- Nyilvánosságra hozta zeneakadémiai pályázatát a vezető jelölt, szerinte a rektorválasztás minden politikai érdek felett áll

„Lehetőséget kívánok adni arra, hogy ne pusztán prekoncepciók, álhírek és feltételezések alapján alkossanak véleményt terveimről, hanem annak tartalmát megismerve pontos képet kapjon a közvélemény elképzeléseimről” – indokolta Keller András a közleményében, miért hozta nyilvánosságra a pályázatát. Ám abból nem olvasható ki, megalapozott-e az a „feltételezés”, hogy Keller András hegedűművész, karmester rektorrá választásában látja-e biztosítva a kulturális és innovációs tárca, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem is az alapítványi modellváltás útjára lépjen, Keller András szükségesnek tartja-e a modellválltást. „A Zeneakadémia rektorválasztása szakmai kérdés, fölötte áll minden politikai érdeknek” – írta Keller András a közleményében. Az előzmények ismeretében e mondat álnaivnak hat: Csák János miniszter júliusban kétszer is kiírta a rektori pályázatot, ám mindkettőt széles körű szakmai tiltakozás övezte, mondván, azok diszkriminatívak, és leginkább Keller Andrásnak kedveznek. A tárcavezető a szakmai egyeztetést is Keller András új szakmai szervezetével, a Magyar Muzsikusok Szövetségével tudta le, míg a Concerto vezetőjét múlt hónapban – egy törvénymódosításnak köszönhetően – avathatták egyetemi tanárrá, e cím szükséges a rektori poszt betöltéséhez. Tegyük hozzá: Kellernek bőven van oktatói tapasztalata.

A formai és a tartalmi szempontból is igényes, Kodály elveit kiindulási alapnak tekintő pályázatot egy inkognitóját megőrizni kívánó, a Zeneakadémia helyzetére és működésére jól rálátó szakértő elemezte lapunknak. „Nagyszerű taktikai lépés és szakmailag is üdvözlendő, hogy Keller András hegedűművész-karmester nyilvánossá tette a Zeneakadémia rektori tisztségére kiírt pályázatra benyújtott anyagát. Ez a 40 oldal annyira gondolatgazdag, innovatív, hogy katalizátora lehet az intézmény megújításáról folyó szakmai vitának. További érdeme, hogy Keller egyáltalán nem diktatórikus egyszemélyi vezetőként, hanem csapatjátékosként pozícionálja magát, ami jelzi: tisztában van azzal, hogy a szenátus és a meghatározó oktatók ellenállása minden tervét, elképzelését tönkre teheti. Békülékeny, összefogást hirdető pályázati anyagot készített, amivel biztosan lehet sokat vitatkozni, de kétségkívül jó tárgyalási alap” – mondta.

Keller szakmai és gazdaságossági szempontból világítaná át a tanmeneteket, ám ennek eredményétől függetlenül kezdeményezné az egyetemi szervezeti struktúra megújítását, új mesterképzések indítását. „Kifejezetten jónak tűnik az elavult képzési struktúra átalakítására tett javaslat: a karok és intézetek létrehozása. Voltaképpen döbbenetes, hogy ez mindeddig nem történt meg a Liszt Ferenc téren. Szinte evidens, hogy szükség van külön mesterképzésre szólistáknak és zenekari muzsikusoknak – eddig szinte mindenkivel elhitették, hogy majd egyszer szólista lesz belőle, és az ilyen zenészek sokszor frusztráltan, csalódottan ültek be egy szimfonikus zenekarba. Kérdés, hogy szükség van-e zenei menedzserképzésre, mert ezt egy másik egyetem (az ELTE) már sikeresen megvalósította” – vélte szakértőnk.

