A diákok a problémamegoldó-képesség és a térérzékelés fejlesztése mellett a háború során szerzett traumájukat is enyhítették. Különleges képességű hősöket kellett alkotniuk, akik megvédenek másokat. A gyerekek csak a saját nemzeti színeiket, a sárgát és a kéket használták egészen addig, amíg azok el nem fogytak.
Nem mindennapi foglalkozáson vehettek részt nemrég Ukrajnából érkezett menekült gyerekek a MOME szervezésében, a Migration Aid civil szervezet Learning Without Borders (Tanulás határok nélkül) programjával együttműködésben. A találkozókra a MOME és az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karának kutatói és hallgatói olyan komplex projektet dolgoztak ki, mely a diákok számos képességét fejleszti, miközben a háború alatt szerzett rossz emlékeiket is próbálja enyhíteni.
Első körben csoportok alakultak, melyekben a gyerekeknek kitalálhattak egy-egy hétköznapi hőst, akit aztán meg is terveztek aszerint, hogy előzetesen milyen tulajdonságokat húztak ki az előkészített kártyákból. A figurának így lett saját élőhelye – például víz, szárazföld, barlang, hegyek, vagy akár az űr –, táplálkozási módja – rovarevő, növényevő, húsevő, mindenevő, ragadozó vagy fotoszintetizáló – és egy fő tulajdonsága – kedves, mérges, vicces vagy morcos –, meg persze alakja, melyet a gyerekek síkidomokból, azaz körből, ellipszisből, három- és négyszögekből rakhattak össze.
– Az első feladatban a diákoknak síkban kellett gondolkodniuk, majd egy izzószálas habvágóval kivágták a figurát polisztirolhabból. Ezután festékkel lenyomatokat készítettek az elkészült alakokról a térlátás fejlesztése érdekében – magyarázta Cser Boglárka Johanna, design- és vizuálisművészet-tanár, a MOME junior kutatója, hozzátéve, a figurát ezután számítógépen is megtervezték, majd kiprintelték 3D-nyomtatóval. Ezt követően mesék következtek, a gyerekek elmondták, hogy a hétköznapi hősüknek mi a története; a mesélés során nyíltan vagy rejtetten, de a háború okozta emlékeik is hatottak rájuk. Az egyik csapat hétköznapi hőse például egy tündér volt, aki bár az emberekkel jót akart cselekedni, azok börtönbe zárták. Egy másik csapat főszereplője egy különleges képességű csiga volt, aki le tudta lassítani a körülötte lévőket, hogy ezáltal védjen meg másokat. – Különös volt mindezt hallgatni, és persze látni, hogy amikor a gyerekek a figuráikat festették, csak a saját nemzeti színeiket, a sárgát és kéket voltak hajlandók használni – tette hozzá Póczos Valéria textiltervező doktoranda, az egyetem szenior kutatója, aki megjegyezte, a diákok csak abban az esetben nyúltak más színhez, ha ez a kettő elfogyott.
– A foglalkozások alapja az úgynevezett BeSTEAM! program volt, melyet elsősorban általános iskolás gyerekeknek dolgoztak ki, hogy csoportos foglalkozások során játékos formában segítsék a térlátásukat és a problémamegoldó képességüket – mondta Valéria. A program alapját a STEAM módszer adja (Science, Technology, Engineering, Arts, Mathematics – a mozaikszó jelentése: tudomány, technológia, mérnöki tudomány, művészet és matematika). Vagyis egyszerre több tudományterületet is érint, a gyerekek a feladatok során több oldalról vizsgának meg egy problémát, így összetettségében szemlélik azt. – A STEAM előtt a STEM-módszertan már létezett, de Georgette Yakman amerikai mérnök- és technológiatanár javasolta, hogy azt a művészetek (Arts) hozzáadásával egészítsék ki, így a metódus a kreatív szemléletet is fejlesztheti – tette hozzá Boglárka.
A foglalkozások megtervezését öt hónapos kutatás-fejlesztési kurzus előzte meg. A szervezőknek minden részletet át kellett gondolniuk, ebben pszichológusok is segítették őket. A játék eredeti változatában ugyanis a résztvevőknek egy szörnyet kell megtervezniük, de a szakértők azt tanácsolták, hogy a háború által traumatizált, menekült gyerekek inkább hétköznapi hősöket teremtsenek, mert egy ilyen figura és annak története segítheti őket leginkább, hogy feldolgozzák a közelmúlt eseményeit. – Mi, szervezők is izgultunk, hogy milyen lesz a gyerekek reakciója, hisz nagyon sok mindenen mentek keresztül – mesélte Valéria. A kutató nagyobbik fia is harmadikos, vagyis pont annyi idős, mint az első foglalkozáson részt vevő gyerekek, ezért tartott attól, hogy az esemény mélyen érinti majd.
A tervezésnél a másik kihívás a nyelvi akadályok legyőzése volt, amelyhez a hallgatók egyedi vizuális nyelvet fejlesztettek ki, valamint a foglalkozások terében figyelemfelkeltő jelzéseket, táblákat helyeztek el, hogy ne csak a tolmács segítségével értsenek szót a diákokkal, hisz a fordítás során sok információ elvész vagy módosul. Annak érdekében, hogy a találkozások szüneteiben a gyerekek feloldódjanak, „jégtörő játékokkal” álltak elő, például felidéztették velük az általuk kreált hősöket, vagy megkérdezték tőlük, mi a szuperképességük. – Volt, aki elmondta, hogy remekül ír-táncol, míg más azzal büszkélkedett, hogy bár sokat eszik, nem látszik rajta.
– A foglalkozás második körében a gyerekek még nyitottabban és őszintébben mondták el a történeteiket, de azokat nem véleményeztük és nem beszéltük át, hanem csak megtapsoltuk a résztvevőket, hogy ezáltal adjuk nekik pozitív visszajelzést – idézte fel Valéria. Szerinte egy ilyen programot még a magyar közoktatásba is be lehetne építeni, bár erre kevés az esély, hisz utóbbi különálló tantárgyakból épül fel, a tanterv pedig a tudományágakat nem kapcsolja össze. Egy ilyen program mégis hasznos lenne, mert a diákok gyakorlati feladatokon keresztül sajátíthatnának el komplex tudásanyagot, valamint a kreatív és nyitott szemléletet, mely tulajdonságok nélkülözhetetlenné váltak napjainkban. – A klasszikus oktatásban a gyerekek a világ dolgait egymástól szépen elzárt diszciplínákon keresztül tanulják meg, holott a valóság jelenségeit összetett módon érdemes megérteni – foglalta össze a MOME oktatója.
