Az ICC, az egyetlen állandó nemzetközi büntető fórum Vlagyimir Putyin és gyermekjogi biztosa, Lvova-Belova ellen indította meg az ukrajnai háborúval kapcsolatos első eljárását, azzal gyanúsítva őket, hogy személyesen is felelősek ukrán civilek, köztük gyermekek ezreinek Oroszországba szállításáért. Hogyan értékelné ennek a jelentőségét?
Sokan kérdezik, mi értelme van egy ilyen jelképes lépésnek, hiszen egy atomhatalom elnökéről van szó, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsában, annak állandó tagjaként bármilyen döntést megvétózhat. Én mégis azt gondolom, hogy óriási jelentősége van, pont a lépés szimbolikus volta miatt. Mert innentől kezdve nehezebb lesz sokak számára – akik szimpatizálnak az olyan állítólagos orosz célokkal, mint a nácítlanítás vagy a nyugati befolyástól való megszabadulás – nyíltan támogatni az Ukrajna elleni inváziót. Más azt mondani, hogy egy bűnös útra tévedt országot foglalnak el, és más azt, hogy sok ezer gyermeket hurcolnak el a szüleiktől, néha azután, hogy megölték a szüleiket, vagy családostul kényszerítik őket, hogy egy másik országban éljenek, más kultúrában, más nyelvet beszélve.
Az említett bűncselekmény milyen kategóriákat merít ki?
Háborús és emberiesség elleni bűncselekmény, vagy akár még népirtás is lehet, de az ICC jelenleg még csak háborús bűncselekményként kezeli, vélhetően azért, mert ezt a legkönnyebb bizonyítani. A nemzetközi hadijog egy rendkívül egyszerű, tények megállapításán alapuló rendszer. Azt mondja, hogy a hadijogot alkalmazni kell, amikor két ország között fegyveres összecsapás van, esetünkben ez kétségbevonhatatlan – mindegy, minek hívja azt Moszkva, háborúnak vagy különleges katonai műveletnek. Azt is előírja, hogy a megszállt területek polgári lakosságának jogait védeni kell. Alapvető szabály, hogy nem lehet őket elvinni arról a területről, ahol élnek, legfeljebb átmenetileg, az életük megmentése érdekében. Az oroszok részben épp erre hivatkoznak, de pontosan tudjuk, hogy legtöbbször, amikor engedélyeztek egy evakuációt, a lakosok kizárólag azt választhatták, hogy Oroszországba viszik őket.
Jelentős részüket átmenetileg „szűrőtáborokba” zárták, hogy kiderítsék, nem táplálnak-e „nacionalista érzelmeket”. S akiről úgy találták, hogy igen, azt átnevelésben részesítették, gyakran drasztikus eszközök alkalmazásával. Maga a gyermekjogi biztos, Maria Lvova-Belova büszkén számolt be arról, hogy a „kimenekített” gyermekek egy része kezdetben ellenséges érzéseket táplált Oroszország iránt, de hónapok kitartó munkájával sikerült őket igazi orosz patriótákká nevelni. Ez finoman szólva is kimeríti a nemzetközi hadijog megsértését. Én amellett érvelnék, hogy emberiesség elleni bűntett is, mivel a polgári lakosság elleni átfogó támadásnak minősül. A népírtás elleni egyezmény egyik pontja pedig éppen a gyermekek saját környezetükből való kiszakítására vonatkozik. Ráadásul azok az orosz állami nyilatkozatok, amelyek szerint nincs önálló ukrán nép, s ezért nemzetként el kell tűnniük, népirtó szándék megvalósulására engednek következtetni.
Vajon az ICC megpróbálja majd mindazokat bíróság elé állítani, akik számottevő szerepet játszottak ebben a bűncselekményben?
