„Három tartományt jártunk körbe, és igyekeztünk a társadalom legszélesebb rétegével találkozni. Parlamenti képviselőktől, minisztériumi illetékesektől kezdve a hétköznapi emberekig sok mindenkivel beszélgettünk. Tudatosan olyan helyeken aludtunk, ahol a katasztrófa által sújtott lakosság is. A befogadóhelyeken, sátortáborokban laknak azok, akik elvesztették az otthonukat, illetve azok is, akik a romeltakarításban vesznek részt, valamint a rendőrök, katonák. Egy tűz mellett melegedtünk velük, ugyanazt ettük, amit ők is, osztoztunk a sorsukban. A szeretetszolgálat egyik szakmai alapelve a jelenlét: hogy megszólíthatók legyünk, ott legyünk, ahol szükség van ránk, másrészt mi magunk is megtapasztaljuk azokat a körülményeket, amelyek között élnek az emberek” - számolt be lapunknak a tapasztalataikról Szabján Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vészhelyzetkezelési munkacsoportjának vezetője.
A szervezet négyfős csapata február 14-én indult Törökországba, a február 6-i pusztító földrengés sújtotta területre. Küldetésük egyrészt a csaknem 14 tonna segélyszállítmány kísérése, célba juttatása volt, másrészt a csapat tagjai elkezdték a helyzetfelmérést a mentés utáni helyreállítás előkészítésére. A csoport kedden érkezett vissza Magyarországra.
Megérkezésükkor őket is szinte sokkolta a látvány. Sokféle helyszínen jártak már, de ilyen kiterjedt pusztítással még nem találkoztak. „A félig összeomlott házak teljesen elnéptelenedtek, akik korábban ott laktak, most az utcákon élnek. Próbálják menteni a megmaradt értékeiket, bútorokat, ruhákat, de közben céltalanul lézengenek az utcákon, mert nem tudják, hogyan tovább” – mondta Szabján Imre. „A legutóbbi becslések alapján 1,3 millió ember vált hajléktalanná, és ezek csak azok, akikről van adat, mert a szír menekültekről nincsenek ennyire pontos nyilvántartások. Az a szakértő, akivel mi beszéltünk, azt mondta, hogy összesen kétmillió körül lesz ez a szám. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy azóta is folyamatosak az utórengések, amelyek tovább zilálják a fennmaradt épületállományt. A térségben elég gyakoriak a földrengések, de az a lépték és az az amplitúdó, amivel ez most lecsapott, itt is rendkívülinek számít.”
A munkacsoport-vezető hozzátette, a törökök jellemzően nagyon ragaszkodnak az otthonukhoz, a helyhez, ahová születtek, így sokan nem hagyták a településüket. Bár voltak, akik a rokonaikhoz költöztek, de a legtöbben inkább a sátrakat és az egyre gyarapodó számú konténervárosokat választják. „Akinek jutott fűtött sátor, az »boldog ember«. Az egyik tolmácsunk, egy fiatal nő az unokatestvérével egy autóban lakik két hete, azt mondta, hogy ők nem fognak elmenni innen. A kormányzati narratíva az, hogy egy év alatt 250 ezer lakást akarnak építeni, az átmeneti időszakban pedig konténervárosokat létesítenek. Ennek láthattuk is a kézzel fogható jeleit. Azt is tapasztaltuk, hogy miközben még zajlott a mentés, már elkezdődött a romeltakarítás és a helyreállítás is, és elképesztő ütemben haladnak. Hatalmas területeket dózerolnak le pillanatok alatt, egyengetik a talajt, leszórják kaviccsal, és hozzák a konténereket. A közműellátás nagyon változó, vannak területek, ahol már helyreállították a víz- vagy áramellátást, de van, ahol ez még folyamatban van.”
A közbiztonsággal kapcsolatban jók voltak a magyar csapat tapasztalatai, a rendőrség és a hadsereg egységei őrzik az üzleteket és a befogadóhelyeket egyaránt. „Mindemellett elképesztően segítőkészek és közvetlenek az emberek, volt olyan befogadóhely, ahol a kis srácokkal fociztak, nekünk pedig teát főztek” – mesélte Szabján Imre. „Összességében is nagyon vendégszeretőek, még ilyen körülmények között is. Azt láttuk, hogy ahhoz képest, ami történt, az emberek nagy része nyugodt. Nyilván még közel vagyunk az eseményhez, lehet, hogy ez még a kezdeti sokk, és a későbbi feldolgozás során lesznek még megélések. De azt is láttuk, hogy tudatosan próbálnak készülni erre. Az egyik befogadóhelyen már a 0. percben volt a gyerekeknek pszichoszociális támogatás, foglalkozás, kirakták a gyerekrajzokat, és igyekeznek lefoglalni a gyerekeket nap közben is. Akinek épen maradt az üzlete, kinyitott, vagy legalább egy standot üzemeltet, ezzel is próbálja fenntartani a normális életet.”
Az egészségügyi hatóságoknak most arra is fel kell készülniük, hogy a romok alatt rekedt halottak miatt fertőzésveszély léphet fel. Emiatt az egyik legnagyobb szükség a higiénés termékekre van a térségben. A másik, amiből akármennyit fogadnának, az a konténer. Szabján Imre arról is beszámolt, hogy a katari labdarúgó vb konténerei is megérkeztek már, de továbbra is várják ezeket az ideiglenes lakhatást biztosító eszközöket.
A szeretetszolgálat csapata most egyrészt értékeli az útjuk során összegyűjtött adatokat, a helyszíni tapasztalatoknak köszönhetően pontosan látják, mire van a legnagyobb a szükség, és már el is kezdték szervezni az újabb segélyszállítmányt. Hiszen ennyi embernek az ellátása élelmiszerrel, ruházattal, gyógyszerrel, takarókkal még jó ideig feladatot ró a segítő szervezetekre.
„El kell fogadni, hogy nem lehet mindenkit megmenteni” – A legfiatalabb magyar mentővel beszélgettünk, aki Törökországban járt a földrengés után