Krími-kongói vérzéses lázat is terjeszthetnek azok a kullancsfajok, amelyek már Magyarországon is felbukkantak – figyelmeztet a Kullancsfigyelő nevű oldal. Utánajártunk, mennyire kell félnünk ezektől, és indokolt-e bármilyen plusz óvintézkedést bevezetnünk.
A világon több száz kullancsfaj él, és az, hogy új fajok jelennek meg hazánkban, nem új jelenség – hívta fel a figyelmet Tóth Ferenc, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet kutatója. Hiszen a vándormadarakkal évmilliók óta vándorolnak a kontinensek között ezek az ízeltlábúak. „Egyrészt az a feltételezés, hogy a klímaváltozás miatt olyan helyeken is életben maradhatnak a melegebb éghajlatról behurcolt fajok egyedei, ahol korábban a telek elpusztították őket. A másik ok, amiért mostanában új kullancsfajok bukkannak fel, hogy régen nem azonosították ezeket fajszinten. Valószínűleg az ősember is ismerte a kullancsot, csak nem különböztette meg a fajokat. Van a kicsi, csíkos, meg a nagy, ricinusmintás, ennyi elég volt neki. Ma viszont egészen apró morfológiai bélyegek alapján a szakemberek olyan fajokat is meg tudnak különböztetni egymástól, amiket az elmúlt évszázadban nem. Ez az élet más területeire is igaz, az, hogy gyakran, amit új jelenségként érzékelünk, az valójában nem új, csak eddig nem monitoroztuk.”
Azt se felejtsük el, hogy azok a kullancsfajok, amelyek őshonosak hazánkban, potenciálisan ugyanúgy életveszélyes kórokozókat hordoznak – tette hozzá Tóth Ferenc. Az agyhártya- és agyvelőgyulladás, a Lyme-kór, a babéziózis vagy a tularémia kórokozóit is a kullancsok terjesztik évszázadok óta, mégsem halt ki az emberiség. A kutató nem vitatja, hogy életveszélyes lehet az újonnan megjelent, Hyalomma-fajok által hordozott krími-kongói vérzéses láz vírusa is, azonban a veszély valós mértékét azoknak az országoknak a járványügyi adataiból lehetne kikalkulálni, ahonnan ez a betegség származik. „Én azt gondolom, hogy a jelenleginél nagyobb odafigyelésre nincs szükség, mert már jelenleg is maximális odafigyelésre van szükség, hogy amikor a természetben töltünk időt, utána gondosan átnézzük a testünket, nincs-e kullancs a ruházatunkon, illetve a bőrünkön. Így lehet együtt élni egy ilyen alattomos, kórokozókat hordozó vektorszervezettel, hogy a napi tisztálkodási rutin része, hogy addig nem fekszem le, amíg nem ellenőrzöm, hogy napközben nem szedtem-e össze kullancsot.”
Ne gondoljuk, hogy csak erdei kirándulás során vagyunk veszélyben, hiszen a kullancsok gyakorlatilag mindenhol ott vannak már, a kiskertek gondosan nyírt gyepszőnyegéről ugyanúgy ránk mászhat egy vérszívó. A kullancsok által terjesztett betegségek többsége ellen nincs védőoltás, ami ellen van, az sem ad 100 százalékos védelmet, a kullancsokat nem lehet kiirtani, mint ahogy az általuk terjesztett kórokozókat sem – jelen pillanatban nem ismerünk más módszert, mint a megelőzést. „Ugyanúgy, ahogy a trópusi országokban az emberek napi rutinja, hogy addig nem lépek bele a papucsba, amíg nem ellenőriztem, hogy nincs-e benne skorpió. De közelebbi példaként azt is említhetném, hogy addig nem lépek le a járdáról, amíg nem győződtem meg arról, hogy nem jön autó.”
Visszatérő követelés, hogy lehessen vegyszeresen irtani a kullancsokat, erre azonban nincs és nem is lesz lehetőség a kutató szerint. Ugyanis ehhez olyan szuperszelektív eljárást kellene kidolgozni, amely kizárólag a kullancsokat irtja ki, semmilyen más fajra nem veszélyes. Már most ökológiai katasztrófával fenyeget az ízeltlábú-biomassza mennyiségének csökkenése világszerte, és nem lehet tudni, mikor jutunk el a billenési pontra, amikor egyszer csak megfordíthatatlanná válik a folyamat. Szakmai konferenciákon is csak találgatják, hogy mi lehet ennek az oka. Mivel a kullancsok potenciálisan minden zöldfelületen előfordulhatnak, ezért minden zöldfelületet folyamatosan kezelni kellene. Túl azon, hogy ez irtózatos összegeket emésztene fel, irtózatos környezetterhelést is jelentene. Biológiai védekezéssel is próbálkoznak, hiszen léteznek olyan gombafajok, amelyek elpusztítják a kullancsokat, de ezek sem szuperszelektívek, ha nagy mennyiségben kijuttatjuk őket, nemcsak a kullancsokat támadják meg, hanem egy csomó más olyan ízeltlábút is, amiről jelenleg még azt sem tudjuk, mi a szerepe az ökoszisztémában.
A kutató óriási problémának nevezte, hogy a biodiverzitás általános csökkenésével a kullancsok természetes ellenségei is megritkultak a természetben. Vannak olyan ragadozóatkák, amelyek a kullancs lárváját fogyasztják, léteznek ragadozóbogarak, hangyák, álskorpiók, pókok, amelyek a kullancsok kifejlett alakjait is képesek zsákmányul ejteni, de az a gond, hogy minél több atkaölő szert juttatunk a természetbe, annál inkább kipusztítjuk a kullancsok természetes ellenségeit. De az is tény, hogy az utóbbi évek enyhe telei szintén hozzájárulhattak a vérszívók nagy mértékű elszaporodásához. A kemény fagyok régebben elpusztíthatták a melegebb égtájakról behurcolt kullancsfajok egyedeit, de ma már ebben is hiába reménykedünk. Jelenleg az egyetlen lehetőségünk tehát a személyes védekezés megfelelő ruházattal és mindennapos önellenőrzéssel, és közben reménykedhetünk, hogy a tudomány előbb-utóbb talál gazdasági és ökológiai szempontból egyaránt fenntartható megoldást a kullancsveszély visszaszorítására.
