Ünnepélyes alapkőletételek és projektátadó ceremóniák, tömegeket megmozgató nagygyűlések, illetve átlagemberek meghívásával rendezett, a ramadáni böjtöt megtörő iftár-lakomák - ezekből áll össze manapság a 20 éve hatalmon lévő Recep Tayyip Erdogan török elnök programja.
Az újraválasztásáért kampányoló államfő keresztül-kasul járja Törökországot, a túlnyomó többségben a kormányzó iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Párthoz (AKP) hű média pedig minden lépéséről beszámol, sőt nem egyszer a platformot biztosítja neki ahhoz, hogy népszerűsítse magát. A napokban például az a megtiszteltetés érte, hogy a török közmédia (TRT) hetedik éve megtartott Korán-olvasóverseny döntőjének házigazdája lehetett. Az eset különösen pikáns annak fényében, hogy a TRT eközben nem hajlandó reklámként levetíteni legfőbb ellenfele, Kemal Kılıçdaroğlu kampányvideóját. Az ellenzéki Nemzeti Szövetség vezető ereje, a baloldali-kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) feljelentést tett az ügyben.
A közmédia elfogultsága csak egyike annak a számos intézményesített hátránynak, amivel a hatpárti ellenzéki koalíciónak szembe kell nézni. Erdoğan és szövetségesei fokozatosan lerombolták a demokráciát és a helyére egy olyan - a magyarországinál is keményebb - tekintélyelvű rendszert építettek ki, amely bebetonozta hatalmukat és befolyásukat a médiában, az igazságszolgáltatásban és gazdaságban. A magyar és lengyel mintára szövetkező sokszínű török ellenzéki szövetség ezért tetemes hátrányból indul a május 14-én esedékes parlamenti- és elnökválasztásokon, pedig számos tényező adott a kormányváltó hangulathoz.
– Rengeteg kérdés aggasztja a török lakosságot, amelyek egy része már akut problémának számít. A gazdaság helyzete messze nem jó, régóta magas az infláció és évek óta tart a török líra mélyrepülése. Sok ember érzi úgy, hogy a februári pusztító földrengést finoman fogalmazva is problémásan kezelte a kormány - magyarázta lapunknak Egeresi Zoltán, Törökország-szakértő, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (NKE-SVKI) tudományos munkatársa.
A térdig érő város – Törökországi bevetés után a magyar mentőknek a traumákat is fel kell dolgozniukA torz médiaviszonyok miatt azonban a törökök jelentős hányada dübörgő gazdaságról hall a kormánypárti tévék termelési riportjaiból. Azt láthatja, hogy Erdoğan a földrengés sújtotta régiókban újjáépülő házak alapkőletételén vesz részt, jelképesen átvágja a szalagot a diyarbakiri mecsetnél, a kocaeli városi kórháznál, új ankarai és isztambuli metróvonalaknál vagy éppen ünnepélyesen átad egy „drónhordozó” hajót. Kevésbé szembesül az olyan kellemetlen hírekkel, hogy a csökkenő infláció közgazdászok becslése szerint még mindig 112,5 százalék volt márciusban éves szinten (hivatalosan 50.5 százalék) vagy, hogy az OECD tagállamai közül Törökországban a legrosszabb a foglalkoztatási ráta.
A kitartó sulykolás eredményesnek látszik. A pusztító, több mint 50 ezer áldozatot követelő februári földrengéssel kapcsolatos visszásságok - az építési engedélyek elengedése körüli botrányt, a hatóságok késve érkező és eleinte kaotikus reakcióját részben sikerült túlzengeni.
– Még az Erdoğannal kritikusabb törökök egy része is hajlandó elfogadni azt a kormányzati narratívát, hogy ez egy olyan történelmi csapás volt, amelyet lehetetlen lett volna kivédeni
Egyúttal nagyra becsülik azt, hogy a kormány anyagi támogatást nyújtott a bajbajutottaknak. Értékelik azt, hogy tényleg óriási erőfeszítéseket tesz a konténervárosok építésén, a romok eltakarításában, és az építkezésben - fogalmazott Egeresi.
A Törökország-szakértő szerint ugyanakkor a török kormánypárt mély társadalmi beágyazottsága is hozzájárul ahhoz, hogy Erdoğan össze tudja tartani táborát. – Azért is tud ilyen erős maradni az AKP minden probléma ellenére, mert egy jól szervezett párt, amely a nagyvárosoktól vidékig bezárólag helyi szervezetekkel rendelkezik egész Törökországban. Jobbközép pártként jelenik meg, konzervatív jobboldaliakat tömörít magába - a török lakosság többsége tradicionálisan ide sorolható. Mindenhol van imám, mecset és vallásos emberek, akiknek jellemzően az AKP a pártja - mutatott rá a NKE-SVKI kutatója, aki úgy vélte: a vidéki, kevésbé képzett emberek zömében továbbra is Erdogant tekintik vezérüknek, a kevésbé karizmatikus Kılıçdaroğlu nem tudta maga mellé állítani őket, jóllehet volt némi lemorzsolódás az utóbbi években az államfőt támogatók körében. A közelgő választás ennél fogva szorosnak ígérkezik.
– A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy néhány százalékkal az ellenzéki koalíció elnökjelöltje vezet, de még sok minden történhet a hátralévő kevesebb, mint egy hónapban. Erdoğan jön föl, és egyes mérések őt hozzák ki erősebbnek. Ez a meccs még messze nincs lefutva - hangsúlyozta Egeresi. Bonyolítja a helyzetet, hogy két másik elnökjelölt, a 2018-as államfőválasztáson még a CHP színeiben elindult Muharrem Ince és a szélsőjobboldali Sinan Ogan is rajthoz állt. A szakértő szerint ketten a voksok 7-8 százalékát gyűjthetik be, ami miatt valószínűleg senkinek nem lesz meg az első körös győzelemhez szükséges 50 százalék feletti szavazatarány, így a két héttel későbbi második fordulón dőlhet el ki lesz az államfő.
A török elnök utolsó csatlósa lett a magyar kormányA parlamenti választás viszont a tervek szerint mindenképpen véget ér május 14-én. Három választási koalíciónak van esélye átugrani a 7 százalékos bejutási küszöböt. Az egyik az Erdoğan-féle AKP, a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) és néhány kisebb szerveződés alkotta Népi Szövetség, amely a felmerések alapján szavazatok nagyjából 40 százalékára számíthat. A hatpárti ellenzék Nemzeti Szövetsége ennél 2-3 százalékkal erősebb. A harmadik erő, a betiltással fenyegetett kurdbarát-baloldali Népek Demokratikus Pártját (HDP) és más hasonló irányultságú alakulatokat tömörítő Munka és Szabadság Szövetség, amely a voksok 10 százalékát gyűjtheti be.
A királycsináló szerepre esélyes kurdbarát koalíció és a hatpárti ellenzéki összefogás egészen jól kijön egymással. A HDP és szövetségesei nem indítottak elnökjelöltet, hogy ezzel is elősegítsék Erdogan leváltását és a demokrácia helyreállítását, Kılıçdaroğlu pedig több látványos gesztust is tett a kurdok felé. A CHP-s elnökjelöltje kedden például videóüzenetben bírálta Erdogant azért, hogy kiélezett választási helyzetekben rendszeresen a kurd kisebbség stigmatizációjához, terroristának bélyegzéséhez folyamodik a szavazatokért.