Legutóbb 2011-ben rendezték újra a Petőfi Irodalmi Múzeum 2000-es állandó kiállítását. A Ki vagyok én? Nem mondom meg... – Petőfi választásai című tárlat, valamint az ahhoz kapcsolódó, 2013-ban kiadott ARCpoétika című kötet emlékezetesen próbálta többek között megmutatni, hogy a költő kultusza, a sokféle Petőfi-kép mögött milyen lehetett a költő valódi személyisége, és valójában még ma is mennyire korszerű.
A Petőfi-kutatás az elmúlt évtizedben sem állt meg, ráadásul a múzeum otthona, a Károlyi-palota rekonstrukciója is megkezdődött egy éve, így a régi tárlatot lebontották, és új állandó kiállítást rendeztek Petőfinek, amely címében Petőfi egyik – hamleti dilemmáját boncolgató – versének címét idézi. A Költő lenni vagy nem lenni ma nyílik meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), és mindenféle befogadói attitűdöt kielégít – egy óra szórakoztató múzeumlátogatástól az egész napos, elmélyült böngészésig sokféle lehetőséget nyújt, a hétköznapi irodalomfogyasztóknak garantáltan meglepetést és hűha-élményt okoz. A tárlatot három szórakoztató, interaktív installáció egészíti ki, a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra Petőfi-versek rímelnek, a vitrineket bújva pedig azt is felfedezhetjük, hogy nem csak Petőfi terve ment füstbe – miként fogja szólítani rég nem látott anyját –, hanem a Szabad Sajtó is. Utóbbi néven 1848-ban szivart forgalmaztak, e bűnös élvezet nevét pedig Vörösmartynak köszönhetjük. Persze, találkozhatunk olyan, kiállításokon visszatérő tárgyakkal is, mint Szendrey Júlia várandós ruhája, vagy Petőfi népszerű ábrázolásai is.
Itt a Petőfi-emlékév, megtestesül a magyar nép, csak a 6,8 milliárdos Rákay-film késik le rólaA tárlat pénteki sajtóbejárásán Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, a PIM gyűjteményi főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy Petőfi esetében még nagyobb kihívás egy XIX. századi életművet közel hozni a látogatókhoz, hiszen éppen a Petőfi-kultusz miatt minden olvasónak van már valamiféle Petőfi-képe. – Mi nem kultuszrombolásra vállalkozunk, hanem újjáépítésre. A jelenből feltett kérdéseke próbálunk meg Petőfi életművén keresztül válaszolni – mondta, majd a nyitótér vitrinjeire irányította a figyelmet: sosem fordult még ugyanis elő, hogy eredeti Petőfi-kéziratokat állított volna ki a PIM egy állandó kiállításon. Ezeket az érzékeny műtárgyakat kizárólag három hónapig lehet kiállítani, folyamatos cseréjükre lesz szükség, illetve a megfelelő fény- és páraviszonyok kialakítására. – Múzeumként soha nem adhatjuk fel az ismeretterjesztést, a hiteles tudás közvetítését, ezért az utóbbi évtized Petőfi-kutatásának eredményét is bemutatja a tárlat. A másik nagy truváj: a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemények a raktáraikból olyan műtárgyakat bocsátottak az állandó kiállítás rendelkezésre, amelyek a korszak képzőművészeti kérdéseit kapcsolják össze Petőfi irodalmi kérdéseivel, a korszak képzőművészeti és irodalmi világát szinkronba hozzák. Egy felfedező kiállítást terveztünk: nem mondjuk meg a látogatónak, hogy mit gondoljon, hanem lehetőséget adunk a barangolásra, olyan önálló, egyedi élményre, ami csak itt megtapasztalható.
Vaderna Gábor irodalomtörténész, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatóhelyettese is arról beszélt, miért nem olyan egyszerű Petőfi Sándorról izgalmas tárlatot rendezni. (Ami viszont most is sikerült.) – Petőfi Sándor mindenki ismerőse, mindenki tud róla valamit, még az óvodások is tudják, ki volt Petőfi, tudják, hogy bajuszos volt. Az életrajza közismert, de másfelől Petőfi életműve ismeretlen.
Ez azt jelenti, hogy 20-25 verse közismertnek tekinthető, ezeket a verseket a magyar közönség nagyon jól és alaposan ismeri, de a Petőfi-életmű ennél sokkal gazdagabb volt. A XIX. században, amikor Petőfi megjelenik, Petőfi szó szerint berobbant az irodalmi életbe. Soha ilyen előtte és utána nem történt meg, hogy valaki ilyen mélységben és lendülettel mozgassa meg az irodalmi élet állóvizét.
A Petőfi-kultusz már a költő életében kezd kialakulni, a Petőfi-verseket széles körben ismerik és éneklik, sokszor anélkül, hogy tudnák, e verseket egy Petőfi Sándor nevű ember írta. Amikor Petőfi a segesvári csatában eltűnik, a kultusza nem tűnik el, hanem a magyar nemzeti kultúra egyik legfontosabb kultuszává válik. Azóta folyamatosan gyűlnek Petőfivel kapcsolatos kéziratok, dokumentumok, tárgyak, ábrázolások, amiket ebben a kiállításban színre lehetett vinni. A feladat kettős volt: egyfelől a nemzeti kultúra hagyományait folytatnunk kellett, tehát az ismerős Petőfinek is itt kellett lenni a kiállításon, másrészt azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az ismeretlen Petőfi is itt legyen – mondta.
A tárlat hat témakörben – a kötelék, a róna, a rémek, az otthon, az áldozat és az erő fogalma köré építve – rajzolja meg Petőfi rövid, ám mégis nagy pályáját és korát. A reformkor pedig, mint arról Prágai Adrienn művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa beszélt, pedig az az időszak, amikor a kultúra új intézményei, terei is megjelentek, a kiállítások nyilvánosságot kaptak, a képzőművészet és az irodalom egymást erősítette. Erre példa, hogy az Alföldet Barabás Miklós fedezte fel először festőként, amit nem sokkal később Petőfi is tollára tűzött, s hogy a század végéig a róna kedvelt festői téma volt, abban nem kis szerepe van Petőfi Sándor verseinek. Madarász Viktor pedig, aki számos Petőfi-portét festett, szellemiségében számos más alkotással azonosult Petőfi költészetével.
Infó: Költő lenni vagy nem lenni, Petőfi Irodalmi Múzeum. Főkurátor: Kalla Zsuzsa. Kurátorok: Prágai Arienn, Vaderna Gábor
Költségek
Az utóbbi évben egyszerre zajlott a PIM-nek otthont adó Károlyi-palota rekonstrukciója és az új Petőfi-kiállítás építése. A felújításra mintegy 2 milliárd forintot (ebből 1,8 milliárd állami forrás), a tárlatra pedig 150 milliót fordított a múzeum – mondta el a kiállítás pénteki sajtóbemutatóján Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója.
