- Ihlető szabadság

Három évvel ezelőtt távozott Konrád György, Rajk Lászlóval szinte egy időben, és akkor nagyon megszenvedtük a sorsunk hirtelen romlását. A személyes veszteség elmondhatatlan, ezért hadd beszéljek inkább arról, hogy ők tartópillérei voltak a szabad szellemet és a politikai szabadságot összekötő hídnak – mondta Haraszti Miklós író a KONRÁD 90 című kiállítás megnyitóján a Kahán Art Space Budapest kiállítótermében. A tárlaton a 2019-ben elhunyt Kossuth- és Herder-díjas íróra emlékezik tizennégy magyar képzőművész – többek közt Féner Tamás, Lakner László, Győri Márton, Soós Nóra és Vojnich Erzsébet –, akiknek alkotásai szellemiségükben kapcsolódnak Konrád regényeihez, esszéihez és gondolataihoz. A művek mellé mindegyik alkotó választott az írótól egy számára fontos szövegrészletet, idézetet.

A megnyitón Fényi Tibor történész, a kiállítás kurátora elmondta, hogy ha az emberek nagy része meghallja Konrád György nevét, mosoly lesz az arcán, hisz mindenkinek van vele egy története, emlékszik egy regényrészletére, egy tévéinterjúra, vagy egy közös sétára, amit egy tüntetésen tettek. – Konrád György neve olyan hívószó, amire bárki jön ma még Magyarországról – mondta, hozzátéve, hogy az író gondolatai segítenek nekünk megérteni azt, ami a világunk, ami volt velünk és ami lesz.

Őt követte Sodró Eliza színművész, aki Konrád több művéből olvasott fel, az egyikben az írásról is szó esett: „Mindenki úgy mesél, ahogy tud és szeret, ahogy a szavait kormányozza. Ez az egyetlen kormányzati hatalom, amelynek helye van az irodalomban. Az író uralma a szavai fölött.”

Őt követte Haraszti Miklós író, aki beszédében személyes élményeit is elmondta. – Már csak Gyuri szövegeit és emlékeimet idézhetem, de bizonyos, hogy mindvégig prófétája marad Európa humanista egységesülésének, hiszen ezt az optimista kultuszt ő maga alapította – mondta az író, de hozzátette, Konrád most maga sem találná időszerűnek a rendszerváltást követő optimizmusát.

A kiállítást Szüts Miklós festőművész nyitotta meg, aki felidézte, hogy a hetvenes években valaki a kezébe adta Konrád fő művét, A látogatót, melyet ámultan és csodálattal olvasott, és olvas azóta is. – Lenyűgözött a bátorsága, az együttérzése, tisztánlátása és költészete: hát tényleg, Kádárnak és a világ összes diktátorának mennie kell – mondta, majd hozzátette: – S hogy az akkori hatalomnak volt minőségérzéke, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Konrád írásait tizenkét év szilenciummal jutalmazták.

A tárlaton is olyan műveket láthatunk, melyek részben vagy egészben köthetők az író világához. Jovánovics Györgytől például egy olyan relief szerepel, mely egy megváltoztatott verziója a Hegymagasi csillagos ég című művének, mely Konrád irodájában függött a Berlini Művészeti Akadémia épületében, amíg ő volt az intézmény elnöke. Szüts Miklós idén festett Vihar a kertben (Vasárnap Banduláéknál) című képével pedig A látogató azon jelenetsorára utal, amelyben a történet elbeszélője találkozik a regényben kulcsszerepet betöltő családdal.

Konrád szellemiségéhez ugyancsak közel áll Lakner László J’écris ton nome (Leírom a nevedet) című festménye is, melyről Fehér Dávid művészettörténész lapunknak elmondta, hogy azon Paul Éluard Szabadság (Liberté) című versének visszatérő sorát olvashatjuk. A művészettörténész szerint a „Leírom a nevedet” sor gondolatban kiegészíthető a szabadság szóval, mellyel a francia költő verse zárul. – A fogalom tematizálásával a mű kapcsolódik Konrád életművéhez, melyben a szabadság kérdése kiemelten fontos – mondta a kutató.

– Számomra Konrád György egyszerre személyiség és jelenség. Az írói létét nem tudom elkülöníteni egyéb munkásságától, hisz a rendszerváltásnak ő is kijelölte azokat a területeit, amelyekben a szabadságot meg tudtuk határozni – mondta a Népszavának Mohácsi András képzőművész, aki Tallit (131. zsoltár) című festményével szerepel a tárlaton. Az alkotó szerint Konrád a szövegein keresztül a jelennek is üzen, így humánus és polgári látásmódja továbbra is velünk él.