- „Egyfajta hatalmi kontrollként kellene működni, már amennyire tudunk”

Kérdés, hogy szabad sajtó létezik-e úgy, mint fogalom Magyarországon. Erre az a válaszom, hogy nem, mert teljesen másként kell gondolkodni erről a szabad sajtóról - jelentette ki a Népszava főszerkesztője az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) Legyen Köztársaság! című rendezvényén szombaton.

Németh Péter a „Milyen a szabad sajtó? ”című kerekasztal beszélgetésen kifejtette, egy olyan országban, ahol a felületek és a pénzek döntő többségét a hatalom birtokolja, ott nagyon nehéz szabad sajtóról beszélni. Számára ugyanis kevés az, hogy szabad kérdezni, noha ez fontos feltétel. Akkor válik szabaddá a sajtó, ha van kényszerű válasz is és ma Magyarországon nincsenek válaszok. Ez a legnagyobb tragédia - vélekedett. 

Az RTL Klub Házon kívül című műsorának újságírója arról beszélt, hogy ma Magyarországon már lassan kialakul egy generáció, amely szinte természetesnek veszi újságíróként, hogy e-maileket ír különböző kormányzati szerveknek, s ezekre a leggyakrabban még választ sem kap, vagy pedig egy teljesen sematikus, semmitmondó választ. Moskovits Judit úgy véli, ettől már önmagában kialakul egy nagyon speciális helyzet azok számára is, akik igyekeznek független újságíróként dolgozni ebben az „egész őrületben,” ami van ma Magyarországon, mert emiatt megváltozott a politikai újságírás is. Megemlítette, hogy, több olyan fiatal újságírót ismer, aki személyesen még nem készített interjút kormányzati szereplővel, noha évek óta a szakmában dolgozik. Utóbbit „teljesen beteg és abszurd szitunak” nevezte, és ez demonstrálja a legpontosabban számára, hogy hol tartunk. Megjegyezte, hogy tévés újságíróként nehezebb dolga van, mert sokkal kevesebben állnak vele szóba.

A Jelen munkatársa ezt annyiban egészítette ki, hogy neki egy „sima” jegyzetfüzettel a kezében sem mernek sokkal többen nyilatkozni. Ónody-Molnár Dóra már eljutott odáig, hogy sokszor már inkább el sem küldi a kérdéseit, a vita pedig meghalt. Ráadásul helyettesítők bukkannak fel, „a megafonos csávó ül le egyébként egy pártnak a társelnökével vitatkozni”, nem pedig egy másik párt társelnöke. 

Németh Péter kifejtette, a legdrámaibb az, hogy „nincsenek válaszok, nincsenek viták, nincs összefogás, nincsenek közös ügyeink, de amit csinálunk, az hatástalan.” „Akik itt ülnek, nyilvánvalóan újságot, rádiót, online újságokat olvasnak, és azt várják tőlünk, hogy az, amit csinálunk, és elolvasnak, annak lesz hatása. És ebben a kollektívában, ebben a közösségben biztos, hogy van is hatása, de ezen túl nem jutunk (...) még a '80-as évek második felében a puha diktatúra, vagy már a diktatúra elhalásában is, - de talán korábban is - a magyar sajtóban megjelent egy-egy cikknek volt következménye, volt hatása, kiváltott olyat a kormányzatból, amelyben vissza kellett lépnie” - magyarázta. Most azonban tulajdonképpen csak morzsákat kapunk a kormánytól, sajtójuk pedig teljesen kiszolgálja a hatalmat. Példaként említette Schadl György büntetőügyét, amiben nyilvánvaló, hogy „ezt a Völner Pál nevezetű embert odadobta a hatalom, de húzott egy paravánt, és már nem engedi meg, hogy eljussunk a miniszterig és még tovább a kormány tetejéig, ameddig el kellene jutnunk.”