A nemzetközi büntető fórumokat nem azért hozzák létre, hogy minden elkövetőt megbüntessenek. Ha felidézzük a nürnbergi törvényszéket, ott 24 ember ellen emeltek vádat – holott nyilván sokkal több tényleges háborús bűnös volt –, pontosan azért, mert ők testesítették meg a náci Németország vezetését. Az ICC szándéka is az, hogy a fő felelősöket citálja bíróság elé. És hát ez, amit az ukrán gyermekek „kimenekítéseként” emlegettek, egy nyíltan felvállalt, központi program volt. Szinte minden mozzanatáról, köztük a gyermekek egy részének családi gondozásába adásáról felvételeket készítettek, nyilatkoztak a médiában. Sőt, Lvova-Belova maga is deklaráltan örökbe fogadott egy Mariupolból elvitt 15 éves fiút.
Putyinnak veszélyben kell-e éreznie magát az elfogatási parancs miatt?
Elvileg az ICC 123 tagállama köteles mindent megtenni, hogy végre lehessen hajtani ezt a parancsot. Ha bármelyiknek a területére belép Putyin, akkor le kell tartóztatnia őt és átadni Hágának. Ebből persze nem következik, hogy mindenki eleget is tenne ennek a kötelezettségnek. Volt már rá példa, hogy az ICC egy államfő ellen kiadott elfogatóparancsát valamelyik tagállam nem hajtotta végre. Így utazhatott a Dél-afrikai Köztársaságba néhány éve a hosszú ideje körözött Omar el-Basír volt szudáni elnök. Egy ilyen lépés azonban sok problémát okoz a Büntetőbíróság döntésével szembeszegülő államnak, ezért nem biztos, hogy megéri felvállalni. Nem gondolom, hogy Putyin tényleges veszélyben lenne, hiszen mostantól nyilván csak olyan országba fog utazni, ahol garanciát kap arra, hogy nem érvényesítenek vele szemben semmilyen elfogatóparancsot. A gyakorlatban viszont sok olyan helyre nem fog elutazni, ahová egyébként elutazna. Tehát szerintem Magyarországra se fog jönni.
Azzal együtt is, hogy nálunk nincs kihirdetve az ICC-hez csatlakozásunk dokumentuma? Gulyás Gergely legutóbbi kormányinfón elhangzott szavai szerint nem is áll szándékukban ezen változtatni.
Valóban nincs kihirdetve. Magyarország ratifikálta az ICC római statútumát, de nem ültette át a magyar belső jogba. (Emögött a köztársasági elnök potenciális felelősségre vonási lehetősége húzódik, amit az Alaptörvény kizár.) Tehát technikailag előfordulhat, hogy nem lehetne végrehajtani egy letartóztatást. Ezzel azonban Magyarország megszegné nemzetközi jogi kötelezettségét. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szavait egyébként különös fénybe helyezi, hogy Magyarország tavaly az ICC ügyészségének kérésére másik 37 országgal együtt formálisan is a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalta az ügyet, az eljárás felgyorsítása érdekében. Mire gondolhattak a magyar állam képviselői, amikor ebbe beleegyeztek?
Mit gondol, Putyin és Lvova-Belova ellen távollétükben is lehetne ítéletet hozni?
Elméletileg lehetséges, de nem szoktak ehhez folyamodni. Ez beismerése lenne a kudarcnak, és a vádemelésnek sem lenne így sok értelme. Ám az elfogatóparancs kiadása önmagában is jelentős, hiszen jelzi a nemzetközi közösség felé, hogy Putyin vezetésével minden bizonnyal súlyos nemzetközi bűncselekményeket követtek el, és ez megbélyegző hatású. Megnehezítheti például az ukrajnai konfliktusban magukat semlegesnek beállító ázsiai ICC-tagállamoknak, hogy szoros viszonyt ápoljanak Oroszországgal. Ez persze attól is függ, hogy adott esetben egy demokráciáról beszélhetünk-e. De Németország vagy Japán esetében elképzelhetetlennek gondolom, hogy ezek után a korábbiakhoz hasonló viszonyt tartson fönn Oroszországgal.
