– Minden megy a kályhába, ami éghető – tárta szét a kezét Mónika. – Havi 85 ezer forintból élünk négyen, egy köbméter fa 40 ezer, hát miből vennék egész télre valót? Kapunk egy kevéske szociálisat, meg aztán a csalitból is kiszedjük, amit lehet, de ettől még megfagynánk. Hát rádobálok mindent a tűzre, lássa, összeszedünk minden éghetőt – intett a kertben álló szemétkupac felé.
A Balatontól légvonalban úgy tíz kilométerre fekvő, Öreglakhoz tartozó külterületen, Barátihegyen, a légszennyezés, a környezetvédelem, ha nem is ismeretlen kifejezések, de láthatóan, s valljuk be, a helyiek szemszögéből érthető okokból nem érdekelnek senkit. Kövesút csak a telep széléig, a hajdani iskolaépületig vezet, onnantól egy sáros keréknyom vezet körbe a lapályon. Minél beljebb autózunk, annál szembe tűnőbb a nyomor, eltűnnek a kidőlt-bedőlt kerítések, egyre roskadtabbak tetők, s mind nagyobbak a repedések a házfalakon. Az épületek legalább kétharmada első blikkre is életveszélyesnek tűnik, komfortjukat csupasz dróton a házakig vezetett villany jelenti, víz egyikben sincs, két közcsaphoz járnak a helyiek télen-nyáron. A házak általában egy 20 négyzetméter körüli helyiséget jelentenek, ez a nappali, a konyha és a háló is, családmérettől függően négyen-nyolcan osztoznak rajtuk. Télvíz idején akár még előnyös is a zsúfoltság, hiszen kisebb teret kell felfűteni, bár a hatásfok a sokszor tízcentis fali repedések miatt igencsak alacsony.
Kiemelten szennyezett a levegő, évente több mint tízezer magyar hal meg a szmog miatt– Egész nap rakjuk a tüzet, különben pillanatok alatt kihűl a ház – magyarázta Mónika. – Összeguberálunk mindent, rongy, papír, fa, jöhet, a sparhelt elbírja, műanyag palackot nem szoktunk, mert nagyon büdös a füstje, s a kéményből azért visszajön valami a házba is.
Viszont a furnér bútorlap nem akadály, pedig a benne lévő ragasztó, no és a műanyag bevonófólia a tűzbe dobva azonnal kiakaszt bármilyen légszennyezettségmérő készüléket.
– Vagy így fűtünk vagy megfagyunk, ez a két választásunk van – vázolta fel az egyszerű képletet Aranka. – Mivel éjjel alszunk, reggelre így is olyan a ház, mint a jégverem. Ha minden szabályt betartanék, s csak legálisan vett fát használnék, már nem lenne tüzelőm. Azt a kis szociálist, amit adnak, hamar elfűti az ember, venni pedig nincs miből. Tavaly 25 ezer volt köbmétere, az idén már negyvenezer, ehhez a házhoz kellene 10-12 köbméter egy télre, ami majdnem félmillió forint. Az éppen féléves teljes bevételünk. Így hát el kell dönteni: ennivaló vagy tűzifa? Mivel ez nem kérdés, így belemegy a kályhába minden, ami éghető. Hogy rossz tőle a levegő? Majd akkor szóljanak érte, ha ez lesz a legnagyobb baj errefelé.
