„Egyszerűen borzalom, komolyan mondom, nem tudom, mi lesz az idősekkel, de a nevemet meg az intézményemét le ne írja, mert ettől mindenki retteg” – így kezdte egy főváros környéki idősotthon vezetője, akinél arról érdeklődtünk, miként gazdálkodja ki a rezsit és az élelmiszerárakat.
Szociális intézmények zárhatnak be, mert nem tudják fizetni a megemelt közületi rezsidíjakat. Ez – mint azt a Népszava is megírta – abban a levélben állt, amelyet tavaly augusztusban írt az ágazatért felelős Belügyminisztériumnak a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete és a Szociális Szakmai Szövetség. Volt olyan idősotthon-vezető, aki külön is jelezte: a rájuk zúdított rezsiemelés, a gyógyszerek, az élelmiszerek árának emelkedése, a felnőttpelenkára vonatkozó állami támogatás megszüntetése lehetetlen helyzetbe sodorja az intézményt és a lakókat. Válasz azóta sem érkezett.
– Próbálunk mindenben spórolni. Kicseréltük az égőket a lámpákban, és kénytelenek voltunk havidíjat is emelni – folytatta a Budapest környéki intézmény vezetője. – Na, de azt sem lehet a végtelenségig! Mert emelhetjük mi, ha egyszer csak nem tudják kifizetni a hozzátartozók. Már így is probléma van egy-két embernél.
Persze kapunk állami támogatást a működéshez, átlagban havi 60 ezer forintot lakónként, és a hozzátartozók fizetik a többi költséget. Minden bentlakónknak van tartásra képes és kötelezett hozzátartozója, aki vállalja a térítési díj megfizetését.
Több mint százan élnek a fenti intézményben. Azt mondja az intézményvezető, sokkal többen szeretnének bekerülni, hosszú a várólista. Az utóbbi hónapokban viszont többen visszamondták a jelentkezést bizonytalan anyagi helyzetre hivatkozva. „Épp a napokban jött hozzám egy nő kétségbeesve, hogy segítsek – mesélte. – Az édesapja rosszul lett, bevitte a kórházba, de másnap reggel felhívták, hogy nem tudnak rajta segíteni, vigye el az apját, éspedig azonnal. Bement, és az édesapja összes holmija egy zsákba volt összedobálva. Jött hozzám, hogy idehozhatná-e, de mondtam, hogy nincs hely. A demenseket, a mozgássérülteket, az alzheimereseket egyáltalán nem lehet elhelyezni.”
De nem csak ez a baj. Az intézményvezető arról panaszkodott, hogy hiába keres ápolónőt, takarítónőt, konyhalányt, szakácsot, a hirdetésre nem jelentkezik senki. – Elmennek az emberek – panaszolta. – Átmennek Ausztriába, Szlovákiába, Romániába dolgozni. Komolyan mondom, nem tudom, mi lesz az időseket ellátó intézményekkel! A nadrágszíjon tovább húzni már nem tudunk. A szociális törvény pedig szerintem előrevetíti, hogy az állam teljesen ki akar szállni erről a területről. Fogalmam sincs, hova fogják majd tenni az ellátásra, felügyeletre szoruló időseket a hozzátartozók…” – fejezte ki aggodalmát a közeljövőt illetően.
– Nincs más választásunk, meg kell emelnünk a havi térítési díjat, a napi 6400 forint helyett 8050 forintot kérünk a lakóktól – erről már a veresegyházi Őszi Liget Idősek Otthona gazdasági vezetője beszélt. Vörös Tünde elmondta, hogy termálvízzel fűtenek, a havi fűtésszámla és az elektromos áram díja is ötszörösére emelkedett, ez a havidíjakat több millió forinttal emelte meg. Az intézményben nincs úgynevezett beugró.
A térítési díjból és az állami normatívából kell kigazdálkodni mindent – magyarázta. – Közben az élelmiszerárak és a rezsiköltségek viszont teljesen elszálltak. Nagyon sok kisnyugdíjas van, nekik általában a gyerekeik vállalják a többletbefizetést. Ezért cserébe a lakóink teljes ellátást, 24 órás nővérfelügyeletet kapnak, és a gyógyszerek egy részét is az intézmény állja.
Combnyaktörés párban
Jelenleg ötvenen élnek a veresegyházi otthonban. Várólista van, de ez inkább az egyéni igények miatt alakul ki. Sokan ragaszkodna az egyszemélyes szobához, de van, akit megnyugtat, hogy lesz egy szobatársa, illetve a házastársával költözik. Ilyen lakó a 84 éves Tóth Sándor is, aki 83 éves feleségével él az otthonban.
