Nyolc évvel ezelőtt volt a bemutatója Euripidész Médeia című drámájának a címszerepben Fullajtár Andreával a Katona József nagyszínpadán. Zsámbéki Gábor rendezése és Fullajtár alakítása több díjat is nyert. A Katona Sufni-projektjének egyik nyertesként most a negyedéves freeszfés egyetemista Bagossy Júlia (korábban még lapunkban is írt) rendezte meg a darabot Euripidész nyomán. Olyannyira nyomán, hogy csak az alapsztorit, illetve néhány szövegrészletet tartott meg és gyakorlatilag írt belőle egy új művet.
A történet rendkívül erős, bevállaltan női olvasata született meg.
Egyébként az alkotói stáb tagjai is hölgyek. A látványt Balla Hanga egyetemi hallgató jegyzi, dramaturgként a színlapon a szintén egyetemi hallgató Zrínyifalvi Eszter Anna neve olvasható, a főként az előadás végén meghatározóvá váló koreográfiát pedig Korom Sára készítette. Bagossy Júlia meghatározó szerepet szánt a történetben a két gyereknek (az eredetiben nincs is szövegük). Ily módon a történéseket a gyerekek és Médeia nézőpontjából ismerjük meg. Egy mai tragikus családtörténetet kapunk, ahol a férj elhagyja feleségét és a gyerekeit egy másik nőért. A nő pedig beleroppan ebbe az egészbe.
Pálos Hanna, mint Médeia már az elején nagyon depressziós. Nem tud foglalkozni a gyerekekkel, mindenkit elüldöz maguk mellől, meg is jegyzi az egyik gyerek, hogy „rossz fej vagy anya”. A dramaturgia találmánya, hogy a szétszakadt család mindennapjaiba csöppenünk bele. A lefekvés, a reggelek rutinjába, amelyekből az anya kiiratkozott, nem tud bennük részt venni az apa vétsége miatt. Szeretne, de nincs abban az állapotban, hogy anyaként működjön. Persze ez nem ilyen kategorikusan jelenik meg, inkább nagyon is megrendítő és drámai módon.
Médeia szereti a gyerekeit épp ezért is gyűlöli ezt a helyzetet, ami kialakult. Valami végzetesen elromlott. Ezt a folyamatot látjuk rendkívül érzékletesen. Érdekes, hogy a Katonában mostanában csak úgy sorjáznak a drámai családtörténetek, gondoljunk csak Tarnóczi Jakab Isten, haza család című előadására, vagy A magányos emberekre.
Az említett két produkciót és a Médeiát is fiatal alkotók jegyzik, úgy tűnik, markáns véleményük van a mai morális viszonyokról, amelyek közvetlenül egy-egy család életét is meghatározzák.
A Médeia alapkérdése, hogy juthat el egy anya odáig, hogy a saját gyerekei ellen forduljon.
Bagossy Júlia rendezéséből erre határozott választ kapunk. Az előadás nem menti fel az anyát, ám az indítékait pontosan elénk tárja, olyan az egész, mintha egy nagyítóval látnánk Médeia pszichéjét. A nő számára egy olyan határátlépést jelent ez a helyzet, amit képtelenség feldolgozni. A férje által megoldásként felkínált lehetőségeket nem tudja feldolgozni. Annyira bekattant, hogy csak végzetes tettel tud válaszolni, mindarra ami történt. És ezt senki sem tudja megakadályozni. Izgalmas, ahogy a férj (Bányai Kelemen Barna) és a dajka (Kanyó Kata eh., ő játssza az új nőt is) viselkednek, óhatatlanul cinkossá válnak a gyilkosságokban, még akkor is ha látszólag jobbítanának a dolgokon.
Pálos Hanna, Médeiája nem gyenge nő. Nagyon is erős, csakhogy ami történt az megbénítja. Olyan, mintha belé költözött volna az ördög, miután elhagyták, csak rombolni tud. Megroppant a hite, a hűségben, az esküben, nem hisz már a családban sem, ezért úgy dönt mindent semmissé tesz, töröl és kivégez. A gyerekeket rendkívül természetes módon két egyetemista, Jakab Balázs és Pásztor Dániel játssza. Az ő játékukból értjük meg igazán mi is itt a tét. Az előadás végén Médeia, mintha egy démonikus jógagyakorlatot végezne, összefonódik a már bénult Iaszónnal, miközben a gyerekek kórusát halljuk, ahogy már halottként lezárják a történetet. Az előadás kíméletlen kiáltásként vágja a képünkbe, lehetnek olyan végzetes hibák, amelyeket már nem lehet jóvá tenni. Még akkor sem, ha mindenáron törekszünk rá.
Infó
Médeia
Euripidész nyomán írta: Bagossy Júlia
Katona József Színház, Sufni
Rendező: Bagossy Júlia
