Jöjjön anyuka, megmutatom, mi az új módi! Azzal odalépett az asztalhoz, amelyen pokrócra fektetve feküdt a kórházból alig egy napja hazahozott kisöcsém. Kibontotta a textilpelust és újat hajtogatott alá. Közben arra is volt érkezése, hogy egy apró biccentéssel odaintsen maga mellé. Nézd csak, nem olyan szörnyű kis fickó ez – mondta nevetve, én meg néztem a vékonyka, csupér lábacskákat és elfogadtam a megváltoztathatatlant. Azután nekem is a kezembe adta pelust, hogy utánozzam le a mozdulatait, mondván, nekem is lesz gyerekem egyszer. Alig 12 évesen ez még fintorgásra se érdemes felvetés volt, de két év múlva, a húgom érkezésekor már gyakorlott kézzel hajtogattam az „új módit”. A pelenka úgy valóban jobban illeszkedett és tovább tartott ki. Ma is kezemben a mozdulat, holott a gyerekeim születésekor már az eldobható volt a „módi”. De a védőnő ettől függetlenül hozzám is eljött. Érdeklődött, dicsért, praktikákat mutatott, biztatott és figyelmeztetett, ha elérkezett a következő oltás vagy más egyéb ideje.
Sok évvel később egy nyírségi apró falu poros utcáján álldogáltam újra egy védőnő mellett. Egy roma fiatalasszonyt hallgattunk, aki egyik kezével a csípőjén ringatta a kisebbiket, másikkal a combjához simuló nagyobb fejét simogatta. A harmadikat várta. A biciklijét támasztó védőnő körül karéjba gyűltek az asszonyok. Az egyik az óvoda miatt kért segítséget, a másik az önkormányzati segély dolgában, a harmadik a megyei kórház nőgyógyászatra panaszkodott, ahol nem is fogadják, mert roma. A védőnő meg állt, hallgatott, válaszolt, néha felírt egy-két szót, telefonált. Egyszer sem kérdezett vissza, hogy kinek melyik gyerekéről van szó, mennyi idős és hová jár. De az asszonygyűrűből kinézve kicsit odaszúrt egy kamaszlánynak, hogy menjen csak haza, ne ténferegjen egész nap az utcán, mindjárt beugrik hozzájuk és megnézi, volt-e ideje rendet rakni.
Átveszi a védőnőket a magyar állam, és a családtagjaik személyes adataitól a számítógépükig mindent tudni akar rólukA védőnők családi bizalmasok, közvetítők hivatal, óvoda, orvos között. A magyar egészségügy alulfizetett napszámosai, akikről sok évig tudomást se vett az Orbán-kormány. Most hirtelen rájuk csodálkozott és rögtön államosítja is őket. Adatbekérő lapokat osztanak, amelyen gyerekeikről, férjükről kérdezgetik, de még arról is számot kell adni, hogy ki mikor vált el, vagy mióta van élettársuk. Mert ez a törvény. Az elméletileg a védőnők érdekeit védő szakmai szervezet szerint minden a lehető legjobban van így. Nem tudni miből gondolják ezt, mert se a védőnők, se az önkormányzatok – amelyekkel eddig szerves egységet alkottak és amelyek telefonnal, extra juttatással, bérlettel, biciklivel, néha szolgálati lakással tartották bent a rendszerben ezeket a szakembereket – egyáltalán nem nyugodtak. Sőt, erősen aggódnak. Látták mi lett a tanárokkal, a nővérekkel. A Fidesz azonban mindent az uralma alá akar gyűrni, mert nincs annál fontosabb, minthogy tőlük függjön minden és mindenki. Az pedig külön jó, ha közben az önkormányzatokon is üthetnek egyet. Csak felfogják végre, hogy nekik nem osztanak itt lapot. Más értelme aligha van az egésznek, hiszen jövőre egyetlen fillérrel sem jut több a védőnői szolgálatok működtetésére.
„Ez már központosítási mánia” – Az önkormányzatok szerint csak ronthat az ellátáson a védőnői szolgálat államosítása