Újra egy borzalmas gyilkosság világított rá arra, hogy milyen kilátástalan körülmények uralkodnak egyes, legfőképp romák lakta településeken, ahol általános a szegénység. Pár hete a szabolcs-szatmár-beregi Nyírkáta egy szegregátumában meggyilkolta négy és fél hónapos terhes élettársát egy helyi férfi. Az asszony már korábban elmenekült agresszív párja elől, aki az egyik hajnalban kicsalta őt a házból, a hajánál fogva húzta, egy szántóföldre vitte, és megölte.
Már az eset előtt mondogatta a nőnek, hogy végezni fog vele, ám ezt senki sem vette komolyan. Az állami intézményrendszer egyik szereplőjének sem tűntek fel a közelgő tragédia előjelei.
Későn kapcsol a lámpa
Az eset állatorvosi lova több társadalmi jelenségnek: egyrészt a családon belüli erőszaknak, másfelől pedig a nyomornak és a kilátástalanságnak, amiben nem okvetlenül azok a normák érvényesülnek, mint a többségi társadalomban. Mielőtt bárki faji előítélettel közelítene a történtekhez, hivatkoznánk a mértékadó kutatásokra, miszerint az agresszió nem bőrszínfüggő, nincs köze a rasszokhoz. Ezt erősítette meg az Igazgyöngy Alapítvány vezetője is, aki évtizedek óta a terepen – egészen pontosan Berettyóújfalu környékén – segíti a leginkább rászorultakat. L. Ritók Nóra éppen ezért beszél generációs szegénységről – ugyanis ezekben a szegregátumokban nem a roma identitás lesz a meghatározó, hanem a lakhatási szegénységben kialakult szocializációs minták. Az egymás között átadott értékrend, a családokban átörökített viszonyulások válnak döntővé. Ráadásul könnyen idekerülhetnek az úgynevezett lecsúszó szegények.
– Ők azok, akik korábban valamelyest kiszámíthatóbb és stabilabb élethelyzetben voltak, mint mondjuk ezeknek a telepeknek lakói, csak közbejött egy váratlan krach. Elveszítették a munkájukat, balesetet szenvedtek, devizahitelt vettek fel, és egy idő után arra az életszínvonalra kerültek, mint a generációs szegények. Innentől kezdve pedig gyorsan magukévá teszik azt a fajta túlélési stratégiát és értékrendet, amely az évtizedes nélkülözésben élőkre jellemző – magyarázza L. Ritók Nóra. Egy sok évtizedes tapasztalatot is megoszt velünk: a társadalmi leszakadásban jelentkező problémáknál a rendszer csak akkor kezd el beavatkozni a folyamatokba, amikor egy konkrét ügymenet mentén képes végigvinni a folyamatokat a maga protokollja szerint. Ebből pedig az következik, hogy „későn kapcsol be a lámpa, hogy itt valami baj van”.Erre példa a nyíregyházi rendőrség mellett egy kocsi csomagtartójában talált kisfiú esete is – s a legtöbb nagyobb visszhangot kiváltó történet ezt a tapasztalatot erősíti.
– Mi, akik a terepen dolgozunk, gyakran emlegetjük a prevenciót. Látjuk, hogyan indul el egy negatív folyamat egy családban, mi fog abból kialakulni, s azt is nagy biztonsággal meg tudjuk jósolni, mikor fog a rendszer beavatkozni
– vallja a szakember, hangsúlyozva: ez nem a rendszerben dolgozókat minősíti, hanem annak működését. Sok olyan eset van, mikor megfordul egy rossz folyamat, és az addig befektetett idő, energia kárba vész ebben a minden területen humánerőforrás-hiányos helyzetben. Ezek a visszafordult ügyek nem látszanak, mivel a közfigyelem és a média – természeténél fogva – mindig a legextrémebb eseteket kapja fel.
L. Ritók Nóra saját tapasztalatait is felidézi. Amikor elkezdett az elesettekkel foglalkozni, értette meg, hogy a családtagok sokszor azért fenyegetik meg egymást a rendőr kihívásával, mivel nincsen más módszerük a konfliktusok kezelésére. Holott az egyenruhások értesítésének csak a legvégső eszköznek kellene lennie. Így aztán odarendelhetik őket százszor is, nem tudnak mit csinálni – s ha lesz is feljelentés, sok esetben másnap visszavonják, mert kibékülnek. Ehhez járul hozzá egy elképesztő leterheltség.
– Nehéz kiszűrni, hogy melyik konfliktusnál kell valóban közbeavatkozni, s melyik oldódik meg magától – magyarázza az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, aki szerint nem csak a rendőrség esetében dilemma, hogy mikor kell beavatkozni egy magánéleti viszályba. Éppen ezért a kivárás jellemzi az intézményeket, s jelenleg a rendszer képtelen felmérni az utóbbi kockázatait. Ennek okai leginkább az eljárásrendre vezethetők vissza, de benne van a bérszínvonal, a szupervízió hiánya (általában pszichológusi támogatás csoportos ülésekkel), a kiégés.
