A társadalom egyre szélesebb rétegeit veszélyezteti az elszegényedés; már nem csak az alacsony nyugdíjjal rendelkezők tartoznak ide, hanem a több kereső személlyel rendelkező háztartások egy része is, illetve megjelentek a csoportban a diplomások és a fővárosiak. A többi között ez derül ki a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet által kiadott Társadalmi Riport elemzéséből.
„A jövedelmi szegénység kiterjedtsége és mélysége 2005 és 2020 között – eltérő küszöbértékek mentén” című írásában Tátrai Annamária és Gábos András különböző változók mentén vizsgálta a veszélyeztetett csoportokat. Kiderült, hogy elindult egy változás, aminek még csak az elején tartunk. A szegénységi kockázatnak kitettek csoportjában ugyan továbbra is a gyereküket egyedül nevelők állnak az élen (ez 2005 óta így van),
a második helyen pedig az egyedül élő, 65 év alatti emberek, a harmadik legveszélyeztetettebb csoport viszont már az egyedül élő 65 felettieké.
– Míg 2014 előtt a szegénységnek stabil szerkezete volt Magyarországon, most látszik, hogy ez átalakulóban van és ez a csoport sokkal összetettebbé vált – fogalmazott lapunknak Tátrai Annamária. Alaptézis, hogy minél fiatalabb valaki, annál veszélyeztetettebb helyzetben van. Ám ahogy haladunk előre az életkorban, elvben annál jobb a helyzete, hiszen sokáig a nyugdíj egy stabil, jórészt a szegénységi küszöb feletti jövedelemnek számított. Ez ma már egyre kevésbé igaz, a harmadik legveszélyeztetettebb helyre így az egyedül élő nyugdíjas korúak kerültek.
A tanulmányból kiderült:
nem csak esetükben indult el a változás, hanem a diplomások, a városban élők és a magas munkaintenzitású (azaz a több keresővel rendelkező) háztartások esetén is megfigyelhető ez.
Az adatok arra mutatnak, hogy a sűrűn lakott területeken, például a Budapesten élők relatív szegénységi kockázata a 2010-es legalacsonyabb érték után az elmúlt tíz évben folyamatosan emelkedett.
A szerzők arra kérdésre is válaszoltak, hogy a vizsgált időszakban összességében hogyan alakult a szegénység. Kiderült, hogy 2013-ig növekedett azok száma, akiket ez veszélyeztetett. Utána ugyan elindult egy csökkenő tendencia, de a mélyszegénységben élők száma így is nőtt. A 2013 utáni csökkenés részben annak köszönhető, hogy ebben az időszakban a gazdaság fellendülőben volt, és rendben érkeztek az uniós pénzek is. Viszont hiába éltek többen a szegénységi küszöb felett, a leginkább sérülékeny társadalmi csoportok esetén mégis növekedett a leszakadás. Elsősorban azok körében, akik a foglalkoztatásbővülésből vagy a keresethez kapcsolt juttatásokból (például családi adókedvezmény) kimaradtak.
Mindenképpen lépni kell
Tátrai Annamária egy másik tanulmányában arra tett kísérletet, hogy járások szintjén megrajzolja Magyarország szegénységi térképét. Mint kiderült, van olyan járás, ahol a népesség mindössze 2 százalékát, van azonban, ahol 44 százalékát fenyegeti a szegénység kockázata. Az ország tíz legtöbb gazdasági és társadalmi problémával sújtott járása a kutatás szerint a fehérgyarmati, a gönci, a kunhegyesi, a nyírbátori, a kemecsei, a csengeri, a mátészalkai, az encsi, a baktalórántházai és az edelényi járás. Ezekben a lakosság 35–44 százaléka él jövedelmi szegénységben és 45–55 százalék között mozog a különböző, alapvető anyagi javakat nélkülözők aránya. – Ezek elképesztően magas értékek, ami mindenképp beavatkozást igényelne – jegyzi meg Tátrai Annamária.