– Először én kerültem kényszerhelyzetbe, aztán a feleségem – mesélte a férfi. – Tragikomikus, ami velünk történt. A Covid miatt rosszul lettem, elestem, combnyaktörést szenvedtem. Bekerültem a kórházba, egy hónapot vártam, míg megműtöttek. A rehabilitáció után a nejem vállalta a gondozásom, csakhogy ő is elesett, ő is eltörte a combját. Mindketten ott álltunk bénán. Nem tudtuk, mi lesz velünk. A lányomék találták ki, hogy költözzünk ide, az intézetbe. Meg is érkeztünk, én tolószékkel, a nejem járókerettel. Mind a kettőnket gondoztak, ápoltak, ha kellett, tisztába tettek, itt mindent megtettek azért, hogy felgyógyuljunk. Én már egész jól vagyok, a nejem viszont sajnos még mindig nem tudta elhagyni a járókeretet. Azt szoktam mondani, takaréklángon vagyunk. Van nekem tüdőproblémám is, allergiás asztma, most is nehezen kapok levegőt. Tulajdonképpen mindennel meg vagyunk elégedve, egyetlen gondunk, hogy a költségek nagyon elszálltak. Jelen pillanatban egy személyre naponta 8050 forintot kell fizetnünk, ez pedig azt jelenti, hogy kettőnknek a havidíja félmillió, vagyis 250-250 ezer forint. Na, most ezt a nyugdíjból kellene fedezi, a miénk viszont éppen súrolja ezt a határt. Egyelőre megoldjuk, mert azért mi gondoskodtunk magunkról, a lányomnak nem kell segíteni. De a félrerakott pénzünk is elértéktelenedik, nem tudunk azzal se sokat kezdeni. És nekünk még nincs is okunk panaszra, hiszen van mihez nyúlni. De akinek nincs megtakarítása, nem is tudom, mit csinál...
Zsófia – a teljes nevét nem szeretné megmondani – 76 éves. Neki kevés a nyugdíja, a megnövekedett költséget a gyerekei fizetik. Azt mondja, sok gyógyszert szed, annak az ára még külön adódik hozzá. – A kórházi kezelés után ajánlották, hogy ide jöjjek be. Állandó felügyeletre lett szükségem, a gyerekeim viszont dolgoznak, nem tudnak mindig velem lenni. Az idegeimmel meg sok mindennel van bajom, ami ezzel együtt jár. Három éve lakom itt, nagyon kellemes közösségbe kerültem. Jól elvagyuk egymással. Van kihez szólni...
Háromezres várólista
Nehéz és szorult helyzetben van a főváros, ennek ellenére a fenntartása alatt működő idősotthonok helyzete stabil – ezt mondta Budapest humán területekért felelős főpolgármester-helyettese. Bősz Anett úgy fogalmazott: a térítési díjak emelése elkerülhetetlen volt, de azt a mindenkori nyugdíjemelés mértékéhez kötötték. – A tavalyi, nagyságrendileg 9 százalékos, és az idei, körülbelül 15 százalékos nyugdíjemeléshez igazítva 24,6 százalékkal növeltük a térítési díjakat. Az élelmiszerárak sok termék esetében ennél nagyobb arányban növekedtek, sőt, az energiaárak is. De ragaszkodunk ahhoz, hogy a lakók nyugdíjának 80 százalékánál magasabb összeget nem kérünk el. Az alacsony jövedelmű lakók családi támogatás nélkül is biztonságban érezhetik magukat, de van olyan, akinek a hozzátartozója egészíti ki vagy fizeti meg a térítési díját – mondta Bősz Anett.
A térítési díjak a fővárosi fenntartású intézményekben eltérőek, a legalacsonyabb napi 3300 forint, a legmagasabb pedig 5500 forint. Vannak emelt szintű férőhelyek, ott a díj magasabb. Mindez átlagosan alatta marad más önkormányzat, az állam, az egyházak vagy a civilek által fenntartott idősotthonok díjánál. – Persze van, hogy egyik-másiknál elsőre kedvezőnek tűnik egy intézmény díja, de előfordulhat, hogy hirtelen pluszköltségekkel találja magát szembe a lakó vagy a hozzátartozó. Ilyen meglepetés a fővárosi fenntartású idősotthonokban nem fordulhat elő – mondta a főpolgármester-helyettes.
