Ez a hozzátartozókra, az egészségügyi és szociális ellátórendszerekre is hatalmas terhet ró, ezért fontos a korai felismerés, illetve kiszűrés, ennek módjairól hazánkban és az egész világon folynak kutatások. Nagy Szilvia pszichiáter szakorvos, pszichoterapeuta nem a közeli jövőben vár ezektől áttörést; szerinte az egész életmódunkkal kell arra törekednünk, hogy minél tovább fenntartsuk a szellemi és fizikai aktivitást, és védjük az egészségünket, mert ez a leghatékonyabb megelőzés.
Jelen tudásunk szerint az időskori demencia gyógyíthatatlan, de megfelelő kezeléssel a jó életminőség hosszan fenntartható. Emiatt akár évekkel kitolódhat a hozzátartozóknál az úgynevezett elővételezett gyász időszaka, előfordulhat kimerültség, kiégés, amiért ők maguk is pszichoterápiás megsegítésre szorulhatnak.
A betegséget stigma is kíséri, az érintettek gyakran szégyellik magukat a hozzátartozójuk viselkedése miatt, noha az csupán az állapotukból fakad – erről Buda Annamária szociológus, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat intézményvezetője beszélt. Magyarországon minden szociális intézmény nyitott, a közösségnek pedig nagyon nagy jelentősége van a sokszor magányos idősek életében. A dunakeszi idősotthonukban például nincsenek a szobákban tévék, csak a közösségi térben, ehhez pedig mindenkinek ki kell mozdulni, és akkor elindul a beszélgetés is.
Mellékletünknek, a 17. oldalnak ezt a videóinterjúját teljes terjedelmében közöljük.
Noha egy GPS-nyomkövetős karperec vagy egy robot gondozó soha nem pótolhatja az emberi figyelmet és interakciót, a mi kollektív lelkifurdalásunkat csökkentheti, és megnyugvást hozhat abban a köztes állapotban, mikor a demens beteget még otthon gondozzák, de nem tudnak minden percben mellette lenni. Régen a nagycsaládok gondozták az időseket, innen eredeztethető az elítélő hozzáállás, ha valakit „bedugnak egy idősotthonba”. Holott ez lehet jó megoldás, így is lehet jó kapcsolatot ápolni, és a demens beteg állapota már a környezetváltozás, a stabil napirend és a szakszerű ellátás hatására javulhat.