- Művészet a mecenatúra is

– Miből alakult ki a mostanra komplex szolgáltatási csomagot kínáló, a for profit és non profit szférát financiálisan összeboronáló Art is Business?

– Amikor megszüntették a TAO-t, lavina indult el a művészeti élet szinte összes ágában az anyagi összeomlás felé. Miért lehet az, hogyha megszüntetnek egy cégek adójából összeszedett, állam által visszaosztott pénztömeget – tanakodtam magamban –, akkor végveszélybe kerül egy egész iparág? Tovább gondolkodtam, hogy mihez értek én, mi az, ami engem érdekel, és ebből jött az a következtetés, hogy Magyarországon hiányzik a szponzoráció, a mecenatúra, a támogatás a nem állami finanszírozású művészeti szcénában. Azt tudtam biztosan, hogy kommunikációsként kik a célcsoportjaim, kivel akarom őket összehozni, ki az, aki ma Magyarországon számukra lényeges, financiális kérdésekben döntéseket tud hozni – az államon kívül. A válasz erre a vállalati szektor volt. Az ő számukra hívtam életre az Art is Business Magazint. Ez a zászlóshajónk. Elsősorban azért lett nyomtatott a magazin, mert azok a döntéshozók, akikkel én kommunikálni szeretnék, a vállalati felsővezetők, keveset, vagy egyáltalán nem használnak online közösségi médiumokat, hiszen minden percük be van osztva és csak olyan dolgokra figyelnek, amelyek fontosak a számukra. Minőségi sajtóorgánumot kapnak a kezükbe, amiben nem teng túl a számukra lényegtelen tartalmú hirdetés, és olyan emberek kerülnek bele, akik ők maguk is lehetnének. Az együttműködések, amelyekről hírt adunk, számukra is releváns jelentőséggel bírnak, ettől sikeres az idén már ötéves magazinunk. Természetesen online felületünk is van a szélesebb társadalmi csoportok elérése érdekében, emellett vannak havi eseményeink, és megalapítottuk az Art is Business Díjat, amivel azokat a vállalkozásokat, cégeket ismerjük el, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a vállalati felelősségvállalás területén, akiktől tanulni lehet a for profit és a non profit szférának egyaránt. Hiánypótló képzéseket indítunk, ami szakmailag fontos a partnereinknek, és eljutottunk odáig, hogy minőségi, művészeti tartalmakat szolgáltatunk vállalatok számára.

– Kultúra, üzlet, kommunikáció, marketing – olvasható a honlapon. Milyen szempontok alapján választják ki a vállalati partnereiket és hozzák össze a művészeti életben kiemelkedő teljesítményt nyújtó, de anyagi segítségre szorulókkal?

– Az értékalapúság és az elhivatottság alapvető fontosságú. Arra törekszünk, hogy a kiválasztottak ezenkívül még inspirálóak is legyenek, mert azokkal az emberekkel tudunk beszélgetni, bárhonnan is jöjjenek, akik a maguk területén igazi értéket teremtenek. Akik hisznek abban, amit csinálnak. Aki ma művészeti szponzorációval foglalkozik vállalati oldalról, azt a belső erő hajtja, nem kényszeríti rá senki, nem egy trendnek akar megfelelni. Egy budai üzletközpontnak például volt egy tavaszi kampánya, aminek az egyik részfeladatát kaptuk meg. Kiválasztottunk öt kortárs alkotót, akiknek összegyűjtöttünk a ház bérlőitől különböző árucikkeket, cipőt, ruhát, esernyőt, bármit, és a művészek ezekből a tárgyakból választhattak az üzletközpont filozófiájának és annak a művészeti tartalomnak megfelelően, amit ők képviselnek. Így hoztak létre egy saját elképzelésük szerinti műalkotást. Mindannyiunk kulturális tere gazdagodott ezáltal, valamint a kiállítás látogatói, tehát az üzletközpont vásárlói is gazdagabbak lettek egy élménnyel, az alkotók pedig megbízást és honoráriumot kaptak – mindenki jól járt. Az Art is Business egy platform, ahol összetalálkozik az üzleti és a művészeti világ. Mi lehetőséget adunk együttműködések kialakítására. Network-öt, kapcsolati tőkét, összekapcsolódást biztosítunk mindkét félnek, és megtanítjuk őket arra, hogyan kell egymással kommunikálni ahhoz, hogy bizonyos ügyekben egymásra találjanak. Mi és a partnereink is azt képviseljük, hogy változásnak kell történnie a kultúra finanszírozásában.

