;

sajtó;újságírás;média;Mathias Corvinus Collegium;

 Lánczi Tamás, Szalai Zoltán, Rónai Egon, Dull Szabolcs

- „Hatalmas tévhit ellenzéki oldalon, hogy az a politika, ki jut be este az Egyenes beszédbe”

Mérsékelt vita robbant ki a közpénzmilliárdokkal kitömött Mathias Corvinus Collegium (MCC) médiáról szóló pódiumbeszélgetésén.

A média ismert szereplői feszültek egymásnak, hogy ütköztessék érveiket a kormányközeli alapítvány esztergomi fesztiváljának szombati beszélgetésén. 

Ezen Dull Szabolcs, a Telex főszerkesztője; Lánczi Tamás, az MTVA online részlegének igazgatója; Szalai Zoltán, a Mandiner főszerkesztője; valamint Rónai Egon, az ATV műsorvezetője vett részt. A felvezető kérdés - ki az újságíró? - már eleve megosztotta a jelenlévőket. Dull Szabolcs azzal kezdte, ő azt tartja újságírónak, aki az olvasóknak, az olvasók érdekében az olvasói kíváncsiságot kielégítve ír, dolgozik, készít műsorokat, és nem egy párt vagy bármilyen gazdasági erő érdekeit szolgálja. Utóbbit is legitimnek tartja, de az egy PR tevékenység, az pártpropaganda, nem újságírás. Példaként a Telexet hozta fel, ahol rákérdeznek a kormánnyal kapcsolatos dolgokra, de megírják, ha Márki-Zay Péternek alacsony a népszerűsége. Megjegyezte, ez nem illeszthető be semmilyen pártpolitikai logikába. 

Lánczi Tamás elöljáróban leszögezte, ő nem tartja magát újságírónak.

„Nyilvánvaló, hogy önmagában az, hogy bizonyos orgánumok, sajtóorgánumok munkatársai más sajtóorgánumokat, propagandistának, pártpropagandistának neveznek, (...) ez kategorizálás. Én azt gondolom, hogy ez önmagában egy politikai küzdelem” 

- fogalmazott. 

Ezt követően sajnálkozott egy sort, milyen szélsőséges megnyilvánulások vannak ebben a tekintetben a baloldalon, amiért nem tartják a jobboldali sajtóban dolgozókat újságírónak. A legnagyobb problémának egyébként azt találja, hogy az amerikai techcégek elviszik a hirdetési pénzek nagyobb részét. 

Rónai Egon méltatlannak tartja azt a címkézést, ki a pártpropagandista vagy ki nem, mivel mindenki tartsa magát annak, aminek gondolja. Ugyanakkor azok a névtelen, tényfeltárónak mutatott, leleplezőnek szánt cikkek, melyek végigjárnak egy sajtóbirodalmat szó szerinti változatban szerző nélkül, azokat bizony nem újságírók írják. Megjegyezte, túl van becsülve az ellenzéki pártok, politikusok befolyása, az ellenzékinek mondott sajtóban. Messze nem akkora, mint a másik oldalon, ahol viszont érzékelhető jelenléte van a kormánypárti gondolatoknak. Nem véletlen az, hogy az ellenzéki oldalon folyamatosan viták vannak még az ellenzéki portáloknál, és általában az ellenzéki médián belül is, a másik oldalról meg ilyeneket nem hallunk, vagy nem hallottunk korábban, most a választás után azért történt egy s más, ott is - tette hozzá. Ezzel Szalai Zoltán is egyetértett, megjegyezve, az ellenzéki politikusoknak kicsi a befolyása a különböző ellenzéki médiumokra.

Dull Szabolcs szerint az egyik legfontosabb, hogy az újságíró vigyázzon arra, hogy ne csináljon politikát egyes döntéseivel kapcsolatban. 

„Az ellenzéki oldalon van az a hatalmas tévhit, hogy az a politika, hogy ki jut be az Egyenes beszédbe az Egonhoz aznap este, és hogy ha az Egon valami olyat kérdez, amely nem az ő ízlésüknek megfelelő, akkor rögtön valami politikai problémát látnak ezzel kapcsolatban”

 - szúrt oda.

Rónai Egon erre úgy reagált, jól mutatja, hogy mennyire nem az ellenzékinek mondott sajtó provokálta ki az előválasztás gondolatát, hogy ezt 2013 óta mondogatták ezek a politikusok. Dull Szabolcs ellenzéki politikusokat érintő kritikájára úgy felelt, a számukra megnyíló lehetőségeket túlértékelik jelentőségükben, ezt pedig azzal magyarázta, hogy „nagyon egyoldalú a terep". Itt felhozta, vannak olyan szereplők, akik 12 éve ülnek bent a Parlamentben, még sem jártak bent a közmédiában, mert sosem hívták őket.

„Vártam, hogy előkerüljön ez a téma” 

- csapta le a magas labdát Lánczi Tamás, aki szerint az ellenzék épített ebből egy politikai terméket, hogy ő nem juthat be a közmédiába, akárhányszor hívják őket. „Amikor bemennek pókemberezni, akkor utána nehéz komoly arccal bemenni. (...) Tehát fölépítették azt a narratívát, hogy őket oda nem hívják. Rónai Egon erre azt mondta, az invitálás gyakorlatilag a választások óta történik meg. A felvetést Lánczi azzal ütötte el, hogy ő két éve dolgozik ott és nem tudta előbb behívni őket. Megjegyezte, ő maga szereti a vitákat, de az ellenzéki politikusok ebben nem partnerek, mert nem válaszolnak a megkeresésekre. Ezt a tapasztalatot megerősítette Szalai Zoltán. Rónai Egon erre azt mondta, ő ugyanazt tudja elmondania a fideszes politikusok tekintetében. „Ha most ezt így elkezdjük szépen sorba rakni, akkor (...) azt fogják látni, hogy van a média kellős közepén egy óriási sérelemhelyzet, amiből egymással szemben egyfajta sérelempolitika alakul ki, és egyébként ez ráadásul igaz is. Ha ennek nem fogunk tudni a végére jutni, akkor ugyanúgy szekértáborosodik a média (...), mint ahogy szekértáborosodott a politikai élet. Márpedig valahol ennek véget kell vetni, mert azt látjuk, hogy az ország egyébként lelkileg milyen állapotban van ettől” - osztotta meg álláspontját. 

A beszélgetés végén ritka egyetértés alakult ki a jelenlévők közt, hogy az igazi problémát a Facebook okozza, mely teljesen átláthatatlanul működik, emel ki, húz le tartalmakat, tilt vagy éppen korlátoz, ráadásul az algoritmus sem ismert. Lánczi Tamás egyenesen odáig ment, hogy frontszövetséget ajánlott vitapartnereinek. 

„Ha bármikor ellene kell menni ezeknek a techcégeknek, abban minden sajtótermék érdekelt lehet nemcsak magyar, hanem európai színtéren.”

  - jelentette ki. 

A miniszter arról is beszélt, hogy a gázár az egekbe szökött, ezért a gáztól menekülni érdemes, alternatívákat kell keresni.