Rétvári Bence;Völner Pál;Varga Judit;Heti abszurd;Schadl György;

- Heti abszurd: Kies hazánk fiai a Szaharában

Mindig is érdekelt, hogy fideszes szavazóként hogyan éli meg az ember gyereke, hogy minden egész eltörik. Vagy szétrohad, elmállik, elporlad, és utána törik el. 

A lepusztított egészségügy miatt egyéves előjegyzéssel jut kórházba (kedd 10 órára, és sietnie kell haza, mert 12-re akkor jön a bojleros), a fél családot csak vasár- és ünnepnapokon látja Zoomon, mert halált megvető bátorsággal mindegyik unoka kint eszi a hanyatló Nyugat kenyerét valamelyik genderverte országban, és amúgy a gyerek olyan tankönyvből tanul, ahol a magyar az új meleg (vö. egy hete ugyanitt megjelent cikkünkkel.) De kimagyarodott az idő, instállom, főispán uram! – íme egy formás kis mondatjavaslat egy kormányhivatali helyzetgyakorlatból a színház- és filmművészeti magyarkeltető valamely népnemzeti rock­oratóriumához.

Arról jutott mindez eszünkbe, hogy van olyan természettudományos tanárszak, ahová – írd és mondd – mindössze egy szem fiatal jelentkezett. Ha nem annyira magányfóbiás, és kibírja a szigorlatokat, ahol a vizsgabizottság jóval többen van, mint ő (ennyit a matekról és az alanyegyeztetésről egy kalap alatt), akkor szerencséje lehet megérni, hogy 700 ezres fizetéssel dolgozhat a nap 24 órájában a magyar tanár- vagy mérnöktársadalom felemelkedéséért. Ha mondjuk a török valóság a kormány célja, akkor nem lesz mérnökkamarából kizáró ok a házak összedőlése. Ha pedig jelenértéken ugyanannyit akar keresni tíz év múlva, mint amennyi a pedagógusok most, akkor a 80 százalékos infláció sem fogja zavarni A tanár urat, kérem. A magyar Európa-bajnok inflációnak persze gyúrnia kell még addig. Úgy nem mellesleg a magyar kormány célja teljesen világosan a Boszporusz vidéke. Ahol az Erdogan nevű rossz arcú húsz éve rontja a levegőt, és igen jó érzékkel importálja törökhonba az ellenzékgyalázás fogásait. Hiába van romokban az ország, úgy a botcsinálta földrengéskezelést, mint a tehetséges pénzromlasztási mutatókat tekintve, megvásárolt médiával, az ellenzék LMBTQ-zásával és (a választók saját pénzének) osztogatásával meghosszabbította hatalmát Derincéig (Bicske törökül, vagy nem.)

Ha fideszesek volnánk, a Schadl-ügy is felettébb bosszantana bennünket.

Mert mire is gondolhatnánk, hogy a végrehajtói kamara egykori elnöke kétszer is járt Varga Judit minisztériumában a letartóztatása előtti napon. Talán csak egy utazási irodába akart jegyet venni Dubajba, és eltévedt, vagy egy nejlonszatyrot akart kérni, mert leszakadt a kincses táska füle, ki tudja. Mindenesetre tényleg nagyon kellemetlen lenne, ha beigazolódna, hogy egy egymilliárdost haza lehet talicskázni az igazságügyi államtitkár, egy kijáróember (és még ki tudja, ki) szíves segedelmével. Szanaszéjjel korrumpálva azt a hivatalt, ami nem mellesleg (valamekkora részben bizonyosan jóhiszemű és gyakran szerencsétlen) magyarok kárán húzza a hasznot. (Itt az állami tisztességnek oly makulátlannak és feddhetetlennek kellene lennie, mint amennyire nem az.) És ezt évekig lehet csinálni, a maga pőre természetességével köröztetni olyan dokumentumot is akár, amely a végrehajtójelöltek kinevezését miniszter asszonyi vagy hivatalvezetői jól fekvéshez látszik kötni. Az meg csak hab a tortán, hogy Völner Pál ügyvédje vajon miért fantáziál Varga Judit jelenlegi és Trócsányi László korábbi miniszterek beidézéséről? Nem volna furcsa, ha már be lenne fűzve a propagandamozi Völner elő­életéről, amikor egyszer feltűnő módon ugyanabban az időben tartózkodott az északi földtekén, amikor Soros György is arra járt egészen véletlenül, hja, egy falka frissen nemváltott nagycsoportos kíséretében.

Mindeközben egy másik államtitkár, Rétvári Bence is nagyot futott a héten. Előállt egy statisztikával, amely szerint az elmúlt években tömegesen hagyták el a tagok a pedagógus-szakszervezeteket. Hát, ha mi egyszer, mondjuk súlyos berúgás és pénzfeldobás után, vesztünkre kommunista diktátorok leszünk, és szét kell rohasztanunk a társadalom szövetét tragikus hirtelenséggel, akkor Rétvári államtitkártól fogunk kedves naplóbejegyzéseket olvasni. Kedvencünk a Hogyan félemlítsük meg az orvosokat önkéntes kamarai tagsággal című bejegyzés lesz, közvetlenül a demonstráló pedagógusok csuklóztatása státusztörvénnyel és a szakszervezet nyomorgatásával című okosság után. Lektorálta a rend­őrminiszter.

És hogy visszakössünk picit (akár pikírt szakszervezeti bizalmira a C10-es beton) a korábbiakra, zárjunk egy fideszes érettségikérdéssel: a tervező, az igazgató vagy a beteg menjen a felmosóért, ha székek között gyűjtik dobozokba a szombathelyi sürgősségin a plafonról csöpögő esővizet? A nagyon helyes megfejtéseket küldjék a várba, ott biztos nem lepődnek meg, ha (lásd: a hazánk varsói nagykövetségére érkező ajándékot) egy határ szarral honorálják a nagy magyar „háborúellenes” kormányzást.

Csontváry, Rippl-Rónai, Vaszary és Gulácsy olykor több száz milliót érő festményeit egyszeri halandó ritkán veheti kézbe, még kisebb eséllyel szerelheti szét. Képkeretezők között sincs sok, akinek lehetősége nyílik rá. A debreceni Péter Gábor és fia, Richárd értékes műtárgyak keretezésével foglalkozik. Több évtizedes tapasztalattal bírnak az aranyozásban, amihez 23 karátos valódi aranyat, fehéraranyat vagy ezüstöt használnak. Saját képkereteket terveznek XVIII.-XX. századi minták alapján, képzőművészek és restaurátorok dolgoznak a kezük alá. Műhelytitkokba engedtek betekintést.