Mára több mint 90 ország tűzte ki célul, hogy klímasemlegessé kíván válni, köztük Magyarország, és a világ legnagyobb kibocsátói, Kína, az Egyesült Államok, India és az Európai Unió is. Ezek az úgynevezett „nettó nulla” kibocsátási célok a globális kibocsátások csaknem 80 százalékát lefedik. Az IPCC szerint a globális felmelegedés 1,5 °C körüli korlátozása továbbra is lehetséges, de ehhez a globális kibocsátásoknak csaknem felére kell csökkenniük 2030-ra, majd el kell érniük a nettó nullát - olvasható Lehoczky Annamária éghajlatkutatónak a Másfélfokon megjelent elemzésében. A 2015-ös Párizsi Megállapodás hatására óriásit fordult a világ, és a klímasemlegesség iránti elköteleződés egyre inkább az új normává vált. Ugyanakkor vannak olyanok, akik trükközéssel és kreatív könyveléssel keresik a kiskapukat. A hangzatos klímasemlegességi célszámok mögött jelenleg nem látszanak a hatékony cselekvési tervek -írja a elemzésében Lehoczky Annamária éghajlatkutató a Másfélfok portálon.
Azoknak az országoknak, amelyek a szén-dioxidot megkötő erdőkben gazdagok, viszonylag kis népességgel, alacsony ipari termeléssel és környezetvédelemmel rendelkeznek, a klímasemleges gazdaság felé vezető út egy kicsit könnyebb. Eddig nyolc ország érte el a nettó nulla kibocsátást: Bhután (Ázsia), Comore-szigetek (Indiai-óceán), Gabon (Közép-Afrika), Guyana (Dél-Amerika), Madagaszkár (Indiai-óceán), Niue (Csendes-óceán), Panama (Közép-Amerika), Suriname (Dél-Amerika).
Viszont a világ egészét nézve az országok többsége még mindig túl keveset tesz a klímasemlegesség eléréséért: a jelenleg érvényben lévő politikák alapján a század végére 2,8 °C-os hőmérséklet-emelkedés várható az iparosodás előtti időkhöz képest, ami nagyon veszélyes.
A magyarok már az éghajlatváltozástól félnek a legjobban, a rezsi és az orosz-ukrán háború is csak mögötte vanA nettó nulla kibocsátás vagy más néven klímasemlegesség vagy karbonsemlegesség akkor érhető el, amikor az emberi tevékenységek által kibocsátott összes üvegházhatású gázt ellensúlyozzák azok a folyamatok, amik eltávolítják ezeket (elsősorban a szén-dioxidot) a légkörből. Ehhez mindenekelőtt minimálisra kell csökkenteni a kibocsátásokat (például a fosszilis tüzelők, mint a kőszén, kőolaj és földgáz kivezetésével), majd a fennmaradó kibocsátásoknak megfelelő mennyiséget ki kell vonni a légkörből.
A szén-dioxid eltávolítását elérhetjük a már meglévő természetes szén-dioxid-elnyelő folyamatok fokozásával például az erdők, a rétek, a tőzeg és mangrove-mocsarak megóvásával és helyreállításával, valamint high-tech eljárások alkalmazásával, mint például a légköri szén-dioxid közvetlen befogása a forrásnál (ipari létesítményekben) vagy pedig a szabad légkörből, majd annak eltárolásával például például földalatti geológiai tározókban.
Harminckét hónapunk maradt, hogy megmentsük a Föld nevű bolygótJelenleg a szén-dioxid eltávolítás 99,9 százalékát hagyományos, természettel kapcsolatos intézkedések adják, mint például az újraerdősítés és a talaj szénelnyelésének javítása. Ezzel a költséghatékony kibocsátás-csökkentés akár harmadát is biztosíthatnák. Viszont a high-tech megoldások esetében semmilyen garancia nincs arra, hogy megfelelő ütemben és léptékben fel tudjuk használni, hisz ezek ma még gyerekcipőben járnak és rendkívül drágák. Az elkövetkező évtizedekben a „nettó nulla” célkitűzésekben a hangsúlynak azon kell lennie, hogy a gazdaság minden szektorában, nagyléptékben és gyorsan nullához közelítsenek a kibocsátások, és csak minimális mértékben támaszkodjunk a szén-dioxid-kivonó módszerekre.
Az IPCC legfrissebb jelentése szerint ahhoz, hogy 1,5 °C körül tudjuk korlátozni a globális felmelegedést, a globális szén-dioxid-kibocsátásnak legkésőbb 2050 és 2060 között el kell érnie a nettó nullát.
A siker nagyban függ attól, hogy a legnagyobb kibocsátók milyen hamar érik el a nettó nullát – így a G20-aknak óriási a felelőssége ebben.Történelmi felelősségükhöz és gazdasági erejükhöz mérten a gazdagabb, magasabb kibocsátásokkal rendelkező országoknak – köztük az EU-nak – 2050-nél korábban kellene elérniük a nettó nullát.
A számítások azt mutatják, hogy amint a világ eléri a nettó nulla kibocsátást, a globális felmelegedés valószínűleg néhány évtizeden belül leáll, és stabilizálódik az addig elért szinten. Ahhoz azonban, hogy vissza tudjuk hűteni a bolygót a még viszonylag biztonságosnak mondható 1,5 °C alá, óriási mértékű szén-dioxid eltávolításra lesz szükség: a nettó nullának nettó negatívba kell váltania, vagyis több szén-dioxidot kell eltávolítanunk, mint amennyit kibocsátunk, hogy úgymond „visszafizessük a kölcsönt”. Ennek megvalósíthatósága ma még erősen kérdéses.
A 1,5 °C-ot meghaladó minden egyes tized foknyi melegedés további 220 gigatonna szén-dioxid (ami jelenleg kb. 5,5 évnyi globális kibocsátásnak felel meg) eltávolítására fog kényszeríteni bennünket. Minden egyes tized fokkal egyre veszélyesebbé válik az éghajlat és egyre közelebb kerülnek az úgynevezett átbillenési pontok. Ezért a cél az, hogy ha el is érjük a 1,5 °C-os globális felmelegedést – az IPCC szerint a jelen kibocsátási trendek mellett ez már a következő évtizedben lehetséges –, a lehető legkevesebb mértékben és ideig haladjuk meg azt.
