Huszonötezer zsoldos élén indult el Moszkva felé Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője péntek este, és alig 24 órán belül, hogy közzétette felhívását a fegyveres lázadásra, minden fogadkozása ellenére váratlanul meggondolta magát, leállította katonáit és elfogadva Aljakszandr Lukasenka ajánlatát, Belaruszba menekült.
Az orosz hadsereg vezetését hónapok óta hevesen bíráló zsoldosvezér pénteken, amikor közzétette felhívását a fegyveres lázadásra, közölte, hogy huszonötezer harcos áll rendelkezésére, és csatlakozásra szólított fel minden oroszt, beleértve a reguláris hadsereg katonáit. Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök leváltását követelte, akik szerinte nevetségessé tették az orosz hadsereget az ukrajnai háború során hozott döntéseikkel és több tízezer orosz katonát áldoztak fel értelmetlenül, pusztán ágyútölteléknek használva őket - köztük az elitegységek legjobban képzett tagjait.
Prigozsin pénteken azzal vádolta az orosz hadvezetést, hogy tüzérségi fegyverekkel és támadóhelikopterek bevetésével rakétatámadásokat indított a Wagner csoport táborai ellen. Magát Vlagyimir Putyin elnököt viszont nem bírálta és felhívásában sem tért ki arra, hogy az elnök vagy a rezsim megdöntése lenne a célja, az ukrajnai háború befejezését, az orosz erők kivonulását sem követelte, hanem azt ígérte, hogy az „igazság helyreállítása” után az általa vezetett félkatonai alakulat is visszatér az ukrán frontra. Ezt megelőző interjújában sem magát a háborút, hanem csupán annak megindoklását bírálta.
A reális erőviszonyok alapján Prigozsin félkatonai szervezetének esélye sem volt arra, hogy legyőzze a hadsereget, de még egy tényleges belháború, netalán polgárháború kirobbantásához is tömeges átállásra lett volna szükség, és nem csak a hadsereg, hanem az orosz titkosszolgálatok soraiból is.
Éppen ezért igencsak nyitott kérdés, mi motiválhatta Vlagyimir Putyin egykori séfjét és bizalmasát, mire és kire számított a lázadás kirobbantásakor. Talán nem teljesen alaptalan az az emigrációba kényszerített orosz ellenzéki médiában és a világsajtóban már korábban is többször megfogalmazott vélemény, hogy az ukrajnai háború, de még inkább annak látványos sikertelensége egyre több repedést okoz a Putyin rezsim páncélburkán is. Ezt sejteti a Kreml minden reakciója is.
Először is, Prigozsin felhívásának közzétételére azonnal közölték, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) büntetőeljárást indított a zsoldosvezér ellen, Szergej Szurovikin tábornok - Valerij Geraszimov vezérkari főnök helyettese - pedig videóüzenetben szólította fel a Wagner-csoport harcosait arra, hogy adják fel ellenállásukat, és térjenek vissza a bázisukra.
Vlagyimir Putyin előre felvett beszédben esküdözött, az ukránok már a szombati lázadáson nevetnekOrosz jogvédő szervezet: a Wagner-csoport két hónapon át készült a lázadásraOroszországban egyelőre csend van, de Vlagyimir Putyin nem bocsát meg az árulóknakA Wagner-vezér bejelentette, leállítja a Moszkva felé vonuló csapatait, hogy elkerülje a vérontást – Percről percreElkezdődött a belső leszámolás, a Wagner-csoport vezetője gyakorlatilag felkelést hirdetett a Putyin-rezsim ellenA legnagyobb öngólt pedig maga Putyin lőtte, aki azzal, hogy rendkívüli televíziós beszédben reagált a történtekre, elismerte annak belpolitikai és belbiztonsági jelentőségét. „Az ország egységét semmi sem fenyegetheti. Mindenféle széthúzással és árulással szemben fellépünk, teljes erőnkkel lesújtunk a lázadókra” – mondta az elnök, aki korábban mélyen hallgatott például a Moszkvát ért dróntámadások ügyében, amelyek a lakosság számára is nyilvánvalóvá tették, hogy Oroszország sem sérthetetlen, s hogy a Kreml által Ukrajnában kirobbantott háború akár orosz földre is átterjedhet.