Hozzátette, „Itt lenne a mi felelősségünk, és akkor - túl a publicisztikai megjelenésen, mert publicisztikával megírjuk - és erre lehet azt mondani, hogy milyen szabadok vagyunk, de a publicisztika kevés. Kellene egy visszajelzés a társadalomtól, kellene egy komolyabb felháborodás, kellene egy olyan elemi megmozdulás, amelyben valóban volna értelme annak, hogy egy demokratikus sajtó eljut odáig, hogy leírja az igazságot.”

A 444 főszerkesztője úgy látta, lesz még egy-két generáció, amely úgy fog működni, hogy nem készít interjút kormányzati szereplővel. Uj Péter jelezte, az Egyesült Államokban is ebbe az irányba tartanak a folyamatok, de „Orbán Viktor kétségtelen, hogy élen jár a nyugati típusú, vagy ha úgy tetszik liberális demokrácia intézményeinek lebontásában az egész világon.”

Ugyan látja, hogy vannak hatások a társadalomban, de ha végignézi ezt az ember, akkor azt látja, hogy mégiscsak érdemes csinálni. 

Hol vannak a falak? - tette fel a kérdést az EKINT vezetője, Majtényi László. A Népszava főszerkesztője erre azt a választ adta, hogy a hatalom az elveszített perek után is megrántja a vállát, és semmi nem történik, ezek be vannak náluk árazva.

Németh Péter elmondta, a lap bírósági ügyei elenyészőek, ám ha ezek politikai természetűek, akkor mindez bizonytalanná válik, mert attól függ, milyen bíróhoz kerül. „Sokszor erősebb bennünk az óvatosság, hogy háromszor-négyszer legyen körülbástyázva egy cikk. Nem publicisztikai szinten, mert a hatalmat ez nem érdekli, de ha konkrétan leírjuk, hogy XY lop, ott már megszólalnak a fanfárok, és már beindul a gépezet ellenünk” - vélekedett. 

Kitért arra is, hogy nincsenek közös ügyek - ez tapasztalható a kormányzati médiában. Ugyanis ott ha kitalálnak egy történetet, akkor az végigmegy a kormányzati médiában, és felfut egészen kormányzati szintig. Ennek kapcsán a „dollárbaloldal” kifejezést említette, amelynek szerinte - ahogy ők ezt használják - semmi alapja nincsen, ugyanis „ha 3 milliárd forintnyi pénzből lehetne kormányt dönteni, akkor már nyilván régen megdöntötték volna ezt a kormányt, de ők valamennyi sajtóterméküket rá tudják állítani erre.”

Felhozott egy extrém példát: egy időben azon cikkeztek Karácsony Gergely lejáratása érdekében folyamatosan, hogy Brüsszelben vonatozgatott a közös pénzünkön. Vagyis a legképtelenebb, legextrémebb állításokat is képesek felnagyítani. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy mennyire hatással vannak ezek az ő közösségükre. Saját magával szemben is kritikaként hozta fel, hogy „nem tudjuk a másik által föltárt ügyet kellőképpen továbbvinni, kellőképpen felnagyítani azon a mikrónyi felületen, ami nekünk jutott” - vélekedett Németh Péter. 

A Népszava főszerkesztője beszélt arról is, hogy a politikai újságírásnak egyben ellenzékinek is kell lennie. Mindez ugyanúgy a hatalom kontrollját jelenti, amit jelentős mértékben kikapcsolt az Orbán-kormány. Tehát nem abban az értelemben gondolom én magunkat ellenzékinek, hogy ennek az Orbán-kormánynak egy politikai ellenzéke volnánk, hanem egyfajta hatalmi kontrollként kellene működni, már amennyire tudunk - vonta le a konzekvenciát. 

Az utolsó kérdésként az merült fel, hogy kiveszik-e az újságírás, mint szakma. Németh Péter erre röviden azt a választ adta, hogy, akár a Népszavánál, akár még a létező Magyar Hírlapnál pár évtizede, sorba álltak a jelöltek, hogy újságot szeretnének írni, mert ez egy életpálya. Ma tulajdonképpen nem találunk kollégát - zárta mondandóját.