- A török elnök utolsó csatlósa lett a magyar kormány

A török elnök burkoltan ugyan, de gyakorlatilag kimondta, hogy Svédország és Finnország NATO-csatlakozását a közeljövőben biztosan nem ratifikálja az ankarai parlament. A török elnök ugyanis közölte: mintegy 130 „terrorista” kiadatását kéri Svédországtól, enélkül a török törvényhozás nem tűzheti napirendre az észak-atlanti szövetség bővítését a két skandináv állammal.

Mint ismert, Svédország és Finnország Oroszország Ukrajna elleni agressziója után indította el a NATO-csatlakozási folyamatot, a hivatalos kérelmet egyszerre, tavaly május 28-án nyújtották be. A bővítést azonban mind a 30 tagállamnak ratifikálnia kell, Magyarország és Törökország viszont még nem hagyta jóvá azt.

Ankara ellenzi a bővítést és azzal vádolja Stockholmot, hogy menedéket nyújt a török kormányzat által terroristának minősített csoportok tagjainak - a Kurd Munkáspártnak (PKK), a szíriai kurd milíciáknak és az iszlamista Gülen-hálózatnak, amelyet a 2016-os sikertelen puccs felelősének kiáltott ki a rezsim.

Júniusban Svédország és Finnország háromoldalú megállapodást írt alá Törökországgal, vállalva, hogy lépéseket tesznek a török ellenvetéseinek leküzdése érdekében. Stockholm szeptemberben fel is oldotta a fegyvereladási tilalmat Törökország felé, de a svéd kormányzat kezdettől jelezte, hogy nem egyeztek bele konkrét személyek kiadatásába, minden ilyen kérést a svéd és a nemzetközi jognak megfelelően kezelnek. Ulf Kristersson miniszterelnök le is szögezte, hogy országa nem tudja és nem is akarja teljesíteni Törökország NATO-tagsággal kapcsolatos egyes követeléseit, ezek szerinte kívül esnek a háromoldalú memorandum hatályán.

Recep Tayyip Erdoğan Törökországa számára azonban elfogadhatatlan a független igazságszolgáltatásra hivatkozni, és ragaszkodik feltételeihez. Eddig időről-időre megneveztek néhány olyan személyt, akik kiadatását elvárnák Svédországtól, de konkrét végszámot nem mondtak, a most jelzett 130 személynek pedig a nevét egyelőre nem ismertették.

Ankara és Stockholm között a feszültség tavaly év végén kezdett fokozódni, amikor a svéd legfelsőbb bíróság leállította Bülent Kenes ellenzéki újságíró kiadatását, akit az Erdoğan-rezsim azzal vádol, hogy állítólag kapcsolatban állt Fetullah Gülennel. A kétoldalú viszony múlt héten végképp hűvössé vált. Ankara bekérette a svéd nagykövetet miután Stockholmban egy kurd csoport felakasztotta Erdoğan egész alakos képmását. A svéd kormány elhatárolódott a „politikusok elleni fenyegetés és gyűlöletkeltés minden formájától", de ez Törökországnak kevés volt.

Ankara makacskodása aligha független attól, hogy júniusban elnök- és parlamenti választásokat rendeznek Törökországban. A közvélemény-kutatások szerint az egyesült ellenzék ugyan kevéssel, 2-3 százalékkal, de vezet a kormányzó elnöki párt, az AKP előtt. Erdogan kilátásai viszont nagyon rosszak, az országot 19 éve uraló politikus támogatottsága történelmi mélyponton van. A Metropoll Research múlt héten nyilvánosságra hozott felmérései szerint az Erdoğan népszerűsége 38,6 százalékra, 2015 óta a legalacsonyabb szintre esett. A hivatalban lévő államfőt mindhárom potenciális kihívója lekörözi. Mansur Yavas ankarai polgármester támogatottságát 60, Ekrem Imamoglu isztambuli polgármesterét 51 százalékon mérték, az IYI ellenzéki párt vezetője, Meral Aksener 38,5 százalékon áll. Ilyen körülmények között a svéd-finn NATO csatlakozás kérdése a kampány részévé,  Erdoğan utolsó reményévé válhat.

Cinikus hárítás

Magyarország kormánya kezdetben tavaly decemberre ígérte, majd azt közölte, hogy februárban szavazhatja meg a parlament a svéd és finn csatlakozási kérelmet. Az Országgyűlés sajtóirodáján érdeklődtünk, hogy napirendre tűzték-e a ratifikációt, és ha igen, mikorra. A következő választ kaptuk: „Az Országgyűlés Házbizottsága dönt az Országgyűlés következő plenáris ülésének napirendjéről, amelyet honlapunkon is olvashat. A Kormány 2023. évi tavaszi törvényalkotási programját honlapunkon megismerheti”.

Csakhogy ennek a honlapon nyoma nincs, a tavaszi törvényalkotási program kísérőlevelét jegyző Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kísérő levelében pedig az áll, hogy a „kialakult gyakorlatnak megfelelően a program nem tartalmazza a nemzetközi szerződésekkel összefüggő törvényalkotási feladatokat”.