25. 1961. SZEPTEMBER 27. ÚJPEST–FLORIANA 10:2, MTK–STRASBOURG 10:2. Micsoda éjszaka volt! Göröcs és Solymosi Ernő egyaránt négyet rámolt be a KEK-meccsen a máltai csapatnak, Szimcsák István hármat a VVK-találkozón a francia együttesnek, amelynek kapujában az 1958-ban vb-bronzérmes François Remetter állt dermedten. Göröcs így emlékezett a dupla 10:2-re: „Fürdés után felmentünk a lelátóra, hogy megnézzük, mit játszik az MTK. A végén azon mulattunk, hogy nyilván fenn hagyták a táblákon a mi meccsünk eredményét.”
26. 1962. ÁPRILIS 18. MAGYARORSZÁG–URUGUAY 1:1. Bozsik József századik válogatottságán búcsúzott a címeres meztől és a Népstadion 80 ezres közönségétől. (Utóbb hivatalos meccsé avattak egy 1956-os találkozót, így a világklasszis jobbfedezet 101-szeres válogatott lett.) Hector Silva vezető gólja után Bozsik egyenlített, a Népsport pedig azt írta róla: „Úgy kellett játszania ezen a mérkőzésen, mint fénykorában, hogy végül kialakulhasson a döntetlen eredmény.”
27. 1963. MÁJUS 16. AZ ELSŐ SZÚR A NÉPSTADIONBAN. A színészek–újságírók „rangadó” társadalmi eseménnyé vált, kinőtte a legfeljebb 30 ezer nézőt befogadó Üllői utat. A legnagyobb hazai sportlétesítményben tartott premierre 73 ezer jegy kelt el, és az esemény – eredendően a magyar futball hajdani töretlen népszerűsége miatt – két évtizeden át rendre telt házat vonzott. A Népstadionban rendezett nyitányon az újságírók 5:3-ra nyertek, az aréna első SZÚR-gólját Várkonyi Sándor, a Népsport még futballistakorú, huszonhat éves, trükkös szakírója szerezte.
28. 1963. AUGUSZTUS 19. VASAS–STANDARD LIÉGE 2:0. A Népstadion megnyitása tizedik évfordulójának előestéjén tartott mérkőzésen az a Farkas János szerezte az első gólt, akit – „sportszerűtlen életmódja” miatt – eltiltott, és a büntetés alól erre a találkozóra mentett fel a Vasas. Az első tíz évben futballmeccsen Magyarország lakosságát jóval meghaladó tömeg, 14 millió 036 ezer néző volt az arénában.
29. 1963. NOVEMBER 17. VASAS–ÚJPEST 4:1, HONVÉD–FTC 7:2. Tichy Lajos vezérletével a Honvéd úgy sziporkázott, hogy – mivel „csak” 65 ezren ültek a lelátókon – Szepesi György azt mondta a mikrofonba: aki parádét akar látni, az menjen ki a Népstadionba, akár csupán az utolsó félórára is. A ferencvárosi hívek sokáig nem bocsátották meg a riporternek, amiért így lelkesedett a piros hetesért. A nap másik különlegességét az adta, hogy a Vasas–Újpest találkozó első három gólja öngól volt. Rendeset csak az angyalföldi Bundzsák Dezső és Kékesi Mihály szerzett.
30. 1964. MÁRCIUS 15. FTC–KOMLÓ 2:0. Az NB I-es szezonnyitón a műsorközlő felkérte a Népstadion közönségét, hogy tapossa le a havat. Tízezren tettek eleget a kérésnek. Bár a fehér pelyhek a meccs közben is hullottak, Albert Flórián a hó hátán is megélt, két gólt ért el az alkalmi hómunkások legnagyobb örömére.
31. 1964. ÁPRILIS 29. MTK–CELTIC 4:0. A Kupagyőztesek Európa Kupája elődöntőjében az MTK 3:0-s vereséget szenvedett Glasgow-ban. „Túl sok a hátrány” – írta címében a Népszabadság. Tévedett. A visszavágón a legendás Sándor „Csikar” vezérletével a kék-fehérek megfordították a partit; a döntőbe jutást jelentő negyedik gólt a duplázó Kuti István bombázta John Fallon hálójába. A parádés lövésnél is különlegesebb volt, hogy a Celtic játékosai sorfalat álltak az MTK levonuló labdarúgói előtt, és megtapsolták őket.
