művészete) iránti rajongását még festőművész édesapjától örökölte, aki kézzel másolta le Dante Alighieri műveit. A Fight for Kindness pedig a szerelemprojektje, mellyel világszerte közösséget épít a tipográfiával foglalkozók között, egyben a kedves gesztusok, az empátia és a társadalmi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet.

Font-os üzenetek

Már a galériába belépve elkezd töltődni a látogató, annyira vibrálóan színes alkotásokkal teli a kiállítótér. A kiállítás a kedvesség világnapjához (november 13.) kapcsolódik, szándékoltan késő ősszel, amikor már minden egy kicsit szürkébb, és mindenki picit lehangoltabb. Az idén több mint 300 pályamű érkezett a felhívásra, 11 különböző nyelvet és számtalan egyedi betűtípust használtak fel az alkotók. Nem csak a színek, az üzenetek is pozitív megerősítést hordoznak, például „nem kell tökéletesnek lenned, hogy megérdemeld a kedvességet” és „a kedvességnek nincsen neme”.

A hétköznapokban általában kevéssé figyelünk a betűtípus-választásra, ám az szemet szúr, ha valami feltűnően oda nem illő, mint a Comic Sans egy gyászjelentésben vagy egy Times New Roman stílusban nyomott étlap. Utóbbit egyébként Stanley Morison alkotta meg 1931-ben, a brit The Times magazin megbízására, hogy egyedi arculatot adjon a lapnak, és a legtöbb ember számítógépén a szövegszerkesztőben ez az alapbeállítás.

A Népszava olvasói összesen tizenötféle betűtípussal (fonttal) találkozhatnak csak a nyomtatott lapban, további háromfélével a mellékletekben, és akkor még az online-ról nem is szóltunk. 

Amíg jó a font, fel sem tűnik, míg egy komolyabb arculatfrissítésnél (ami a lapunknál utoljára 2017-ben történt) az olvasók egy része akár le is morzsolódhat, ha túl éles a váltás, vagy nem simul a szemhez az új stílus.

„A tipográfia is művészet, egyfajta dizájnformátum. Érdekes az is, hogy ha ránézünk egyik-másik képre, még azt sem biztos, hogy megmondanánk, hogy ezek betűk” – mutat rá Flóra az egyik műre, amelyen fluid, puhának tűnő alakzatok szerepelnek. Egy másik képen egymásba tükröződik a felirat, „my kind, our kind”, ezt sem könnyű megfejteni, a tipográfusok még a szójátékaikkal is megdolgoztatják az elmét. „Miután közösségi médiával foglalkozom, szoktam apróbb grafikai munkákat készíteni. Van kedvenc betűtípusom is, a Montserrat” – árulja el Anett. Ezt a betűtípust Julieta Ulanovsky argentin grafikus tervezte 2011-ben, a Buenos Aires-i Montserrat városrész kecses múlt századi cégérei alapján, ámbátor remekül illik például e-mailezéshez. Flóra a saját kézírását mutatja meg a vendégkönyvben, az ő betűiből érdemes lenne fontot készíteni, de akár egy kávézó falán is klasszul mutatna, ahol manapság nagy a kereslet a szépírásra.

„Fontos, hogy a font tükrözze a brand arculatát, mert kirí, ha nagyon elüt, és nem alkot egységet a dizájnnal. Klasszikus példa a Coca-Cola felirata, ami jól visszaadja nagy múltú márka nosztalgikus hangulatát” – magyarázza Anett. „Engem sokszor a színek fognak meg, például a kontrasztos rózsaszín-zöld kombináció” – mutat egy újabb képet. A mellette lévő felirat tele van pixelekkel, akár egy rémálommá vált szemorvosi vizsgálat, de akad a Grincs esztétikáját idéző, hippis és videojátékos dizájn is. Most nagy divat ez az Y2K stílus, mondja Anett, a Z-generáció ezredfordulós esztétikájára utalva, bár Flórának inkább a barokkos stílus ugrik be ugyanarról a képről.

Akadnak, amelyek a dimenziókkal vagy a textúrával játszanak, ettől mintha mozognának a betűk és hullámozna a tér, de tény, hogy valamennyi mű erős érzelmeket tud kiváltani, emellett vizuálisan is rengeteg izgalmas ingert kapunk, és megkockáztatom, egyik-másik posztert még a nappalinkban is ki mernénk rakni.