A struktúra megújításának keretében Keller András egy olyan új egyetemi intézet létrehozását kezdeményezné, melynek célja a roma származású hallgatók tanulmányainak, beilleszkedésének, elhelyezkedésének a segítése, a cigány folklór, a roma előadói stílus, a cigány művészet kifejezési formáinak kutatása, műfajoktól függetlenül. „Az egész pályázat legjobb és legbátrabb gondolata a Roma Zenei Kultúra Intézetének létrehozása – tette hozzá forrásunk. – A magyar zenei élet eddig valahogy szemérmesen hallgatott arról, hogy a klasszikus zene, a jazz és a népzene legjobb művészeinek jelentős százaléka cigány származású – és ezáltal a zeneoktatás a magyarországi cigány kisebbség egyik legnagyszerűbb társadalmi felzárkóztatási programja lehet.”

„A szervezeti infrastruktúra, finanszírozás és társadalmi kapcsolatépítés tekintetében a pályázat már nem ennyire forradalmian újszerű. Mintha Keller lefogta volna a saját kezét: ő ugyan bátrabban változtatna, de hát itt a magyar közeg, a sok-sok részérdek, amire tekintettel kell lenni. Arról sincs érdemben szó, hogy a sokat emlegetett modellváltást támogatja-e (bár véleményem szerint nyilvánvalóan igen)” – értékelt forrásunk.

A megújuló egyetemi szervezet feladatainak összehangolására négy rektorhelyettesi feladatkört javasol Keller. Pályázata szerint a karok a dékánok irányítása alatt nagyobb függetlenséggel és az egyes karokon belül összehangoltan, a párhuzamosságokat elkerülve tudnának működni. A karokon belül a kari tanácsok töltenék be az operatív döntéshozó fórum szerepét. a rektor szakmai munkáját egy művészeti és nemzetközi tanácsadó testület segítené. A pályázat mellékletéből kiderül, hogy e testület tagja lenne Balázs János zongoraművész, Baráti Kristóf hegedűművész, Batta András zenetörténész, Bogányi Gergely zongoraművész, Kelemen Barnabás hegedűművész, Rost Andrea énekművész, Sipos Mihály népzenész, Snétberger Ferenc gitárművész, Solymosi Tari Emőke zenetörténész, Szűcs Máté brácsaművész, Takács-Nagy Gábor hegedűművész, karmester, valamint Várjon Dénes zongoraművész – a 12 tagból 9 a Magyar Muzsikusok Szövetségének tagja. „A megjelölt művészeti tanács tagjai komoly szakemberek; személyük sok szempontból garancia – reflektált forrásunk. – Megjegyzem, hogy egyetlen karmester vagy kórusvezető sem szerepel köztük. És csodálkozom, hogy Batta András zenetörténész viszont igen, mert az ő tízéves rektori periódusa (2003–2013) finoman szólva is ellentmondásosra sikerült. Sokan épp Battát okolják a Zeneakadémia szakmai mélyrepüléséért.”

Feltehető, hogy Keller András pályázatában szakmai vitán felül áll, hogy a Régi Zeneakadémia, a Bartók konzervatórium, illetve az egyetem kollégiumi épülete rekonstrukcióra szorul, kérdés, lesz-e majd erre forrás. Ahogy az sem lehet kérdéses, hogy a komplexitás, átláthatóság, minőség eszménye a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen sem kifogásolható. „Nyilván a személyi kérdésekről lesz a legtöbb vita. Keller elég homályosan fogalmaz, hogy kik is lennének a vezetőtársai, kivel dolgozna szívesen; milyen szerepet szán a jelenlegi rektornak és rektor-helyetteseknek, vagy Csonka András operatív igazgatónak (aki tudomásom szerint a legközvetlenebb munkatársa lenne megválasztása esetén)” – vélte a szakértő.

Tóth Péter, zeneszerző, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának egyetemi tanára és általános dékánhelyettese is aspirál a rektori pozícióra. A Népszava kérdésére a modellváltással kapcsolatban elmondta, bizonyos módon elképzelhetőnek tartja a modellváltást, de pillanatnyilag nem látja ezeket a feltételeket biztosítva. Pályázatának nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban így nyilatkozott: "Alapvetően azt gondolom, hogy a pályázatok a szenátusra, illetve a minisztériumra tartoznak, nekik kell dönteniük, véleményezniük. De ha úgy alakul, akkor elképzelhető, hogy közzé fogom tenni."

A vele készült interjút itt olvashatják.