Indulhat-e eljárás Oroszország vezetői ellen más nemzetközi fórumokon is?
Az ICC-nek elvileg négyfajta bűncselekmény kapcsán van joghatósága. Ezek a háborús és az emberiesség elleni bűntettek, a népirtás és az agresszió. Utóbbi körül azonban kezdettől komoly huza-vona alakult ki, mert a nyugati országok nem akarták, hogy az ICC az agressziók ügyében is illetékes legyen, a fejlődő országok viszont igen. Végül az a kompromisszum született, hogy agresszió esetén csak akkor járhat el, ha mind a megtámadott, mind a támadó ország külön elfogadta az arra vonatkozó szabályozást is. Így ez nem alkalmazható Ukrajna és Oroszország esetében. Az Európa Unió ezért felkarolta azt a kezdeményezést, hogy hozzanak létre eseti törvényszéket, ami kizárólag az orosz agresszió bűncselekményére fókuszálna (a volt Jugoszlávia területén 1991-től elkövetett háborús bűnöket elbíráló Nemzetközi Törvényszék mintájára). Ezt felállíthatna akár az EU, vagy még inkább az Európa Tanács, amelynek Fehéroroszország és Oroszország kivételével minden európai ország tagja.
Az ICC eljárásában szerepet kaphat, hogy ez a háború minden korábbinál jobban dokumentált.
Kétségtelen, hogy a digitális technológia fejlődésével egyre könnyebb bizonyítékot gyűjteni a konfliktuszónákban. A bucsai vérengzés ügyében például biztonsági kamerák felvételeit, telefonbeszélgetéseket, üzeneteket, műholdfelvételeket lehetett egybevetni. De Ukrajnában sok nem kormányzati szervezet is gyűjt tanúvallomásokat, emellett az Eurojust, az Unió büntetőjogi együttműködést szolgáló ügynöksége felállított egy nyomozócsoportot, egyelőre hét ország közreműködésével. Ez nagyon fontos az ICC-nek is, hiszen ha csak az ukránok gyűjtenek bizonyítékot, akkor felmerülhet az a vád, hogy egyoldalúan próbálják őket bemutatni. És most idén az Eurojust létrehozott egy kifejezetten az ukrajnai konfliktus bűnjeleinek archiválásával foglalkozó központot.
Mit gondol, mit hozhat az ICC mostani lépése a jövőre nézve?
Van bennem egy óvatos optimizmus, hogy az orosz-ukrán háborúra adott viszonylag egységes nyugati reakció és az ICC példátlan kiállása egy nagyhatalommal szemben elősegítheti a nemzetközi büntetőjog érvényesülését. Sokan bírálják a nemzetközi büntető igazságszolgáltatást azzal, hogy miért csak az oroszokat vonják felelősségre, és ezt a kritikát nem lehet félresöpörni, mert követtek el akár súlyos bűncselekményeket is nyugati országok katonái vagy politikusai Irakban, Afganisztánban vagy másutt. Az Egyesült Államok régóta ellenségesen viszonyult a Nemzetközi Büntetőbírósághoz. Most viszont a Biden-kormány támogatja az Oroszországgal szembeni eljárást. Azt remélem, hogy az ukrajnai konfliktus meghozza a nyugati világban annak az elfogadását, hogy a jog csak úgy érvényesülhet megfelelően, ha egyetemesen érvényesül. És akkor – ahogy az ICC fogalmaz - a büntetlenség kultúrájának eltörlésére is sor kerül. Mert tényleg nem képviselhetjük az igazságot, ha nekünk is vaj van a fejünkön.
Névjegy
Hoffmann Tamás a Corvinus Egyetem docense, az MTA TK Jogtudományi Intézetének főmunkatársa. Fő kutatási iránya a nemzetközi büntetőjogi normák érvényesülése a belső jogrendszerekben. Jelenleg erről írja habilitációját, kifejezetten a magyar jogra fókuszálva.
