Sokan eddig is csak politikai terméknek gondoltuk a „keresztény Magyarország” kifejezést, most kiderült, hogy valóban az – állapította meg lapunknak nyilatkozva Gégény István katolikus hittanár, a Szemlélek keresztény portál lapigazgatója.
Ahogyan arról a KSH népszámlálási adatai alapján a Népszava is beszámolt, a vallásra vonatkozó, önkéntesen megválaszolható kérdésére a lakosság 60 százaléka válaszolt. Tehát 40 százaléka nem válaszolt: 2011-ben ez az arány csak 27 százalék volt.
Az összes válaszadó fele katolikus volt, számuk azonban – beleértve a görögkatolikusokat is – 3,9 millióról 2,9 millióra zuhant. A veszteség 1 millió hívő. A reformátusok 944 ezren vannak, ami azt jelenti, hogy arányuk 21-ről 16 százalékra csökkent. Az evangélikusok létszáma 176 ezer fő, a korábbi 4 százalék után ez most 3,1 százalékot tesz ki.
Ilyen még nem fordult elő: kisebbségbe kerültek a vallásosak, eltűnt majd’ egymillió katolikusGégény István megjegyezte, hogy a statisztika nem ad – nem is adhat – eligazítást arról, hány elkötelezett, élő hitű keresztény él Magyarországon. Nem lehet tudni ugyanis, hogy az a bizonyos 40 százalék miért nem válaszolt a vallásra vonatkozó kérdésre. Az adatokat tehát nem önmagukban, hanem az előző népszámláláshoz viszonyítva kell vizsgálni.
Az számszerűen bebizonyosodott – hangsúlyozta –, hogy vallási elköteleződés, vagy el nem köteleződés szempontjából Magyarország nem keresztény, hanem olyan sokszínű ország, ahol nagy számban élnek keresztények is.
A „keresztény Magyarország” gondolata politikusok fejében fogalmazódott meg, amelyhez az egyházi vezetők nagy többsége igazodott.
A nem válaszok 40 százalékos aránya Gégény István szerint azzal függ össze, hogy a csapból is a kereszténység – vagy inkább: kereszténykedés – folyik Magyarországon. Az emberek jelentős része egyszerűen elutasította ezt.
Ha valami ennyire túlzóan megjelenik a kommunikációs térben és egy bizonyos politikai oldal részéről mantrává válik, akkor könnyen kontraproduktív hatást érhet el.
Lehet, hogy azok, akik a „keresztény Magyarország” ideológiáját képviselték, eddig úgy gondolták, hogy ezzel használnak a kereszténységnek. Most már tudniuk kell, hogy nem használnak, hanem ártanak. Megbukott a politikai kereszténység – jelentette ki Gégény István.
A katolikus egyház válaszút elé került – mondta. Ha az eddigi úton halad tovább, akkor a társadalom végképp beárazza azt, hogy
a katolikus vezetők nem az erkölcsi hitelesség bátor szószólói akarnak lenni, hanem – miközben elzárkóznak a kritikus kérdések megválaszolásától – kitartanak a kormány által kitalált politikai kereszténység mellett.
Ennek újabb súlyos következményei lesznek.
A nagy keresztény egyházak eltérően fogadták a népszámlálás eredményét. A katolikusok igyekeztek biztató jeleket felfedezni az adatsorban. „Örömünkre szolgál, hogy bár a lakosság negyven százaléka nem válaszolt a vallási, felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre, mégis vallásosságukat kimondottan kinyilvánító honfitársaink több mint kétharmada a katolikus egyházhoz tartozónak vallotta magát” – írta közleményében a püspöki kar. Ehhez csak annyit tett hozzá, hogy a „nemzetközi tendenciák” a népszámlálás adataiban is megfigyelhetőek, amelyek alól „hazánk és ezen belül katolikus közösségeink sem képeznek kivételt”. Márpedig ez „feladatot jelent” a Magyar Katolikus Egyház számára is.
A reformátusok is kitértek arra, hogy a nem válaszolók magas aránya miatt nem lehet hiteles számot kapni az egyes felekezetek pontos létszámáról. A válaszadók között viszont – örvendeztek – a református egyház növelni tudta híveinek arányát. A nem válaszolók közé visszahúzódók, vagy református identitásukat elvesztők számára „hiteles élettel” kell vonzóvá tenni a keresztyén hitet.
A katolikusoktól és a reformátusoktól eltérően a Magyarországi Evangélikus Egyház nem próbálta meg kozmetikázni az adatokat.
A Fabiny Tamás elnök-püspök, Kondor Péter püspök és Szemerei János püspök által jegyzett közlemény rögzítette: az evangélikusok száma is tovább fogyatkozott. „Semmilyen mértékben nem szépíti számunkra mindezt az az összehasonlítás, hogy a nagyobb felekezetek közül az evangélikusok csökkenése volt a legkisebb mértékű, hiszen a kereszténység egészének ügye a mi ügyünk is. Ez akkor is így van, ha az egyes felekezetek helyzete, működése, pénzügyi lehetőségei jelentősen különböznek egymástól. Az okokat tehát magunkban, a saját működésünkben kell keresnünk, bűnvallással, őszinte szembenézéssel” – hangsúlyozták.
Az evangélikusok szerint világos a népszámlálás üzenete: „a magyarországi keresztény közösségek csakis alázattal, hiteles élettel és társadalmi szolgálattal tehetik vonzóvá mások számára Jézus Krisztus ügyét”.
Gégény István arra hívta fel a figyelmet, hogy a katolikusokhoz és a reformátusokhoz képest az evangélikusoknak büszkeségre lenne okuk, hisz mérsékelt csökkenés mellett lényegében szinten tartották közösségük létszámát. Keresztényi szemléletű, nem másokra mutogató, önkritikus nyilatkozatot mégis csak tőlük lehet olvasni. Az evangélikusok viselkedése, kommunikációjának stílusa áll a legközelebb ahhoz, amit jézusinak, keresztényinek lehet nevezni.
Nem igaz, hogy világszerte csökken a keresztények száma
– kommentálta a katolikus közleményt Gégény István. Németországban vagy az Egyesült Államokban, ahol nagyon sokáig eltussolták a szexuális visszaéléseket, vagy túlzottan politikai térbe került a kereszténység, valóban drasztikus a csökkenés. Ruandában ellenben – számolt be a nehéz sorsú afrikai ország vallási helyzetéről – nem győznek újabb és újabb katolikus templomokat építeni, a papi szemináriumban válogathatnak a jelentkezők közül. Ugyanez a helyzet a világ sok más pontján, például Indiában is. „Ahol kevésbé hitelesen képviselik az egyházi vezetők az evangéliumot, ott visszaesés van, ahol élő közösségek működnek, ott pedig növekedés tapasztalható” – összegzett.
Ha a kereszténység szeretné fenntartani az intézményrendszerét Magyarországon, és nem akar elfogyni, akkor Gégény István szerint radikális változtatásokra van szükség. A megoldást
a mindenkori kormánytól való távolságtartásban – a partnerségben, nem pedig a szervilizmusban – látja, másrészt a hiteles, önkritikus kommunikációban.