Bősz Anett beszélt arról is, hogy a jelenleginél több férőhelyre lenne szükség, a kihasználtság csaknem 90 százalékos. Sokan vannak várólistán. Olyan keresettek az intézményeik, hogy ha minden férőhely mellé rendelnének egy újat, azokat is megtölthetnék. Összesen 3875 hely áll rendelkezésre jelenleg, és 3418 az ellátottak száma (hétfői állapot), és a várólistára feliratkozottak száma meghaladja a háromezret. Férőhelybővítési megoldásokat folyamatosan keres a főváros. – Olyan vállalatokkal tárgyalok például, amelyek szociális válságot korrigálnak olcsóbb építési költségekkel. De a főváros illetékes szakfőosztálya nem használt hoteleket, panziókat, munkásszállókat is alkalmasnak tart az átalakításra. Egy idősotthon építésekor vagy egy meglévő intézmény átalakításakor sok feltételnek kell megfelelnie, ebből csak az egyik legfontosabb a teljes akadálymentesség. A bővítési folyamat tehát hosszú és költséges, de keressük a megoldást – mondta Bősz Anett.
Akár perre is mehetnek
Juhász László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nyugdíjas tagozatának vezetője szerint elsősorban a fűtési költségek emelkedése miatt kerültek nehéz helyzetbe az idősotthonok vezetői. Kénytelenek változtatni a térítési költségen, a különbözet megfizetésére pedig akár a hozzátartozókat is kötelezhetik, amit, ha nem tudnak már fizetni, be is perelhetik őket.
– Ne felejtsük el – mondta –, hogy az új szociális törvény szerint a gondoskodási sorrendben első helyre kerültek a hozzátartozók, és utolsó helyen van az állam. Ám nemcsak ez a baj. Az infláció miatt sok idős ember számára az otthoni megélhetés egyre kilátástalanabb. Szívesen bemennének egy állami vagy egy önkormányzati idősek otthonába, de választási lehetőségük nincs, mert a várólista nagyon hosszú.
Legalább két évet kell várni
A helyi önkormányzatoknak 3000-nél népesebb településen idősek nappali ellátását, 30 ezres fő lakosságszám felett időskorúak gondozóházát kell biztosítani. Idősek otthonába olyan idős kerülhet, aki folyamatos segítséggel, felügyelettel képes önmaga ellátására, és nem igényel rendszeres fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést. A várakozás ideje átlagosan két év.
Az idősotthonok között vannak államiak, önkormányzatiak, egyháziak, magánkézben lévők. Az épület és a szobák minősége, a szolgáltatások köre nagyon különböző, ahogy a térítési és bekerülési díj is. Van, ahol csak a nyugdíj 80 százalékát kell fizetni havonta, másutt a korábbi lakás vagy ház árát is elérheti a beköltözés költsége. Térítési díjként a bentlakóktól csak a nyugdíjuk négyötöde kérhető el, ezért a magasabb szolgáltatást biztosító intézmények többsége nem a lakóval, hanem a hozzátartozóval szerződik. A szolgáltatási díj emelése nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által közölt infláció 12 havi átlagának kétszeresét.
Erről beszélt Meleg Sándor szociális munkás is. Úgy fogalmazott: térítési díjat kell emelni mindenhol, hiszen a rezsiszámlát, az élelmezést ki kell gazdálkodni. Az idősotthonokba mindig is nehéz volt bejutni, most is csaknem annyian várakoznak, mint ahány férőhely van. A kisnyugdíjasok kiszorultak a rendszerből, és ez a folyamat még inkább erősödhet. A jogszabály szerint a fenntartó nem mérlegelhet a várakozók között az anyagi lehetőségek alapján, de ahol a beugró több millió forint, vagy magas a havidíj, ott ez megtörténhet. Akinek jobb az anyagi lehetősége, hamarabb és jobb intézetbe kerülhet. Akinek alacsonyabb a nyugdíja, az állami vagy önkormányzati szektor felé terelődik, a magánkézben lévő intézeteket nem tudja megfizetni. Pontos adatok viszont nincsenek erről, inkább csak a visszajelzések alapján lehet ezekre következtetni. „Azt viszont tudni lehet, hogy nem lett több férőhely az utóbbi években, jó, ha egyszázalékos bővítésről lehet beszélni. A Covid alatt lett egy kis üresedés, de a kollégák azt mondták, nagyon gyorsan feltöltődnek a helyek. Akár éveket is várni kell a bekerülésre, és nincs ez másként a sürgősségi ellátás esetén sem.”
Egy 2019-es kutatás szerint (lásd: keretes írásunkat) a nyugdíjasok három százaléka él intézetben, és ugyanennyien szeretnének bekerülni. Ez szinte semmit nem változott azóta. „A mai napig teljesen reális, hogy körülbelül annyi várakozó van, ahány férőhely. Idősotthoni ellátásban nagyságrendileg 50 ezer a helyek száma, és az utolsó adatközlés szerint 40 ezer volt a várakozóké.”
