A Népszava elsőként számolt be arról, hogy az Orbán-kormány milyen változásokat tervez idén nyártól a közoktatásban. Az új státusztörvény többek között hat hónapban határozná meg a próbaidőt, kötelességszegésnek minősülhet akár egy polgári engedetlenségi akcióban való részvétel. A teljesítményértékelési rendszerben (TÉR) évente kellene új saját célokat kitűzni, de pluszpont járna a versenyre küldött diákok után vagy a tanórán kívül szervezett programért. Honorálni mások rovására lehetne.
Szakmai szervezetek többször hangsúlyozták: az elvárások jelen helyzetben irrelevánsak, teljesíthetetlenek.
Őrök, rabok, pártkatonák
A Szegedi Tanárok Együttműködési Platformja rendszeresen szervez fórumokat, ahol a TÉR és a státusztörvény is terítékre kerül. Tódor Marina klinikai és mentálhigiéniai, pedagógiai szakpszichológus az egyik rendezvényen szólalt fel. Kérdésünkre előrebocsátotta: egyelőre csak valószínűsíteni lehet a jövőt, de biztos, hogy beláthatatlanok a következmények. – Az egyetlen reményünk, hogy a státusztörvényt és a teljesítményértékelési rendszert nem a most ismert formájában vezetik be, de hogy be fogják, azzal kapcsolatban nincsenek illúzióim – mondta a pszichológus.
A várható következmények kapcsán Philip Zimbardo pszichológus-szociológusnak, a stanfordi börtönkísérlet megalkotójának A Lucifer-hatás című könyvét említi, amely kutatása tapasztalatait, konzekvenciáit fogalmazza meg.
Ezt a könyvet mindenkinek, de különösen a pedagógusoknak ajánlja, mert szerinte hasonló helyzetbe fognak kerülni, mint a kísérletben rabokként és börtönőrökként viselkedő egyetemisták. A hatalom teljesen kifordíthat magukból hétköznapi, normális embereket is, sokan lesznek kiszolgáltatva mások kénye-kedvének.– Valójában ez már most is így van, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb igazgató, tankerület-vezető, szakképzésicentrum-vezető hithű pártkatona, így a pedagógusok már most sem szabadok.
A szakképzésben pár éve működik a teljesítményértékelési rendszer, és jól látszik, hogy nem objektív, hiába állítják az ellenkezőjét.
Zimbardo kísérletében láttuk, hogy néhány nap leforgása alatt milyen kegyetlenné váltak azok, akik hatalmat kaptak a kezükbe. Nem tudjuk, kiből mit fog kihozni a státusztörvény. Az iskolákban kialakuló norma nem az együttműködést, hanem az egyéni érdekek érvényesítését fogja szolgálni.
Bűnös a közönyös is
Tódor Marina úgy látja, senki nem beszél a pedagógusok mentális egészségéről. – Céltáblát raktak rájuk, ellenségnek kiáltották ki őket. Egy perc nyugtuk sem lesz a saját tantestületükben, soha nem fogják tudni, ki az ellenség, ki a besúgó, mikor támadják hátba őket. Lehetetlen lesz jó döntést hozniuk a „menni vagy maradni” kérdésben. Ha valaki elmegy, más munkát keres, akkor cserben hagyja a gyerekeket. Ha marad, hosszú távon nem mutat példát arra, hogy szembe lehet szállni a hatalommal, lehet nemet mondani, ki lehet állni az érdekeinkért. Ezzel így is cserben hagyja a gyerekeket – fest szomorú jövőt a pszichológus.
– Amikor iskolapszichológusként bullyingprevenciós programot szervezünk, vagy egy már zajló bántalmazást kezelünk, mindig elmondjuk, hogy egy-egy ember megváltoztatása nem vezet a probléma megszűnéséhez. A bullying egy rosszul működő közösség kórtünete, tehát a normát igyekszünk megváltoztatni. El kell érnünk, hogy mindenki vállalja a maga felelősségét, és ne mentse fel magát, hogy ő nem tehet a bántalmazásról. Zimbardo kifejti, hétköznapi emberekből hogyan lehet gonosztevő egy nem megfelelő norma hatására. Viszont ugyanígy hős is lehet egy csoporttagból. Nem tudjuk pontosan, melyik az a pont, amikor elbillen egyik vagy másik irányba a mérleg nyelve, de a körülmények hatása megkérdőjelezhetetlen – mondta Tódor Marina, hozzátéve, a státusztörvénnyel és a TÉR-rel minden adott lesz ahhoz, hogy „ember embernek farkasa legyen”.
Tervszerű züllesztés
A tanártársadalomban, illetve általában a magyar társadalomban konformizmus uralkodik, magyarázza a pszichológus. Beállunk a sorba, fejet hajtunk a többségi vagy annak gondolt vélekedésnek. – Nem trafál mellé a kormány, ha arra számít, hogy győzni fog a konformizmus az oktatásban is. Tökéletesen bebiztosították magukat, a jogszabály június 1-jei bevezetése után semmilyen rendetlenkedés, sztrájk nem lehetséges. A pedagógusok miatt tehát nem kell, hogy fájjon a fejük.
