- „A Steinway is lehetne a Zeneakadémia fenntartója” – Interjú Tóth Péter zeneszerzővel

Mikor döntötte el, hogy indul a Zeneakadémia rektori posztjáért?

Azt is mondhatnám, hogy gyakorlatilag az utolsó napon, 21-én, mert előző pénteken még erősen vacilláltam. De ez nem egészen pontos: körülbelül tíz nappal a beadás előtt gondoltam, hogy ebbe a történetbe határozottan bele kell állni.

Mi szólt ellene?

Külső emberként megpályázni egy ekkora intézményt mindig nehéz, elvégre azoknak van előnyük, akik évek óta benne élnek, dolgoznak. Másrészt Keller András nagyon erős személyiség, nagyszerű művész, vele szemben versenybe szállni nagy kihívás. Ez még mind nem lett volna annyira súlyos, de amikor láttam, hogy milyen katasztrofális a Zeneakadémia anyagi helyzete, komolyan megfordult a fejemben, hogy érdemes-e belevágni.

Keller András nyilvánosságra hozta a pályázatát. Ön megteszi?

A pályázatok a szenátusra, illetve a minisztériumra tartoznak, nekik kell dönteniük, véleményezniük. De ha úgy alakul, akkor elképzelhető, hogy közzéteszem.

Említette a Zeneakadémia sanyarú pénzügyi helyzetét. Milyen elképzelése van ennek megváltoztatásáról?

Minden vezetőnek kutyakötelessége lobbiznia az általa vezetett intézmény anyagi helyzetének javítása érdekében. Tehát ha bizalmat szavaznak nekem, akkor az lesz az elsődleges tevékenységem, hogy megpróbálok több pénzt szerezni, találni. Illetve megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyek alapján az oktatás bizonyos területeit gazdaságosabbá lehet tenni például a külföldi hallgatók számának növelésével és költséghatékonyabb működtetéssel. Ha a kérdés arra vonatkozott, hogy a zsebemben van-e egy ígérvény, ami arról szól, hogy két-háromszorosára emelik a Zeneakadémia költségvetését, akkor azt kell mondjam, hogy sajnos nincs. De az is igaz, hogy az ígérvények pontosan annyit érnek, amennyit betartanak belőlük.

A Zeneakadémia ellen állt a modellváltásnak. Ön híve lenne vagy sem?

Nem a modellváltással, az alapítványi léttel van a probléma, hanem azzal, ahogyan ez működik ma Magyarországon. Ismerünk külföldi példákat, jól működő alapítványi egyetemeket. Önmagában nem a modellváltás vagy a fenntartóváltás a kérdés, hanem az, hogy azt hogyan hajtják végre, mennyire biztosítja az egyetem autonómiáját, hogyan alakulnak az anyagi feltételek, van-e beleszólása a szenátusnak abba, hogy kik ülnek a kuratóriumban, ki választja a kuratórium tagjait és mennyi időre. Ma egy egyetemen a tanszékvezetőnek is pályáznia kell ahhoz, hogy tanszékvezető lehessen. Ehhez képest nem helyes, hogyha egy sok tízmilliárdos egyetemi infrastruktúrát olyan emberek irányítanak, akik igazában nem is ismerik az adott egyetem működését.

El tudja képzelni, hogy az ön vezetésével a Zeneakadémia modellváltott egyetemmé váljon?

A modellváltásnak akkor van értelme, ha az egyetem működtetését biztosító források nagyobb részét nem a magyar állam adja. Egészen addig, amíg a magyar állam, konkrétan a minisztérium utalja át a pénzt a működéshez, értelmezhetetlen a kuratórium, hiszen ennyi erővel egyenesen az egyetem számlájára is lehetne utalni a pénzt. És lássuk be, ez költséghatékonyabb is lenne, hiszen nem kell kuratóriumi tagokat és egyéb adminisztratív dolgozókat is fizetni. Ha ez egyszer megváltozik, és egy egyetem, külföldi mintára 30 százalékban állami támogatásból, 70 százalékban pedig nagyvállalatok támogatásából működik, akkor elfogadom, hogy ennek a támogatásnak az elköltését az adott cég pénzügyi szakembere felügyelje.

Látja Magyarországon azokat a magáncégeket, amelyek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem finanszírozásában részt vennének?

El tudnám fogadni, - csupán a példa kedvéért - ha a világhírű Steinway zongoragyártó cég azt mondaná, hogy ő szeretne a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fenntartója lenni, és ezért hajlandó évente 4-5 milliárd forintot adni a működéshez. Pillanatnyilag azonban nem látok nagy tülekedést. Pedig mindenki tudja, hogy az oktatásra költött minden forint sokszorosan fial hosszú távon.

A jelenlegi Zeneakadémia elég magas színvonalú ahhoz, hogy - a példa kedvéért - a világ leghíresebb a zongora gyártója vállalja a támogatását?

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem imidzse még mindig nagyon magas, de hogy egy profitorientált cégnek melyik az a pillanat, amikor megéri szponzornak lenni, nem tudom megmondani. Kinyílt a világ, ma már ott tanulnak a hallgatók, ahol akarnak. Ha Grazban akarnak, akkor ott, ha Párizsban, akkor ott. Nagyon sok európai egyetemen ingyenes az oktatás, tehát még a tandíj sem akadály. Tudomásul kell vennünk, hogy kínálati piac van, és azok az egyetemek tudnak fennmaradni, amelyeknek nagyon széles a kínálatuk, és magas az általuk nyújtott minőség. A Zeneakadémiának vannak olyan területei, amelyek magas színvonalon működnek, és vannak, amelyek kevésbé. Vannak kiváló tanárai, és kevésbé kiválóak. En bloc azt mondani, hogy a Zeneakadémia válságban van, sértő azokra a remek művészekre, oktatókra, akik nagy számban oktatnak ebben az intézményben.

