A világban óriási a fehérjeéhség, és ez csak növekedni fog a következő években, évtizedekben. A Föld népessége már meghaladta a 8 milliárdot, és az előrejelzések szerint 2050-re megközelítjük vagy akár el is érjük a 10 milliárdot. Ezt a rengeteg embert el kell látni élelmiszerrel, mind növényi, mind állati eredetűvel. Miközben a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület csökken. Ezt az ellentmondást valamilyen módon fel kell oldani. A takarmányipar ezért is keres új utakat, új alapanyagokat a jelenleg nagy mennyiségben használt szója kiváltására. A szója ugyanis az egyik legfontosabb fehérjeforrás az állati takarmányokban, állatfajtól függően a takarmánykeverékek 10-35 százalékát adja. A világon termesztett szója nagy része GMO, ami sokakban eleve aggályokat kelt, emellett a termőterülete sem növelhető a végtelenségig annak érdekében, hogy kielégítse az egyre növekvő igényeket.
Az egyik ilyen alternatív fehérjeforrás a rovarliszt. Jelenleg hét rovarfaj lárvájából készült liszt felhasználása engedélyezett állati takarmányozásra az Európai Unióban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rovarlisztek már megjelentek a takarmánykeverékekben. Ahhoz, hogy kétséget kizáróan bebizonyosodjon ezeknek az alapanyagoknak a létjogosultsága, hosszadalmas vizsgálatokon keresztül vezet az út.
A magyarországi Vitafort Zrt. takarmányforgalmazó cég már évekkel ezelőtt elkezdte a kísérleteket a rovarfehérjék hasznosítási lehetőségével kapcsolatban. Óriási rizikót vállaltak ezzel, hiszen, ha nem történik meg ez a jogszabály-módosítás, az komoly gondot okozott volna. 2021-ben a cég konzorciális formában pályázatot nyújtott be, melyet az EU támogatásra alkalmasnak minősített. „Ha belegondolunk, a nagyszüleink idejében a sertés, a baromfi az udvarban megette a rovarokat, a lárvákat, amiket csak talált, ez egyébként is teljesen természetes táplálék számukra” – nyilatkozta lapunknak Gregosits Balázs, a zrt. kutatás-fejlesztési igazgatója. A lisztbogár lárvájával kezdték el a kutatásokat, amelynek használata perspektivikus, ezért ipari előállításának fejlesztése jelenleg is zajlik a konzorciumban. Azért a lárvákat használják és nem a kifejlett rovarokat, mert a lárvából könnyebben kinyerhető a fehérjetartalom. A kifejlett rovarok kitinpáncélja nehezen emészthető, míg a lárvák jóval kisebb mennyiségben tartalmazzák ezt az anyagot. Elmondta: míg 3-4 évvel ezelőtt 22 euró volt egy kg fekete katonalégy lárvájából előállított liszt - ami ugyanolyan beltartalmi értékekkel rendelkezik, mint a szója - ez most 2,8 euró (nagyjából 1000 forint). Ez még mindig elég magas, nagyjából a négyszerese a szója árának, tehát jelenleg még nem gazdaságos a használata, de az árcsökkenés nagyon dinamikus, úgyhogy Gregosits Balázs szerint itt van a küszöbön, hogy elérjék azt a határt, amikor már megéri a rovarlisztet bekeverni a takarmányokba. Azonban azt ne felejtsük el, hogy a takarmány bekerül az élelmiszerláncba, amelynek a végén a tojás, a karaj és a többi, akár feldolgozott élelmiszer található, amiket megvásárolunk a boltokban, ezért nagyon komoly vizsgálatokat kell elvégezni, hogy kiderüljön: semmiféle problémát nem okoz a rovarfehérjék használata. Gödöllőn, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen végzik az in vitro vizsgálatokat, patkánykísérleteket, ami a későbbi takarmányozási vizsgálatok előszobája.
A növénytermesztéssel szemben a rovartermesztés mellett szól az is, hogy míg például a fekete katonalégy termesztésénél 28-40 nap alatt megfordul egy turnus, a szója tenyészideje 100-150 nap. A rovarokat ellenőrzött körülmények között, zárt térben termesztik, nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak. Az is tény, hogy ennek elég magas az energiaigénye. Amikor elkezdődtek a kísérletek, még nem volt probléma, hogy a lárváknak megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat kell biztosítani, azóta azonban a sokszorosára emelkedett energiaköltségek új megvilágításba helyezték a technológiát. Ezért most sokan a meleg égöv alatt foglalkoznak a termeléssel, ahol viszont hűtésre lehet szükség – ennek szintén elég magas az energiaigénye. A projekt megvalósítása során a Profikomp Zrt. vállalta a lisztbogár tenyésztéshez és feldolgozásához szükséges technológia megfelelő kidolgozását.
Gregosits Balázs beszámolt a külföldi tapasztalatairól. „Hollandiában most jelentek meg az első nagyüzemi telepek, amely azt igazolja, hogy a konzorcium által tervezett projekt előremutató. Azt már látják, hogy két fő problémával kell megküzdeni a feldolgozás során. Mivel ezeknek a lárváknak viszonylag magas a zsírtartalma, ez megnehezíti a kezelést, a feldolgozás során kenődnek, illetve hajlamosak az avasodásra. Mivel a rovarliszt új alapanyag, ennek megfelelően teljesen új technológiákat kell kidolgozni előállításukra, sőt a teljes termelési folyamatra, kezdve azzal, hogy mivel etetjük ezeket a lárvákat. Ennek humán-egészségügyi szempontból is jelentősége van. Nekünk elsősorban arra kell megoldást találnunk, hogy a rovarliszt a takarmányba keverve hogyan viselkedik: hogyan lép kölcsönhatásba más összetevőkkel, hogyan hatnak ezek egymásra, esetlegesen hogyan változtatják meg egymás tulajdonságait. Mi ezekre a vizsgálatokra fókuszálunk.
A rovarliszteknek olyan előnyös élettani hatásuk is lehet, amit nemrég fedeztek fel, és jelenleg kutatják. Az immunrendszer megfelelő működésének alapja a jó bélflóra, és úgy tűnik, hogy a tápba kevert rovarliszt jótékony hatással van a bélflóra állapotára. Ezáltal javítja az állatok általános egészségi állapotát, kevésbé lesznek fogékonyak a betegségekre, így kevesebb antibiotikumra lehet szükség a kezelésükre. A kisebb mennyiségű antibiotikum felhasználással pedig csökkenthető a rezisztens baktériumtörzsek kialakulása. Ez egy olyan hozzáadott érték, ami miatt a rovarlisztet akár magasabb áron is megérheti szója helyett bekeverni a takarmányba. Miután hazánkban már évekkel ezelőtt elkezdtek foglalkozni ezzel a kérdéssel, ezért előnyben vagyunk számos más országgal szemben. Az is elképzelhető, hogy hamarosan a magyaroktól tanulja majd a világ a rovarliszt takarmányozásban való alkalmazásának gyakorlatát.