Az orosz hatóságok szigorú intézkedései is arra utalnak, hogy a Kreml egyáltalán nem volt biztos abban, hogy mekkora Prigozsin esetleges lakossági, továbbá a hadvezetésen és a szolgálatokon belüli támogatottsága, mint ahogy abban sem, hogy mennyi idő alatt képes megfékezni a rebelliót.
Prigozsin egyetlen nap alatt Ukrajna területéről indulva alig 185 km-re meg tudta közelíteni Moszkvát, ellenállás nélkül foglalta el az ukrajnai hadműveleti parancsnokság székhelyéül szolgáló határ menti Rosztov na-Donu várost, majd Voronyezs katonai létesítményeit is, ami újfent azt bizonyította, hogy az orosz hadvezetés és hadsereg nincs a helyzet magaslatán.
A puccskísérlet, amelyről Prigozsin hangsúlyozta, hogy nem „katonai puccs”, hanem az „igazság helyreállításának kísérlete” mindenesetre rávilágított a belső megosztottság létezésére, még ha nem is tudta egyértelművé tenni annak mértékét.
Hogy mitől gondolta meg váratlanul magát a lázadó zsoldosvezér, az is egyelőre rejtély. A korábban egyre inkább közösségi médiasztárként tündöklő Prigozsin hallgat, de sem a Kreml, sem Minszk nem állt elő az állítólagos megállapodás részleteivel. Csupán annyi ismert, hogy Lukasenka közvetítésével Prigozsin leállította katonáit, ő maga pedig Belaruszba távozott. Putyin megköszönte a közvetítést, büntetlenséget ígérve az ellene forduló volt bizalmasának és a Wagner zsoldosainak is.
Kiszivárgott, meg nem erősített hírek szerint Prigozsin három feltételt szabott a lázadás leállítására: Sojgu és Geraszimov azonnali lemondását, a Wagner-csoport műveleteinek átcsoportosítását Afrikába és amnesztiát minden zendülésben résztvevő zsoldosnak. Egyelőre csak az ismert, hogy Sojgut és Geraszimovot még nem mondatta le Putyin.
A nemzetközi értékelések sok esetben azt hangoztatják, hogy Prigozsin lázadása Putyin uralma végének kezdete, ámde ez az orosz viszonyok közepette igencsak kérdéses. Intő példa lehet a túlreagálásra az Erdogan elleni 2016-os nagyszabású katonai puccskísérlet is, a török elnök még keményebb elnyomást honosított meg az országban, azóta is hatalmon van és mindezek után a választásokat is megnyerte az ellenzéki összefogással szemben is. Az viszont kétségtelen, amit szinte minden elemző kiemel: óriási presztízsveszteséget szenvedett el Putyin. Az, hogy csak Lukasenko közbenjárásával sikerült megfékeznie a zsoldosok Moszkva elleni marsát, egyenesen megalázó helyzetbe hozta a Kreml mindenhatónak látszani akaró urát.
Budapest nem találja a hangját
Miközben a NATO országok vezetői rendre jelezték, hogy szorosan követik az oroszországi eseményeket és egyeztetnek a szövetségesekkel, az Orbán-kormány semmilyen állásfoglalást nem tett közzé, egyetlen jelzést sem küldött a magyar lakosság megnyugtatására. Az első kormányzati reakció vasárnap reggel jelent meg, az is az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ megkeresésére. A Miniszterelnökség nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkársága az orosz hírügynökségnek azt válaszolta, hogy a magyar kormány figyelemmel kíséri a legújabb oroszországi fejleményeket, de "A magyar kormány prioritása Magyarország és a magyar emberek védelme. Az oroszországi és ukrajnai eseményeket csak ebből a szempontból látjuk".