A modellváltott magyar egyetemek kiszorulnak az Erasmus programokból, a műfaj nemzetközisége okán a Zeneakadémiát ez nagyon érintené. Mit gondol erről?

Nem helyes, hogy a tanulókon csattan egy politikai vita. Az Erasmus az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt évtizedekben történt az európai, illetve a világ egyetemi oktatásában. Igenis utazni kell, meg kell ismerni más egyetemeket, azok működését, haza kell jönni, és folytatni a tanulmányokat.

Gyakori bírálat a Zeneakadémiával szemben, hogy alapvetően szólistákat képez, nem zenekari muzsikusokat.

Igazuk van. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a zenekari művészképzésre. Akkreditáltatni kell egy zenekari művész master képzést, ahol az alapképzés után kimondottan a zenekari létre készítjük fel a hallgatókat. Szegedi oktatóként látom, hogy a vidéki szimfonikus zenekarok minőségét is javítaná, ha olyan fiatalokat bocsájtanánk pályára, akik Brahms szimfóniákat, Haydn, Beethoven műveit is alaposan ismerik, és tudják, hogy hogyan kell zenekarban zenélni. Ugyanakkor a Zeneakadémia feladata az is, hogy azt a néhány nagyon tehetséges fiatalt felkészítsék a szólista létre, ami pedig teljesen más gondolkodást, attitűdöt és technikát igényel.

A másik megfogalmazott bírálat, hogy a nemzetközi egyetemi rangsorokban hátrébb került az intézmény.

Nem hiszek az egyetemi rangsorokban. Nem hallottam olyan hallgatóról, aki azért jött volna egyik egyetemre, mert az a 132. helyről a 89. helyre került valamelyik rangsorban. Ráadásul ahány rangsor, annyiféle, mindegyik mást mér. A művészet az a terület, amit nem lehet, és nincs is értelme mérni, ezért ezt mondvacsinált problémának tartom. Az a feladatunk, hogy egyre jobb hallgatókat eresszünk ki, olyanokat, akik jobban fel vannak készülve a nemzetközi porondra, legyen kitekintésük, utazzanak, járjanak versenyekre. Ez hatalmas piac, rengeteg zenészt képeznek, rengeteg a verseny, a fiatal tehetség, sehol sem könnyű kitűnni a világban ma egy fiatal muzsikusnak.

Sokak szerint az egyetem konzervatív. Mitől lenne progresszív?

A zeneoktatás, mint a művészetoktatások 99 százaléka, konzervatív dolog. Leopold Mozart hegedűiskolája többé-kevésbé most is érvényes. Lényegében ma is ugyanígy tanítanak zongorázni, mint amikor Liszt Ferenc ült a kanapén és az ősi titánok pedig előjátszottak neki. Amiben progresszív tud lenni egy egyetem, az az, hogy milyen olyan új irányokat jelöl ki és új képzéseket indít el, amelyekre ma igény van. A pályázatomban is szerepelnek például olyan speciális szakok, mint a koncertmesterképzés, a kamarazenész-művészképzés, az operakarmester képzés. Nagyon fontos, ki kell mondjuk: a bolognai rendszer, az osztott művészképzés nem működik, vissza kell térni az osztatlan ötéves művészképzéshez.

Van csapata?

Nincs. Bízom abban, hogy megtalálom helyben azokat az embereket, akikkel együtt tudok dolgozni.

Formálisan volt egyeztetés ön és a jelenlegi Zeneakadémia között?

Sem formális, sem informális találkozóra nem került sor. Szándékosan kerültem is ezt.

És Keller Andrással?

Vele sem. András szuverén egyéniség, akinek van véleménye, elképzelése arról, hogy hogyan gondolja a Zeneakadémia irányítását. Az is egy út, amit ő gondol. Én kicsit másképp gondolom.

Mit gondol a pályázatról, annak kiírásáról?

Nem szerencsés az a szűkítés, ami miatt a Zeneakadémián oktatók jelentős része nem tudott elindulni. Jobb lett volna, ha nyitva hagyják a kaput, hogy minden arra érdemes, akár házon belülről, vagy házon kívülről be tudja adni a pályázatát.

Az MMA Zeneművészeti Tagozata és a Vashegyi György elnök közötti konfliktus lezárult?

Azt szerettük volna, hogy ez a Zeneművészeti Tagozat belügye maradjon. Senkinek nem használt, hogy nyilvánosságra került, sem a Magyar Művészeti Akadémiának, sem a Zeneművészeti Tagozatnak. Ezért erről nem szeretnék beszélni.

A minisztériummal van olyan kapcsolata, ami miatt esélyesnek tartja, hogy november 1-től ön lesz a rektor?

Semmilyen kapcsolatom nincs a minisztériummal. Senkit nem ismerek ott, senkivel nem beszéltem, és egyáltalán nem gondolom, hogy november elsejétől én lennék a rektor. Tartoztam ezzel a Zeneakadémiának, magamnak, azoknak, akik bátorítottak. És a demokráciának is az tesz jót, ha nem egy jelöltből lehet választani.

Mekkora esélyt ad magának?

Egy százalékot. Na jó, ötöt, de csak azért, mert ma optimista kedvemben vagyok.

Ha nem ön nyer és meghívják tanítani a Zeneakadémiára, elvállalja?

Miért ne tenném, hiszen a Zeneakadémián tanítani szakmai elismerés. Bízom benne, hogy van olyan területe a zeneszerzésnek, amiben valamit át tudok adni a hallgatóknak.