Jens Stoltenberg NATO-főtitkár egy nagy hatótávolságú ballisztikus varázsdiplomata, aki Vilniusból képes volt eloszlatni a kormánypártok svéd NATO-tagsággal kapcsolatos aggályait. Vagy nincs itt semmi hókuszpókusz, Orbán Viktor egyszerűen (megint) a képünkbe hazudott.
Stoltenberg, akár mágus, akár nem, hétfőn este csodát tett: tárgyalóasztalhoz ültette a török elnököt és a svéd kormányfőt, majd órákon át a lelkükre beszélt, míg áttörést nem ért el. Rávette Erdogant arra, hogy hagyja jóvá a svéd NATO-csatlakozást, amiből egyenesen következik, hogy hazánk is így fog tenni.
Miután Finnország és Svédország tavaly hivatalosan is kérelmezte felvételét a NATO-ba, az Orbán-kormány részéről a mihamarabbi ratifikáció lett volna a legkézenfekvőbb. Ez demonstrálta volna Magyarország elköteleződését a szövetség, illetve a régi tagállamok és az új felvételizők iránt. Ne feledjük, két EU-partnerországról van szó, a finnek még nyelvrokonaink is, a magyar légierő pedig svéd Gripenek segítségével őrzi a légteret.
A magyar vezetés választhatta volna azt is, hogy a színfalak mögött megüzeni: az államközi kapcsolatok javítását várja el a két északi országtól. Udvarias találkozókat és gesztusokat biztosan kicsikarhatott volna.
Orbán viszont úgy döntött, hogy Erdogannak tesz szívességet: húzza az időt, hogy Törökország ne egyedül legyen a NATO-bővítést késleltető fekete bárány. A Fidesz-KDNP különböző ürügyekkel késleltette a parlamenti szavazást, majd indoklás nélkül különválasztotta a finnek és svédek ügyét.
Ha a török államfő viszonozni akarta volna a szívességet, akkor összebeszél a magyar kormányfővel és közösen eljátsszák, ahogy Orbán közbejárása hozza meg az áttörést. Erdogan azonban inkább Stoltenbergnek, a nívós varázsdiplomatának az ázsióját növelte, hű pribékje, a Nyugaton elszigetelődött, rosszhírű remete helyett.