– Amíg nem kezdtem el galériáknak dolgozni, én is csak múzeumokban láttam a legnagyobb festők munkáit – meséli Péter Gábor, a debreceni Péter Képkeret nevű műhely vezetője, aki fiával, Péter Richárddal már tíz esztendeje keretezi többek közt Rippl-Rónai, Vaszary és Gulácsy képeit.
Egyik legszebb munkája az volt, amikor aranyazott rámát adott Csontváry Kosztka Tivadar 1903-ban készült Titokzatos sziget című festményének, mely 2021-ben a Virág Judit Galéria aukcióján 460 millió forintért kelt el. Utóbbi megbízás ráadásul igencsak bizalmas volt: Péterék sem tudták előre, hogy milyen műhöz készül a keret.
Beszédes rámák
– Normál esetben kapunk egy fotót a keretezni kívánt festményről, majd a fiam két-három látványtervet is készít hozzá, hogy az ügyfél lássa, az egyes keretvariációk hogyan viszonyulnak a képhez – mondja a vállalkozó, majd hozzáteszi, miután az egyiket jóváhagyták, el is indul a keretezés. Sokaknak persze meglepő lehet, hogy miután elkészült a ráma, azt nem a műhelyben helyezik fel a képre, hanem Péterék elutaznak az ügyfélhez, és nála fejezik be a munkát. Utóbbi oka, hogy ebben az esetben
a mű nem „utazik” sehová, így kevesebb az esély a sérülésre.
A keretezés során amúgy számos új információra bukkanhat az ember, hisz egy mű hátoldala igencsak beszédes lehet. Arról ugyanis nemcsak az alkotó nevét, a kép címét, és az elkészítés dátumát lehet leolvasni, hanem azt is, hogy kitől és mennyiért vásárolták, illetve hol volt kiállítva. Sőt, Gábor sok esetben azt is meg tudja mondani, hogy az adott munka melyik képkeretező műhelyben készült.
Kezük-lábuk megremeg
– Először akkor kerültem emberi közelségbe nagyobb művekkel, amikor Debrecenben Antal Péter, az Antal-Lusztig Gyűjtemény tulajdonosának műveit kereteztem – mondja Gábor, akinek máig felemelő érzés, ha komoly munkákat érinthet. Ettől függetlenül vallja, hogy
az ember keze, lába mindig remeg, amikor megfog egy húsz, ötven vagy száz milliós képet, hiszen ügyelnie kell, hogy ne kerüljön arra semmilyen piszok, az anyaga pedig ne sérüljön
– utóbbi eset komolyan csökkentené a mű értékét.
Gábor jártasságát mutatja továbbá, hogy a szakmát már bő harminc éve, 1989-ben tanulta ki, amikor Hajdúszoboszlón a nagybátyja és felesége képkeretező műhelyébe állt be dolgozni. Egy évre rá Debrecenben meg is alapította a saját vállalkozását, mely eleinte képkeretek felújításával is foglalkozott. – Ekkor még apró cég voltunk, az idők során viszont bővült a tevékenységi körünk, illetve a munkák mennyisége és minősége is – meséli a vállalkozó, aki a növekvő kereslet miatt 2000-ben megnyitott Debrecenben egy százötven négyzetméter alapterületű kortárs galériát és képkeretező műhelyt is, miközben dolgozóinak számát is növelte. Ekkoriban még képek eladásával is foglalkozott, de 2012-ben eljött a fordulat, mikor is megkereste őt Kieselbach Tamás galériatulajdonos, hogy a közelgő aukciójára keretezzen be neki több komoly értékű művet. – Ez a felkérés olyan sikeres lett, hogy utána a többi nagy budapesti galéria vezetője is bekopogtatott hozzánk, mondván, nekik is olyan keretek kellenek, amiket a Kieselbach-árverésen láttak.
Innentől pedig nem volt megállás. Péterék, hogy a többi galériát is kiszolgálják, elkezdték fejleszteni a gépparkot, és újabb munkatársakat vettek fel. Jelenleg tizenhat szakember gyártja, aranyozza és újítja fel a kereteket, így akár két-három hét alatt tíz-húsz valódi, aranyozott rámát tudnak előállítani egy aukcióra.
Gépek erdejében
De milyen eszközök is találhatók egy ekkora műhelyben? Péter Gábor körbevezet minket, és először a gérvágó fűrészeket mutatja meg: ezek leszabják a léceket, melyeket aztán egy tűzőgép segítségével illesztenek össze. Van továbbá egy speciális CNC-gépük, melyből az országban csupán pár darab akad, ez ugyanis nemcsak téglalap alakú paszpartút képes vágni, hanem kört, betűt, számot vagy amorf formát is.
A műhely másik végében az aranyozás folyamatát ismerjük meg. Gábor példaként egy rönkfát mutat, melyet először leszárítanak, majd a lapszabász géppel részekre vágnak, hogy aztán legyalulják és egy marógéppel kialakítsák a profilját, vagyis sziluettet adjanak neki. Választék pedig bőven van, a gép melletti falon sorakoznak a különböző, előregyártott profilok. Egy másik teremben egy XIX. századi prés fogad minket, melyben egy lemez és egy kézzel vésett henger között érkeznek ki a díszes motívumok.
Gábor ezután egy lealapozott keretet vesz elő, melyet laparannyal vonnak be, hogy elnyerje végső formáját.
Az aranyozás szempontjából kétféle módszer létezik: az egyik a valódi, mely során 23 ¾ karátos nemesfémmel borítják be a keretet, míg a hamis során ugyanez aranyimitációval történik.
A legszebb hatást akkor lehet elérni, ha az eredeti keret piros színű, mivel akkor az eredmény mélyebb tónusú lesz. Gábor példának megmutat egy több mint két méter hosszú, faragott barokk tükörkeretet, melyet a Veszprémi Várban fognak elhelyezni.
A csomagolás számít
– A megrendelőink többsége magánszemély, akiknek fontos, hogy dekoratív keretbe helyezzék a műveiket, valamint a kereskedők, akik ha egy művet igényes kerettel mutatnak be, akkor azt nemcsak hamarabb tudják eladni, de akár lényegesen nagyobb árréssel – mondja Gábor. A vállalkozó úgy látja, ha egy alkotás értéke több százezer vagy millió forint, akkor azt nem szabad harminc-negyvenezer forintos, gyári képkeretbe helyezni, hisz azzal a mű értékét is lebecsüljük. – Ellenben, ha szép keretbe illesztettük a képet, akkor annak nívóját egy másik ember is érezni fogja – vallja a mesterember, hozzátéve, ha karórát vásárolunk, akkor a csomagolás is orientál minket, hogy milyen minőségű terméket fogunk választani.
Ellentétek vonzásában
– Mindig a kép értékének megfelelő keretet kell választani – avat be Péter Gábor, de hozzáteszi, a kortárs művek kapcsán más a helyzet, hisz azokat nem feltétlenül szokták bekeretezni. Szerinte azonban egy nemes diófából készült vékony keret némi fehérarannyal mégiscsak emeli a kép nívóját. Sőt, látott már olyan megoldást is, amikor egy kortárs kollázst egy díszes törtfehér keretben helyeztek el, a disszonancia pedig furamód működött.