Cirill betűs poszterek

„Amióta itt dolgozom, fotó és dizájn téren is egyre többet látok, ezáltal én is fejlődöm, kezdem megtanulni a különböző vizuális nyelveket, mint most a tipográfiában is” – mondja Anett. Flóra szerint azért is jók az ilyen kiállítások, mert az iskolában általában minimális vizuális műveltséget kapnak a tanulók, bár ő szerencsésebb, mert otthonról hozza, művészcsaládból származik. Gyakran járnak a galériájukba egyetemisták – köztük MOME-s formatervezők, grafika szakosok –, vonzó számukra az is, hogy nincs belépődíj.

„A kedvesség nem üres formalitás, hanem folyamatosan alakuló emberi kapcsolatainkban az intelligencia jele. Szelíd erő, amely hatalmas változást tud hozni a világunkba. A jó ügyért harcolva a kreatív szakma is megmutathatja hatalmas potenciálját, hogy jóságot vigyen az életünkbe.”

Debora Manetti

A Nemzeti Múzeum esetére gondolva érdeklődöm, mi a helyzet a „korhatáros” képekkel, noha manapság egy híradóban is lát az ember erős képsorokat. „A szülő döntése, hogy elhozza-e a gyerekét például egy Ukrajnáról szóló fotókiállításra, azokból a képekből melyeket mutatja meg neki, és hogyan kommunikál ezekről a gyerekével” – véli Flóra. Ám egy ilyen színes, játékos tipográfiai kiállítást a fiatal korosztály is tud élvezni, még ha nem is tud olvasni, csak a grafikákban gyönyörködik – ahogy mi sem feltétlenül tudjuk elolvasni az arab vagy a cirill betűs posztereket. A kiállítás egyik képe ráadásul interaktív: a látogatók post-itekre írt üzeneteivel van teli, a kedvesség, az elfogadás, a sokszínűség jegyében, amiből ebben a kiállítótérben bőséggel akad.

A fény, vagyis a fotózás Oscarjai

A House of Lucie galériahálózat megálmodója a perzsa származású Hossein Farmani, aki több mint húsz éve foglalkozik kortárs fotóművészettel és dizájnnal. A kozmopolita építész és fotóművész, filantrópus nevéhez fűződik a minden évben a New York-i Carnegie Hallban megtartott Lucie Awards (ezek a fotózás „Oscar-díjai”, különböző kategóriákban, az olasz luce, azaz fény szóból), a Px3 párizsi, valamint a moszkvai, tokiói és budapesti nemzetközi fotódíjak, illetve a Focus on AIDS humanitárius szervezet megalapítása. Galériáit megtalálhatjuk Los Angelestől Bangkokon, Athénon, az olaszországi Ostunin és Bolognán, valamint az iráni Kashanon át – ahol Steve McCurrynek van állandó kiállítása, a National Geographic címlapjára az afgán lányt fotózó amerikai fotóriporter Hossein Farmani személyes jó barátja is – egészen a budapesti Falk Miksa utca 30.-ig.
Noha a Fight for Kindness kiállítás sajnos (az idén legalábbis) már bezárt, ám november 23–30-ig, hétfő kivételével, naponta 14–18 óra között látogatható az újabb, Analog Sparks (Analóg szikrák) című kiállításuk. Ezen a 2023-as analógfotográfia-pályázatuk fődíjasai és az egyes kategóriák (például építészet, képzőművészet, természetfotó, fotóriport stb.) győzteseinek alkotásai mellett a diák alkotók művei is egy slideshow keretében tárulnak a látogatók elé. Az évente meghirdetett – szintén újra egyre divatosabb – analóg fotópályázaton színes és fekete-fehér, instant és kollódiumos üvegnegatívra fotózott, illetve hibrid technológiával készített fotókat várnak, melyekből a legjobbakat rangos nemzetközi szakmai zsűri válogatja ki, köztük olyan magyar fotó- és vizuális művészekkel, mint a kizárólag analóg technikával dolgozó Kóti Réka fotográfus, Martin Wanda Canon-nagykövet és a Capa-nagydíjas Szombat Éva.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Örömömre szolgál, hogy feltehetem az Európai Parlament alakuló ülésére a koronát, és bemutathatom Önöknek az Európai Bizottság új elnökét, Kövér Lászlót.