Titokban, értelmezhetetlen feladatokkal zajlik a tanárok teljesítményértékelése a Pintér-féle új rendszer tesztelésénTeszteli a tanárokat a Pintér-féle belügy, több iskolában már készítik elő a rendszertA kormány valódi szándékát abban látja tetten érhetőnek a szakpszichológus, hogy az új teljesítményértékelési rendszer alapján a tantestületekben kötelező lesz alsó és felső 25 százalékot – és ennek megfelelő anyagi jutalmazást vagy elvonást – meghatározni. Ha valóban a teljesítményt szeretnék értékelni, nem lennének ilyen merev arányok. – Akkor hagynák, hogy a történet magától kibontakozzon, és akár a tantestület 100 százaléka egyformán kiválóan teljesítsen. Sejtjük, hogy informális csatornákon keresztül azt üzenik az igazgatóknak, hozzák létre mesterségesen ezeket a különbségeket. Tódor Marinának saját tapasztalata is van a rendszer visszásságairól. Amikor még a szakképzésben dolgozott iskolapszichológusként, érthetetlen volt számára, hogy az igazgató, aki maga nem pszichológus, hogyan tudja megítélni a munkáját.
A státusztörvény és a TÉR tesz róla szerinte, hogy június 1-jétől ne a kollektíva legyen a lényeg, hanem az egyéni boldogulás, holott az iskolában alapvető lenne, hogy együttműködjenek a kollégák.
Valószínűleg azok lesznek a kivételek, akik képesek lesznek tartani magukat az elveikhez. – Ezek a rabláncon tartott, megosztott, egymás ellen uszított pedagógusok fogják majd megállítani vagy megelőzni a bullyingot? A diákok nagyon meg fogják sínyleni a rendszer visszásságait. Az oktatás pedig majd megy tovább elavult tanagyaggal és eszközökkel, romos épületekben, egyre nagyobb osztálylétszámokkal, cserélődő tanárokkal, iskola-összevonásokkal. Mindez nem más, mint megfélemlítés, a büntetés eszköze – értékelt a szakpszichológus.Arról, hogy mi lehet a döntések hátterében, így vélekedett: – Gondolhatnám, hogy nem látnak elég messzire, hedonistán kormányoznak, nem érzik az egész jelentőségét, se a felelősségüket. Azonban ha félreteszem a naivitást, azt kell mondanom, ez egy ördögi terv része. Ha kitágítjuk a látókört, és megnézzük, mi történik az egészségüggyel, a szociális szférával, akkor láthatjuk: mindenhol ez van, tehát szándékosságnak kell lenni mögötte.
A cél a hatalom konzerválása. Az oktatás lezüllesztése ahhoz fog vezetni, hogy a következő nemzedék már örül, ha le tudja írni a nevét, de ez nem számít.
Elég, ha a megfelelő helyre teszi majd az X-et. Nincs szükség értelmiségiekre, akik folyton kritizálnak mindent, fizikai munkásokra viszont nagy lesz az igény a gyárakban. Szomorú jövőkép.
Vitázni is engedd…
A profitorientált munkakörökben jól bevált TÉR a pszichológus szerint nem alkalmazható olyan területeken, mint az oktatás. Számítani kell rá, hogy kognitív disszonanciát élnek majd meg a tanárok. Ilyenkor az egymással ellentétes tudattartalmak feszültséget keltenek bennünk. – Ezeket a tudattartalmakat a leginkább nyilvánvalóhoz, azaz a viselkedésünkhöz igazítjuk. Ha például autonóm embernek tartom magam, aki nem hajt fejet a hatalomnak, de mégis maradok, amikor bevezetik a státusztörvényt, akkor két ellentétes tudattartalom áll bennem egymással szemben. Amit tehetek: megváltoztatom az egyik vagy mindkét tudattartalmat, esetleg egy újat illesztek be, ami feloldja az ellentmondást. A legrosszabb kimenetel, ha elkezdek kételkedni magamban, és azt mondom, talán nem is vagyok annyira autonóm. Ennél sokkal jobb, ha azt gondolom: kényszerűségből cselekedtem egy olyan helyzetben, amelyben nem volt jó döntés. Ugyanez lehet az „orvosság”, ha irreális teljesítményértékelést kapok: megkérdőjelezhetem a döntést, gondolhatom azt, hogy a vezető lát torz szemüvegen keresztül, de lehetőleg ne saját magamban bizonytalanodjak el.
Tódor Marina szerint történjen bármi, hiba beletörődni a ránk kényszerített rendszerbe. Most mindenkinek az a feladata, hogy tartsák a lelket a tanárokban. – Nem kell elhinni, hogy semmit nem lehet megváltoztatni, és bele kell fulladni a tanult tehetetlenségünkbe. Tudatosítani kell másokban, hogy baj van, hogy nyissák ki a szemüket, a tanárok helyett is nyilvánuljunk meg a közösségi felületeken. Ha csendben maradunk, azzal az áldásunkat adjuk erre az egész borzalomra.
A szülők tiltakozzanak, ahol tudnak, tanítsák meg a gyereknek a kritikai gondolkodást,
azt, hogy a tekintélyszemélynek nem kell mindenáron fejet hajtani – ösztökél kiállásra a klinikai és mentálhigiénés, pedagógiai szakpszichológus. – Mert lesz egy jobb kor, egy más éra, felnő egy új generáció, amelyik másképp szocializálódik, amelyik nem akar beállni a sorba.
Jó, ha van egy szövetséges, de még jobb a több
Philip Zimbardót pár éve az a vád érte, hogy befolyásolta az egyetemisták közreműködésével végzett kísérletet. A kutató ezt visszautasította. Ám a feltevését, miszerint a hatalom, a körülmények az arra hajlamos emberekből a legrosszabbat hozhatják ki, háborús események többször bizonyították a történelem során. – A várható hatásokra készülve legyen a tanároknak néhány bizalmasa – javasolja Tódor Marina. – Fel kell vértezni magukat. Beszéljenek egymás között, mondják ki, hogy nincs rendben, ami történik. Maradjon meg a csapat, ahol a valóság lakik, ahol nem kell meghasonulniuk. Kiváló ellenszer, ha van egy szövetséges, de még jobb, ha több van.
