Az Ábrahámhegytől gyalogosan, kerékpárral vagy autóval megközelíthető, pöttömnyi, zömében művészek lakta falu, Salföld évek óta a Balaton-felvidéki kulturális élet egyik fontos helyszíne. Az oda vezető út rögös, de megéri a fáradságot. Özönlenek ide az országszerte ismert, rangos művészek, előadók, jelenlétükkel amellett téve le a voksot, hogy sok jó ember e kis helyen is elfér. A hullámzó Balaton helyett Salföldön a meghitt falukép, az emberek kedvessége, na meg az öntetszelgést gondosan kerülő, magával ragadó táj az úr.Ebben az évben többek között Paár Julcsi és az Ephemere koncertje színesítette a fesztivált. Aki szívesebben nézett tárlatot, az Török László „A jellé vált kép” című, a Káli Fecske Galériába szervezett életmű kiállításán bóklászhatott, nyerhetett bepillantást nőiség, család, összetartozás képi megjeleníthetőségébe.
Személyesen megszólítva
Aki június 24-én, szombaton látogatta meg a fesztivált, maradandó zenei élményben részesülhetett. A Káli Fecske Étterem és Kulturális Központban, szabadtéren Gubás Gabi és az Éjszakai Nesz zenekar bűvölt a nőiség, a férfi-nő viszony, az intimitás hármasa felé tett utazást serkentő hangulatot a színpadra és környékére. Két dal között Szabó Lőrinc, illetve Kányádi Sándor egy-egy verse kellőképpen készített fel lélekben, ráhangolódásban, kitárulkozásban. A Jászai Mari-díjas színésznő, Gubás Gabi megállás nélkül, fáradhatatlanul kapcsolatot tartott a közönséggel, együtt lélegzett a szép számban összegyűlt hallgatósággal, személyesen megszólítva érezhette magát mindenki.
Gubás Gabit a 2019-ben alapított Subtones követte, egy valamivel pörgősebb, mint az előző formáció, nyilván a képviselt stílus, a jazz és a pop határán egyensúlyozás ezt követelte meg. Dalokat, megzenésített verseket, például Závada Péter költő és slammer írásait hallhatta a közönség, feledkezhetett bele a költészet és egy felszabadult életérzés elegyéből született, a zene két partja közt hömpölygő, pezsdítően vidám valóságba.
Varázslat csillagos éj alatt
Az éjszakába nyúló programkínálat utolsó, álmosságból felrázó eseménye Lakatos Mónika és a Romengo volt. Az autentikus oláh cigányzenét játszó együttes kiváló énekesnője, mint cigány zenész, 2020-ban elsőként kapta meg a Womex-életműdíjat. Férje, a gitáron játszó Rostás Mihály „Mazsi” és a zenekar tagjai azonnal bűvkörükbe vonták az érdeklődőket, táncra szólítva fel őket, aminek a közönség készségesen tett eleget. A csillagos salföldi éjszaka hamar egy koncertterem benyomását keltette. Ahogy telt az idő, a tánc csak nem akart véget érni, bátran ki merjük jelenteni, hogy az élet mélységéig hatoló oláh cigányzene Salföldön otthonra talált, a Lakatos Mónikából áradó női energia betöltött időt és teret.
A fesztiválra látogatók összetétele teljesen vegyes volt. Fiatalok, családosok, a változatos műfajú zenék kedvelői egyaránt belefeledkeztek a jó hangulatba. Vagy a színpad közelében hajbókoltak, gyerekeikkel játszottak, vagy egy pohár szürkebarát társaságában hallgatták a koncerteket. Nehéz volt nem meghallani a Radnóti-versből a két megrázóan meghitt sort: „hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot / ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?”
Nem jutott szóhoz a hétköznapiság, az utolsó fűszálig, az utolsó énekhangig, az utolsó, szabályos ritmusra mozgó emberig mindent és mindenkit átjárt a költészet.
Itt a varázslat az örömmel volt mérhető. Vidékre elvetődve a fővárosban élő ember meglepett csodálkozással konstatálja a barátságos fogadtatást, nem fér a fejébe, ez hogy is van, a maníroktól mentes övezeten belül találva magát felteszi a kérdést: létezhet az ismertnél másikabb Magyarország?
Kolostorból a majorba
Június 25-én megadták a módját a búcsúnak: az erdőn keresztül bevehető pálos kolostorromban középkori zenével zárult a Salföldi Dalföld.Sokadszorra látogattam el Salföldre, és soha nem esett meg velem, hogy nem örömmel léptem be a falu magára húzta, barátságos atmoszférába. A személyes érintettség okán a kis község nekem legkedvesebb helye, a mangalicáktól, szürke marháktól, kecskéktől, háztáji szárnyasoktól kezdve a szamáron át a lóig állatokkal benépesült, viszonylag nagy kiterjedésű Salföldi Major. Itt megnyugvásra találhat a fogyasztói társadalom taposómalmából békésebb, természetközelibb helyszínre elvágyódó lélek. Némi szemrevételezés után megállapíthattam, hogy a gyerekek lelkesen, magukat nem zavartatva vették birtokba a majort, egyik állatsimogatástól a másikig szaladgálva.
Mindig jobb, mint az előző
Arra a kérdésre, megalapítása óta hová forrta ki magát a fesztivál, Rosonczy-Kovács Mihály, a fesztivál művészeti vezetője elmesélte, van a szervezők közt egy idekívánkozó szólásmondás, miszerint a fesztivál mindig jobb, mint az előző évi, és mindig rosszabb, mint a következő évi, röviden: évről évre az előrelépést tartják szem előtt. „2023-ban a fejlődés a környezetben nyilvánult meg, a nemrég átadott Káli Fecske Étterem és Rendezvényközpont fogadta be a fesztivált.
A lassan egy évtizednyi munka, amelyet civil hivatásaink mellett végzünk, meghozta gyümölcsét: a közönség számol a Salföldi Dalfölddel” – fogalmazott.
Azon felvetésre, mit üzen ez a fesztivál a szomszédunkban zajló háború árnyékában, Rosonczy-Kovács Mihály azt válaszolta, nagy kérdés, megszólalhatnak-e a múzsák, amikor tőlünk pár száz kilométerre emberek halnak meg. Megemlítette, hogy az orosz–ukrán háborúra reflektáló, Nők a békéért című minikonferencián, amelyen például Kovács Orsolyát, Magyarország varsói nagykövetét látták vendégül, szóba került, hogyan tudják a nők bizonyos helyzetekben hatékonyabban segíteni a békét célzó kommunikációt, mint a férfiak.S hogy a két hangnem kiegyenlítődjön, a szervezők már tervezik, hogy a következő évben, 2024. június 21. és 23. között a férfihang lesz a fesztivál fő témája.