A tragédiával végződő eseteket vizsgálva az látni, hogy az okokat kellett volna kezelni, nem pedig a következményeket. L. Ritók Nóra szerint ez arra vezethető vissza, hogy a rendszer az ügyek kezelésére van ráállva. (Egy szegregátumban, tesszük hozzá, nagyobb eséllyel nyúlnak az ott élők olyan eszközökhöz, amelyek kívül esnek a társadalom általános normáin.)
A szakember azt hangsúlyozza: nem szerencsés, ha etnicizáljuk (rasszok alapján ítéljük meg) ezt az esetet sem.
Ehelyett az érdemi felzárkóztatásra kellene tenni a hangsúlyt, és a problémák okainak kezelésére, komplex módon. Kiemelten kellene fejleszteni a szociális készségeket, egyszersmind visszahozva a prevenció fogalmát.
Megannyi romaszavazat
A szakpolitika évtizedek óta képtelen érdemben javítani a cigányság helyzetén. Vélhető, hogy ha egy kormány előállna a megoldással – emberséges lakhatás és hatékony oktatás, elérhető egészségügyi és szociális ellátás –, és közölné ennek az árát százmilliárdokban, akkor nem mostanában választanák újra Magyarországon. Ahol 2008-as adat szerint az emberek 91 százaléka szerint van „cigánybűnözés”. A fideszes „nemzeti ügyek kormánya” márpedig mindig meghallja a „magyar érdeket”, még ha az nyilvánvalóan a szakadék felé vezető út is. A családi pótlék negligálása, a csok tehetősebbek felé csatornázása, a szegregációs kártérítések elleni hangulatkeltés mind ebbe az irányba mutat.
A Fidesz–KDNP tizenhárom év alatt csodákra lehetett volna képes, ám pár látványos, a kommunikációban könnyen eladható külsőségen kívül nem sikerült érdemi előrelépést elérnie. Minden maradt a régiben – vagy rosszabb lett. Varga Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) országgyűlési képviselője is úgy véli, nem szerencsés, ha egy ilyen borzalmas bűncselekményt etnikai alapon kezelünk, hiszen romák és nem romák egyformán követnek el bűncselekményeket. Varga – aki Dobrev Klára szakértői csapatának nemzetiségi önkormányzatokért felelős árnyékkormánybiztosa – azt mondja, nem konstruktív és nem segíti elő a két társadalmi csoport együttélését, ha ezen a nyomvonalon kezdünk haladni. Sokkal fontosabbnak tartja, miként áll a politika 13 éve ehhez a problémához. Maga nem azt tapasztalta, hogy a kabinet szeretné lerakni a változás alapjait, vagy egyáltalán akar valamilyen előrelépést felmutatni. Szerinte
a kormány romapolitikájának csődjét a számok is jól jelzik, a roma fiataloknak például csupán egy százaléka jut el a felsőoktatásba.
– Ami most van, az a Fidesznek tökéletesen megfelel: a romák nagyobbik része rájuk voksol. A kormány nem tesz semmit a romák életszínvonalának növeléséért, mivel így is könnyen megszerzi a szavazatukat – vélekedik Varga Ferenc.
Megoldások erőből
Felmerültek olyan információk is, miszerint a nyírkátai gyilkosság gyanúsítottja drogozhatott is. Ez reális eshetőség lenne, a szegregátumokban még mindig elterjedtek a dizájnerdrogok. Utóbbi lényegében egy emberkísérlet, hiszen olyan szerek kerülnek utcára, amelyekről sem a fogyasztó, se a díler nem tudja, milyen anyagot is tartalmaznak valójában. Mégis sokan átálltak a kannás borról a kábítószerre, mert ez még annál is olcsóbb. Mindezt annak fényében érdekes, hogy az Országgyűlés fideszes többsége 2013-ban elfogadta azt a kormányhatározatot, miszerint 2020-ra drogmentessé tennék Magyarországot. Nos, ez abban az értelemben sikerült is, hogy a kabinet igyekszik úgy tenni, mintha a probléma nem létezne. A kutatások szerint ezeken a telepeken jellemzők a tudatmódosító szerek. Mindez rárakódik a már egyébként is meglévő nagy szociál- és társadalompolitikai hiányokra. A szegregátumi drogfogyasztás szakértő forrásunk szerint nem ugyanaz, mint a nagyvárosban: ezeken a településeken elsősorban a valóságot szeretnék elfelejteni a fogyasztók. Éppen ezért tágabb horizontban kell gondolkodni a megoldásokat illetően: ilyen lehet az integráció és a telepek felszámolása. Mindez olyan anyagi ráfordítást és politikai döntést igényelne, amelyre a Fideszben jelenleg még szándékot sem látni. Így marad a kriminális megközelítés: a fogyasztók büntetőjogi felelősségre vonása és a probléma rendészeti eszközökkel való megközelítése mint tüneti kezelés. Mindez nemcsak a kábítószerek kérdésére, hanem általában a szegregátumok helyzetére is igaz. Így időről időre előfordulnak hasonló tragédiák, hiszen a rendszerben mindez kódolva van.
A Fidesz-kormány egykor azt hirdette, senkit sem hagy az út szélén. Azonban a szegénytelepeket és lakóikat még onnan is eltakarították, hogy ne látszódjanak. Elvégre csak zavarnák a rohamosan fejlődő országról szóló kommunikációs propagandát.
