;

Oroszország;Moszkva;Vlagyimir Putyin;Jevgenyij Prigozsin;Wagner-csoport;

- Prigozsin rájött, hogy túl messzire ment, de szombaton már nem tudott beszélni Putyinnal

Az orosz hatóságok pedig már pénteken este tárgyalásokat kezdtek vele.

Az orosz hatóságok már június 23-án, pénteken este tárgyalásokat kezdtek Jevgenyij Prigozsinnal, a Wagner-csoport vezetőjével, Prigozsin pedig másnap telefonon próbálta elérni Vlagyimir Putyin orosz elnököt, de nem járt sikerrel – írja Kreml-közeli forrásokra hivatkozva a Meduza.

Az orosz hadsereg vezetését hónapok óta hevesen bíráló zsoldosvezér pénteken tette közzé felhívását a fegyveres lázadásra, és közölte, hogy huszonötezer harcos áll rendelkezésére. Csatlakozásra szólított fel minden oroszt, beleértve a reguláris hadsereg katonáit is. Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök leváltását követelte, akik szerinte nevetségessé tették az orosz hadsereget az ukrajnai háború során hozott döntéseikkel és több tízezer orosz katonát áldoztak fel értelmetlenül. Azzal is vádolta az orosz hadvezetést, hogy tüzérségi fegyverekkel és támadóhelikopterek bevetésével rakétatámadásokat indított a Wagner-csoport táborai ellen.

Reménykedtek a rendezésben

A Meduza információi szerint az orosz hatóságok már június 23-án, vagyis pénteken este – amikor Jevgenyij Prigozsin bejelentette „igazságmenetét” – tárgyalásokat kezdtek: a katonai vezetés, a Kreml alkalmazottai és a kormány tisztviselői is próbáltak egyeztetni a Wagner-vezérrel.

A cikk szerint azonban Prigozsin követelései homályosak és különösek voltak, és a védelmi miniszter leváltásán kívül magasabb finanszírozást, valamint autonómiát akart a Wagner-csoport ügyei felett, utóbbiakról azonban a felkelés után szó sem esett.

A Meduza korábban arról számolt be, hogy a Kreml eleinte a helyzet „nagyjából békés” rendezésében reménykedett, de nem tudott megegyezni Prigozsinnal. Ezután arra utasították az orosz politikusokat és kormányzókat, hogy nyilvánosan ítéljék el a Wagner-vezér tettét, és nyilvánítsák őt „árulónak”.

Rájöhetett, hogy túl messzire ment

Helyi idő szerint délelőtt 10 óra körül Vlagyimir Putyin orosz elnök televíziós beszédében – a nevét nem kiejtve – „hazaárulónak” nevezte Prigozsint, és „hátba szúrásként” értékelte a történteket. A Wagner-vezér pedig úgy reagált, hogy az orosz elnök „téved”, és leszögezte: senki nem fogja feladni magát az orosz elnök, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB), vagy bárki már kérésére.

A Meduza Kreml-közeli forrásai szerint június 24-én, vagyis szombaton dél körülig Prigozsin maga próbálta meg felhívni Putyint, de az orosz elnök nem akart vele beszélni. Ezt a portál forrásai azzal magyarázták: a Wagner-csoport  vezetője valószínűleg ekkorra már rájött, hogy „túl messzire ment”, és csak halvány esélyei voltak arra, hogy a konvoja tovább tudnak majd haladni. Ekkor a Wagner-csoport  elérte a Moszkvától délre fekvő Oka-folyót, ahol az orosz nemzeti gárda és a hadsereg alakulatai felállították az első védvonalukat.

Putyin átadta az irányítást

A Meduza azt írja, a Kreml valószínűleg rájött, hogy Prigozsin számításai változtak, és úgy döntött, elkerüli a „véres konfrontációt” a Wagnerrel. A tárgyalások utolsó fordulójában a hírek szerint Anton Vaino, a Kreml kabinetfőnöke, Nyikolaj Patrusev, az Orosz Biztonsági Tanács titkára és Borisz Grizlov minszki orosz nagykövet vett részt. Egy Kremlhez közel álló forrás szerint Prigozsin ragaszkodott ahhoz, hogy a tárgyalásokon magas rangú tisztviselők is jelen legyenek. Ezután jött képbe Alekszandr Lukasenko belarusz elnök.

A lázadás – írja például az amerikai külügyminiszerrel összhangban a Meduza – gyengíti Putyin pozícióját: – Tegnapi országos beszéd után sehol sem volt. Ő az első számú parancsnok, és szükség esetén át kell vennie az irányítást. Nem lett volna szabad volna Lukasenkát állítania a nyilvánosság elé, és nem engedhette volna meg, hogy Oroszország biztonsági tisztviselői vezessék a tárgyalásokat – fogalmazott egyikük.

Robert Sesselmann Németország második legkisebb és az egyik legszegényebb járását kapta meg, de intő jel, hogy egy olyan ellenfelet múlt felül, aki mögé mindegyik nagy párt beállt.