– Az emberek zöme nem feltétlenül tudja kihez forduljon, ha egy kidőlt oszlopot, elhagyott autót, kiszáradt fát lát. Nem tudják, kik az illetékesek egy-egy közterületi probléma esetén, és többnyire az önkormányzatokat keresik fel. Tényleg nem könnyű követni, melyik ügy kihez tartozik, de ezért vagyunk mi, ezért jött léte a Járókelő: segítünk a lakosoknak, és elintézzük helyettük a levelezést – így írja körbe merőben szokatlan munkájukat Lukács Máté, a Járókelő Közhasznú Egyesület operatív vezetője.
Noha sokan még csak nem is hallottak róla, a Járókelő.hu valójában már 11 éve működik, és segít abban, hogy a közterületi hibák híre eljusson az illetékesekhez, legyen szó kátyúkról, illegális hulladékról, nem működő közlekedési lámpáról, lekopott zebráról vagy épp hiányzó gyalogátkelőhelyről.
Vannak persze tabuk is: például hajléktalanokkal szemben nem lehet náluk bejelentést tenni.
Az oldal roppant egyszerűen működik, a bejelentőnek nincs más dolga, mint hogy leírja, lefotózza a problémát, és a pontos helyszínnel együtt mindezt elküldi az egyesületnek. A Járókelő onnantól átveszi a stafétát, felkeresi az illetékeset, hogy minél hamarabb megoldódjon a probléma. Az oldalukon minden ügy nyomon követhető, a bejelentőnek pedig minden választ, amit kaptak továbbítanak, hogy lássa, hol tart az általa bejelentett hiba megoldása.
11 év alatt több, mint 120 ezer bejelentés érkezett hozzájuk, amiből 75 ezret már sikerült megoldaniuk az illetékeseknek.
A sikerráta nem véletlen: a – főként vállalati támogatásokból, magánadományokból, 1 százalékos adófelajánlásokból, önkormányzatoktól származó bevételekből, pályázati pénzekből működő – közhasznú egyesület 23 településen, öt állandó munkatárssal és 90 önkéntessel dolgozik, akik közül 60-an úgynevezett ügykezelők, tehát ők intézik a konkrét bejelentéseket.
– A kezdeti értetlenségek, nehézségek után most már a legtöbb önkormányzat, közszolgáltató tudja, hogy kik vagyunk, sőt többükkel együttműködési szerződésünk is van. 120 ezer bejelentésből rengeteg adat keletkezik, ami számukra nagyon hasznos. Fel lehet térképezni, hogy mi érdekli az embereket, milyen városfejlesztési hiányosságok vannak, vagy a fenntartásban mik nem működnek optimálisan. Ha ezeket az adatokat használják és a lakók azt látják, megoldják azokat a problémákat, ami zavarja őket, akkor az a kép alakul ki, hogy ez egy jól működő önkormányzat. – mondja Lukács Máté.
Az meglehetősen változó, hogy mennyire gyorsan reagálnak az illetékesek, a tapasztalatok szerint például egy kidöntött KRESZ-táblát gyorsan, napokon belül megjavítanak, egy falfirka eltüntetése viszont már nehezebb feladat, hiszen a hivatalok, hatóságok is kénytelenek fontosság sorrendet felállítani, miután elég emberük és elég pénzük sincs, amit sokszor el kell fogadnunk. És persze gyakori eset az is – említi meg Lukács Máté –, hogy a hivatalok megtestesítik a klasszikus bürokráciát: nem a probléma megoldására koncentrálnak, hanem arra, hogy bizonyítsák, nem ők az illetékesek.
Az oldal statisztikája szerint a legtöbb esetben forgalomtechnikai problémák – útburkolati jelek, közlekedési táblák, lámpák, parkolásgátlók – miatt kapnak bejelentéseket, ezt követik a hulladéklerakással és a parkok-, zöldterületek állapotával kapcsolatos panaszok.
Túl a panaszkezelésen
120 ezer bejelentésből kirajzolódik, hogy mik a központi problémák. Világosan látszik, hogy az emberek egészségesebb környezetben szeretnének élni. Ebből mi levontuk a konklúziót, milyen irányba érdemes fejlődni, ezért 2019-ben létrehoztuk az Egészséges utcák koncepciót, amelyből egy kiadvány és program is született – jelzi Lukács Máté, hogy mára túlnőtt feladatuk a panaszkezelésen.
Az Egészséges utcákért „harcolók” felelőse, Veress Luca, aki Angliában tanult várostervezést, azt mondja, az egészséges utcának sok jellemzője van, legyen biztonságos, árnyas, akadjon hely, ahol meg lehet pihenni. Vagy például lehessen kényelmesen sétálni – ez sem magától értetődő. Számos helyen a járda szélessége kevesebb, mint 1,2 méter, miközben a minimum 1,5 méter volna az előírás szerint. A hiányosságoknak vagy épp a jó példáknak bemutatásával szeretnék ráébreszteni a közösségeket, a települések vezetőit, hogy érdemes sokat tenni azért, hogy otthonosabban érezzük magunkat az utcáinkon. Lukács Máté erről úgy beszél: – Az emberek érzik, hogy nem komfortos a tér, hogy csak áthaladnak az utcákon, de nem akarnak ott tartózkodni. A miértekre pedig rá lehet őket döbbenteni, el lehet nekik mondani, hogy azért, mert szűk a járda, mert sok a szemét, kevés a zöld, nincs elég árnyékos terület. Mindez ma különösen aktuálissá vált, hiszen lassan ideológiai törésvonallá válik, ki mire szeretné használni a várost. Felengedjük-e a Lánchídra az autókat? Lesz-e kerékpársáv a Nagykörúton? Kell-e kaszálni a zöldfelületeket? El lehet és el kell gondolkodni azon, hogy mire és miként akarjuk használni saját városunkat.
