Ha marad a jelenlegi kibocsátási ütem, e század végére pozitív megközelítéssel 17,6 százalékos csökkenés jelezhető előre az állatfajok számában, de rossz esetben akár 30 százalékról is szó lehet - derül ki abból a ScienceAdvancesben megjelent tanulmányból, amelyben a tudósok arra keresték a választ, hogy a felmelegedés és a földterületek használatában bekövetkező változások hogyan hatnak a gerincesek alkalmazkodóképességére és a faji sokféleségre.
De melyek azok a fajok, amelyek eltűnhetnek, és melyek azok, amelyek megmaradhatnak a növekvő hőmérséklet, szárazság és a területvesztés következtében? A World Wildlife Fund (WWF) által tavaly kiadott Élő Bolygó Jelentés 69 százalékos csökkenést talált a vizsgált fajok relatív bőségének a körében 1970 és 2018 között, ami azt jelenti, hogy
mintegy fél évszázad alatt az emlősök, madarak, halak, kétéltűek, hüllők népességének állománya gyakorlatilag kétharmadával csökkent.
A jelentés szerint jelenleg egymillió faj néz szembe a fenti tényezők miatt kihalással, és egyre sokasodnak a tények, melyek arra utalnak, hamarosan bekövetkezhet a hatodik tömeges kihalás. A klímaváltozás összetett módon játszik szerepet ezekben a kihalásokban, de a hatások összefonódásának teljes folyamata még nem ismert a tudósok előtt. Egyrészt vannak közvetlen hatások, mint az extrém időjárási események, árvizek, szárazságok, élőhely zsugorodások; és vannak rejtett, közvetett hatások, amelyek végighullámzanak az ökoszisztémán.
Giovanni Strona, a Helsinki Egyetem volt adjunktusa és az Európai Bizottság kutatója csoportjával több Föld-modellt állított fel, amelyek összesen több, mint 15 ezer tápláléklánc-hálózatot vettek alapul, hogy bemutassák több ezer szárazföldi gerinces faj kapcsolatát. Ezt követően ezekben az ökoszisztémákban különböző klímaváltozási és területhasználati forgatókönyveket szimuláltak. Az eredmények dominóhatást jeleztek, vagyis együttes kihalásokat, amikor egy-egy faj eltűnése a tőle függő más fajokra is kihatással volt. Mivel ezek a modellek csak gerinceseket tartalmaztak, növényeket, rovarokat nem, még optimistának is tekinthetők jóslataik, jelezte Strona. Ráadásul, mivel rendkívül sok változót kellett figyelembe venni, nem rajzolódott ki a maga teljességében, hogyan hat a klímaváltozás, de az általános trend határozottan megmutatkozott. “Úgy találtuk, hogy a nagyobb testű fajok, amelyek a tápláléklánc magasabb szintjein vannak, veszélyeztetettebbek” - mondta Giovanni Strona a LiveScience-nek, ami azt jelenti, az alsóbb szinteken lévő állatok, mint a rágcsálók (vagy a rovarok) jobb eséllyel élik túl a változásokat, többek között azért is, mert a nagyobb testű fajok reprodukálódása lassabb.
Hasonló eredményre jutott egy másik tanulmány is, amely a Global ChangeBiology-ban (Globális Biológiai Változás) jelent meg. A kutatók 461 fajt vizsgáltak a hat kontinensen, és szintén a hőmérsékletemelkedés és a földterület használati változások hatását számították ki az ott élő populációkra.
"Azt találtuk, hogy a gyorsan szaporodó fajok nagyon jók az új területek kihasználásában. Energiát nyernek, amit utódokká formálnak át"
- magyarázta Gonzalo Albaladejo Robles, a Londoni University College természetvédelmi biológusa a Live Science-nek.
A gyors nemzedékváltások következtében ezeknek a fajoknak lehetőségük van a környezetükben bekövetkező változásokat túlélni, miközben a nagyobb testű, lassabban szaporodó fajok az ellenkező trendet mutatták, a populációjuk csökkenésnek indult a hőmérséklet és a környezetük változásainak hatására. A nagyobb állatoknak a sok táplálékuk megszerzéséhez nagyobb érintetlen területekre van szükségük, amelyeket mind az éghajlatváltozás miatt, mind a más okokból bekövetkező zsugorodások fenyegetnek. Könnyen belátható, hogy egy elefántot a szárazság, az eltűnő erdős, fás területek, vizek sokkal nagyobb mértékben érintenek, mint egy ugyanazon a területen élő kis testű rágcsálót. Azok a fajok sem tűrik jól a változásokat, amelyek egy meghatározott ökológiai ,,fülkében" élnek, mint például a pandák, amelyeknek a bambusznád, vagy a koalák, amelyeknek az eukaliptuszfák levele a szinte kizárólagos tápláléka. És nagyobb veszélyben vannak azok a fajok is, amelyeknek ugyan nem ennyire szűkkörű a táplálékforrásuk, de eléggé meghatározott a terület, amelyen azt megtalálják: például a sarki, hideg területek, vagy a korallzátonyok lakói. Közülük azok maradhatnak nagyobb eséllyel fenn, amelyek képesek átvándorolni új területekre.
Vannak azonkívül olyan fajok, amelyek gyors alakváltásra képesek, ez is nagy segítség lehet a túlélésben: ilyenek a papagájok, denevérek, cickányok, amelyek néhány generáció alatt nagyobb csőrt, szárnyat, farkat tudnak növeszteni, ami segíti őket testük hűtésében.
Előnyben vannak azok a fajok is, amelyek jól megtalálják számításaikat a gyorsan változó környezetben, például az egyre nagyobb területeket elfoglaló városokban, amelyek a legszignifikánsabban alakították át a hagyományos természeti környezetet. Ezek között ott vannak a csótányok, egerek, patkányok, varjak.
De az egyes fajok önmagukban még akkor sem képesek a változásokat túlélni, ha olyan képességekkel rendelkeznek, mint a medveállatkák, amelyek túlélnek akár mínusz 196 Celsius fokos hideget, vagy 150 Celsius fokos meleget is. Strona korábbi kutatásaiból azonban kiderült, hogy túlságos felmelegedés esetén összefüggésben az egyéb fajok számnak csökkenésével a medveállatkák populációja is csökkent. Ez beárnyékolja a “túlélő fajok” elméletét, amely figyelmen kívül hagyja azt, hogy milyen komplex ökoszisztémák, hálózatok tartják fenn az életet a Földön, magyarázta Strona. Ahelyett tehát, hogy a globális felmelegedést és más káros hatások következményeit csodával határos módon megúszó fajokban bíznánk, komplex ökoszisztémák fenntartására kell törekednünk.