32. 1964. MÁJUS 23. MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 2:1. Ezúttal 80 ezer néző vastapsa zúgott a mérkőzés végén, mert a válogatott kettős győzelemmel, 5:2-es összesítéssel jutott az Európa-bajnokság négyes döntőjébe. A párizsi 3:1-et követő visszavágón az argentin származású Nestor Combin szerzett vezetést, de aztán előbb Sipos Ferenc „hulló falevele” – hirtelen lefelé csapódó, jellegzetes szabadrúgása – jutott a francia hálóba, majd Bene Ferenc kihasználta Pierre Bernard kapus súlyos hibáját.
33. 1964. JÚLIUS 19. ÚJPEST–FTC 4:2, HONVÉD–VASAS 4:3. A villanyvilágítás elkészülte óta bajnoki programon ekkor volt a legnagyobb közönség a Népstadionban. A 85 000 néző ráérzett, hogy gólparádé lesz, bár a ferencvárosi és az angyalföldi szurkolók kevesebbel is beérték volna (mármint az ellenféltől). A Vasas-drukkerek kiváltképp nehezen viselték a vereséget, hiszen már a „szép volt, fiúk!”-at kiáltozták kedvenceiknek, amikor Tichy a véghajrában két góllal fordított.
34. 1965. ÁPRILIS 30. GYŐR–BENFICA 0:1. Ez volt a Népstadion második BEK-elődöntője. Azért rendezték a találkozót Budapesten, mert az ETO sporttelepén a 70 ezer néző harmada sem fért volna el. A gólszerző José Augusto semlegesítése és a döntőbe jutás nem sikerült, de a Rába-parti együttes így is szenzációt keltett azzal, hogy bekerült a négyek mezőnyébe, amely így festett: Benfica, Győr, Internazionale, Liverpool.
35. 1965. JÚNIUS 16. FTC–MANCHESTER UNITED 2:1. Itt viszont sikerült a döntőbe jutás. A VVK elődöntőjében az FTC az Old Trafford stadionban 3:2-re kikapott, majd a visszavágón 1:0-ra győzött, így a korabeli szabályok szerint harmadik mérkőzés következett. Ezúttal is 70 ezren gyűltek egybe a Népstadionban, és ugyanúgy káprázott a szemük, mint Pat Dunne ír kapusnak, amikor Karába János – az első félidő végén, 0:0-nál – 25 méterről irtózatos lövést küldött a bal felső sarokba.
36. 1965. AUGUSZTUS 1. FTC–ÚJPEST 3:1, VASAS–ÓZD 4:1. Bizony, a zöldek és a lilák derbije után, este fél nyolctól rendezték a Vasas–Ózdot. Balogh Zoltán, a vidéki csapat kapusa kifakadt: nem védett még legalább két Ózdnyi közönség előtt, és addig sosem játszott villanyfényben. Aztán négy perc alatt kapott kettőt... Az FTC észak-amerikai túráról esett be, de úgy futballozott, mintha csak a szomszédból sétált volna át.
37. 1966. AUGUSZTUS 14. VASAS–FTC 3:0. Harminc nappal a nevezetes magyar–brazil vb-meccs (3:1) után, az őszi szezonnyitón óriási érdeklődés mutatkozott a mesés „liverpooliak” iránt. A Népsport 72 ezres, a Képes Sport 85 ezres nézőszámot jelentett. Az abban az évben veretlenül bajnok Vasas a rangadón is ellenállhatatlan volt, és Puskás Lajos (2), valamint Farkas góljával döntő diadalt aratott. A két vetélytárs az előző évad utolsó előtti fordulójában azonos pontszámról kezdte egymás elleni találkozóját, és a kiélezett szituációban is a Vasas nyert – Puskás gólpassza után Farkas góljával – 1:0-ra.
38. 1966. OKTÓBER 16. FTC–ÚJPEST 5:3, VASAS–MTK 4:1. A Ferencváros 1:0-s vezetésénél Bozidar Botic jugoszláv játékvezető 11-est ítélt az Újpest javára, noha Mátrai Sándor nem szabálytalankodott Dunai Antallal szemben. Az FTC hátvédje olyannyira megsértődött, hogy le akart vonulni a pályáról, társai tartották vissza. Aztán a második félidőre nem ment ki, majd ugyanolyan váratlanul megjelent, de tüntetőleg a bal szélre állt. A lilák nem törődtek vele, ám a 68. percben abbahagyta a duzzogást, és 2:3-nál Novák Dezső beadásából egyenlített. A hajrában a zöld-fehérek megfordították a mérkőzést.