– Miért fontos, hogy egy ország mindenkori kormánya pénzt tegyen a kultúrába, támogassa művészeteket, a művészeket? Tehát egy olyan ágazatba invesztáljon, ami nem termel közvetlen hasznot.

– A mostani rendszer nem abba az irányba megy, hogy elismerje, a kultúra és a művészet értékteremtő és elmét gazdagító ágazat. Szerintem – és ez előbb vagy utóbb bekövetkezik –, GDP-termelőnek kell lennie a kulturális szféra szereplőinek. Azzal tisztában vagyunk, hogy egy részük sosem fog a bruttó hazai termék összegében megjelenni, értem ezalatt a függetleneket, kísérletezőket, ennek ellenére állítom, hogy az előadó-művészeti szféra hatvan százaléka el tudná magát tartani, ha racionálisan gondolkodik és tervez. Tudomásul kell venni, hogy a nonprofit szegmens másképpen működik, mint a for profit, ez egyértelmű, hiszen az is befolyásolja a nyereségességet, hogy milyen lehetőségei vannak a vállalkozásként működő művészeti intézményeknek, hogy a lehetőségeket észreveszik-e, ha igen, ki tudják-e használni. Ehhez kellenek a képzések, együttműködések és az olyan összekapcsolódást elősegítő erők, mint mi.

A TAO pont erről szólt, bár a folyamatossága, és a hosszú távúsága elkényelmesítette a kulturális piac legtöbb szereplőjét az egyéb finanszírozás lehetőségek irányába. Amikor lengeni kezdett a fejük fölött a bárd, nem léptek fel egységesen, pedig akkor még talán lehetett volna megoldást találni. Ahhoz, hogy változás legyen, ahhoz a jogalkotó szervekhez kell elmenni, és tudni kell náluk lobbizni, illetve bebizonyítani azt, hogy érdemes átterelni a vállalatokat a kultúra támogatásának irányába.

– Van már erre kezdeményezés?

– Lassan megérkezünk ehhez a ponthoz. Az elmúlt öt évben az volt a legnagyobb kihívásunk, hogy felrázzuk a művészeti szférát és megértessük, hogy a problémájuk megoldására nálunk is találhatnak válaszokat a megszűnés vagy ellehetetlenülés előtt. Nálunk már van egy olyan tudásbázis, kapcsolati tőke, szakembergárda, amivel tudunk segíteni, csak előbb több évtizedes berögződéseket kell megváltoztatnunk. A vállalati szektornál szintén lassú az előrejutás, hiszen ahány cég, annyi megoldásjavaslat, de a lényeg, hogy a társadalmi jóllétért is hajlandók áldozni. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk azt az érdeket és a mögöttes értékvállalást, hogy miért lesz jó a másik félnek az együttműködés. Ezen kívül a cégeknél meg kell találnunk azt a stratégiai munkatársat, aki az ügy nagykövete, aki indukálja és végigviszi a menedzsmenten a szponzorációs folyamatot. Hadd tegyem hozzá – hogy ne csak a vállalkozói szektor anyagi támogatásáról beszéljek –, hogy bármilyen kis összeggel, bárki, egyénileg is lehet patronáló, gondoljunk csak a színházak pártolói tagságára, ők mind-mind mecénások. Mi pontosan ezért indultunk el, hogy bebizonyítsuk, igenis vannak, akiknek fontos a kultúra, a művészet.

– Mit üzen a politikusoknak, miért fontos a kultúra?

– Segítsék elő azt, hogy a vállalati szektor könnyebben összekapcsolódhasson a kulturális szektorral, hiszen ők tehetnek a legtöbbet annak érdekében, hogy a művészet értékközvetítése erősebb lehessen, és ezáltal minél többen legyenek ebben az országban egészségesebb lelkületűek.