Nehéz kémeknek drukkolni. Pontosabban, beépített ügynököknek, vagy nem éppen rokonszenves politikai rendszerben működő országok elhárító tisztjeinek. Valamikor persze imádtam Stirlitzet, utánozhatatlanul izgalmas volt a rezignáltsága, lenyűgöző a felkészültsége. Tízszer biztos végignéztem A tavasz tizenhét pillanatát, a DVD-je a polcon. Aztán egyszer belegondoltam, hogy jó, fantasztikus ügynök, óriási szolgálatokat tett hazájának, az antifasiszta harcnak, csak éppen… Csak éppen ehhez be kellett épülnie az SS-be, és ott igen magas rangig eljutnia. Vajon hogyan tudta elérni kiváló jellemzését, azt, hogy nagy náci vezérek feltétlen bizalmát élvezze? Egyértelmű: a Harmadik Birodalom szolgálatával. Hány ellenállót kellett lelepleznie, hóhérkézre adnia, hány ezer zsidó deportálását, felkutatását segítette elő, míg olyan helyzetbe került, hogy információkat tudott szerezni a szovjet elhárításnak, és segédkezhetett pár komoly politikai manőver végrehajtásában vagy éppen megakadályozásában? Nehéz mérleget vonni, mindenesetre az erkölcsi megítélés távolról sem egyértelmű.
Az HBO új, román és magyar alkotói/gyártói részvétellel készült kémsorozatának, a Spy/Masternek a főhősét szerencsére már nem kell szeretni. Ugyanolyan visszafogott és csúcsminőségű figura, megjelenésében is, mint Stirlitz, de nincs pozitív hősre faragva. Az kiábrándult életismeret üres ridegsége rezeg a szemében, De lehet, hogy Victor Godeanuval csupán annyi a problémánk, hogy Ceauşescu kémfőnöke, bizalmasa. És ugyan kapcsolatban áll a szovjetekkel, a KGB-vel, de Hitler-ellenes háború híján, az 1970-es évek végén ez sem vet rá túl jó fényt. Ám mikor úgy dönt, nem várja meg a lebukást, nagyobb biztonságban van a hidegháborús küzdőtér nyugati oldalán, mégis drukkolunk neki, hogy a CIA segítségével kijusson a pácból. Az állítólag mintájául szolgáló Ion Mihai Pacepa sorsát bizonyára nem viselnénk a szívünkön. De Victor Godeanu egy filmhős. Megíróinak, Adina Sădeanunak és Kirsten Petersnek, rendezőjének, Christopher Smithnek, s legfőképp alakítójának, Alec Secăreanunak mégiscsak sikerült belevarázsolni a figurába valami vonzó, együttérzést keltő kisugárzást. Vagy csak egyszerűen úgy érezzük, hogy ebben a zárt politikusi-ügynöki alvilágban még mindig ő a legjobb ember. Hidegvérrel gyilkol, de legalább nem pattog, nem játssza a szentet; hazudik, de nem alakoskodik. Igen, így már végül is megérdemli, hogy életben maradjon, sikerüljön átjutnia az amerikaiakhoz, és az ő demokráciájuk szolgálatában folytatnia pályáját. A láthatatlanba érdektelenedik, hány ember életét tette eddig tönkre.
Szeretni viszont nem kell. Mint ahogy másokat se nagyon. Borongós kémtörténet a Spy/Master. Ha nem is eredeti, de egyedi hangulata van. Kopott színek, ráérős ritmus, kevés szálon futó cselekmény. Múltba fáradt szerelem, tompa kegyetlenség. Senki se érti, miért épp ott van, ahol van, de teszi a dolgának vélt valamit. Ki sima, ki kettős, ki hármas ügynökként. Egyfajta melankolikus feszültség parázslik ebben a világban. Érdekes élmény beszívni a bűnt, és kifújni, mint a cigarettafüstöt.
Kár, hogy a háttérfeltáró történelmi sík is próbál befészkelődni a megfáradt lélektelenség ködébe. Ebben a filmes szövetben nincs helye Ceauşescunak. Legalábbis az alkotók kínálta megközelítésben. Próbálnak ugyan a szokásosnál tárgyszerűbben, árnyaltabban közelíteni alakjához (nem a megértés, hanem a lélekábrázolás szintjén), de nem sikerül teljesen szabadulni a karikírozás reflexeitől. Valamiért szeretjük csontig gúnyolni diktátorainkat, ami egy ideig érthető bosszú, ám később elfeledteti, miért is rettegtünk tőlük. Vagy éppen miért rajongtunk értük. Nem mi válunk így szánalmasan nevetségessé? Hogy feltétel nélkül képesek vagyunk követni olyan idiótákat, mint a történelmi emlékezetbe vésett Mussolini, Hitler vagy éppen Ceauşescu-figura? Talán mégis volt valami komolyabb képességük, megtévesztő, kegyetlen, de mégis emberinek mondható arcuk. Vagy esetleg az agresszív középszerűségük tette alkalmassá őket arra, hogy egyensúlyt teremtsenek hatalmi körök között. Azért volt könnyű engedelmeskedni nekik, mert lenézték őket? Ezeket a kérdéseket nem lehet az idők végezetéig elütni gúnyrajzok variálgatásával. Mert közben jönnek a Putyinok és barátaik.
A Spy/Master stábja egyértelműen törekedett arra, hogy tónust váltson a diktátor-ábrázolásban. Nem ért el teljes sikert, de most ennyi is elég volt ahhoz, hogy ne illanjon el a sorozat alaphangulata. Érdekes színfolt még, hogy ezúttal a CIA-ügynök bukdácsol a legtöbbet a történetben. (Talán azért, mert alacsonyabb rangja miatt még a kelleténél több hitet őriz lelkében.) Kelet-európai kollégái jóval képzettebbek, akár továbbképzést is tarthatnának neki. De Victor Godeanunak nincs más választása, rá kell bíznia magát. Mert egyre erősebben érez valamit, amit eddig talán teljesen sikerült elfojtania magában. Fél. Retteg, hogy áldozattá válik.