39. 1966. SZEPTEMBER 28. MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 4:2. A válogatott valamennyi gólját Farkas János szerezte. Másnap a Népsportban az állt: „Farkas ezúttal nem nagyon vette ki a részét a mezőnymunkából. Annál határozottabb, célratörőbb volt a kapu előtt.” A szigorú bírálat nem vette el a csatár kedvét: bő egy hónappal később, október 31-én háromból hármat lőtt az osztrákoknak (3:1).
40. 1967. ÁPRILIS 16. VASAS–HONVÉD 1:0, FTC–ÚJPEST 3:0. A telt házas dupla derbi mindenekelőtt arról maradt emlékezetes, hogy Albert Flórián pályafutása kevés bombagóljának egyikét rúgta. A Népsport így rögzítette a ragyogó alakítást: „A 75. percben Varga beadását Albert 18 méterről olyan erővel továbbította a bal felső sarokba, hogy Szentmihályi rá sem tudott mozdulni, 3:0.”
41. 1967. JÚNIUS 4. FTC, VASAS VEGYES–FLAMENGO 4:1. A Géczi – Mátrai, Mészöly, Szűcs, Ihász – Mathesz, Fister – Molnár Dezső, Varga, Albert, Farkas összetételű kezdő tizenegy az első félidőben ízekre szedte a brazil csapatot, és beállította a végeredményt. A szünet után jöhettek a cserék.
42. 1967. SZEPTEMBER 10. FTC–HONVÉD 7:1. Csaknem négy évvel a 2:7 után a zöld-fehérek revansot vettek a kispestieken. Rákosi Gyula és Varga Zoltán 9-es, Juhász István, Szőke István és Albert 8-as osztályzatot kapott. A Kispesten született Bíróczky János játékvezető két 11-est ítélt az FTC javára, a másodikat (6:1-nél) Novák átengedte Albertnek.
43. 1967. OKTÓBER 11. FTC–ARGES PITESTI 4:0, VASAS–DUNDALK 8:1. Olyan futballimádat volt Magyarországon, hogy még a nem különösebben neves ellenfeleket felvonultató kettős VVK-, valamint BEK-mérkőzésre is zsúfolásig megtelt a Népstadion. A 80 ezer néző nem csalódott, „12:1-es” magyar sikert ünnepelhetett.
44. 1968. MÁJUS 4. MAGYARORSZÁG–SZOVJETUNIÓ 2:0. Először nyert két góllal a magyar válogatott a szovjet csapat ellen. A Népstadionban Farkas és Göröcs volt a Jani, noha játszott az az Eduard Sztrelcov is, aki öt évet töltött a gulágon, majd két esztendőn át a Lihacsov autógyárban (Zavod imenyi Lihacsova, röviden ZiL) robotolt. Egy héttel később, a moszkvai visszavágón kimaradt a tizenegyből – és már soha nem került vissza –, ám a „szbornaja” 3:0-ra győzött, így az 1964-ben bronzérmes magyar válogatott nem jutott az Európa-bajnokság négyes döntőjébe a négy évvel korábbi ezüstérmessel szemben.
45. 1968. SZEPTEMBER 11. FTC–LEEDS 0:0. A VVK-döntő első mérkőzésén az angol csapat 1:0-ra nyert, és a Népstadionban 70 ezren várták, hogy a visszavágón a Ferencváros eltüntesse a minimális hátrányt. Nem sikerült, főként azért nem, mert Gary Sprake, a United walesi kapusa kétszer is gólnak látszó lövést mentett.
46. 1968. DECEMBER 1. FTC–VASAS 2:1. A bronzérmes Vasas átengedte e mérkőzést a Ferencvárosnak, mert a Megyeri úti világító-berendezés avatásán, amikor még a piros-kékek álltak az élen, a lilák csúnyán át- és megverték az angyalföldieket (3:0) a Fáy utcaiak szerint. Az ifjú Müller Sándor, akit a törzsgárdisták nem avattak be a „bundába”, bombagóllal nyitott az FTC ellen, majd a látszólag ünnepelni érkező „öregek” leszidták, hogy mit művel...
47. 1969. DECEMBER 7. HONVÉD–FTC 5:2. Négy nappal Marseille, a csehszlovákok elleni gyászos vb-pótselejtező (1:4) után rendezték a rangadót, amelyre 1660 belépőt adtak el, és a jegytulajdonosok harmada ki sem ment a mérkőzésre. A drukkerek képtelenek voltak elviselni, hogy magyarok nélkül játsszák a világbajnokságot. Negyven évnyi vb-távollétet elképzelni sem tudtak volna.
Hegyi Iván: Örök, mint a rangadók (1. rész)