Még mindig elsősorban lakásvásárlással igyekeznek megoldani az emberek Magyarországon a lakhatást, és a kormány is elsősorban a saját tulajdon megszerzését támogatja különböző állami programokkal. A hazai háztartások túlnyomó többsége így saját ingatlannal rendelkezik – kivéve a legszegényebbeket. Míg a két legalsó vagyoni tized 34, illetve 64 százaléka él csak saját lakásban, addig az összes többi társadalmi rétegben 90 százalék felett van ez az arány. A régiós és európai átlagot tekintve ugyanakkor hazánkban kiemelkedően gyorsan drágultak az ingatlanok, a lakásárak emelkedése miatt pedig egyre szűkül az a társadalmi réteg, amelyik önerőből tud ingatlant venni – hívta fel a figyelmet a Habitat for Humanity Magyarország 2022. évi Lakhatási jelentésében Csepregi Dóra Fanni, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa.
A lakásvásárláshoz egyre nagyobb hitelösszegek volnának szükségesek, miközben - a 2008-as válság utáni szigorúbb hitelezési szabályok miatt - a társadalom alsóbb osztályai számára egyre kevésbé hozzáférhetőek a banki kölcsönök. Az alsóbb jövedelmi rétegekhez tartozók emiatt gyakrabban folyamodnak kisebb összegű, egyszerűbb és gyorsabb elbírálású személyi kölcsönökért, jellemzően nem-banki pénzügyi szereplőkhöz. (A személyi kölcsönök bizonyos társadalmi csoportok esetében egyre inkább a lakáshitelek helyettesítőtermékeiként szolgálnak.) Míg a pénzügyi vállalkozások személyi hiteles adósainak többségét a legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozók teszik ki, addig a bankok által kínált lakáshiteleket és személyi kölcsönöket sokkal nagyobb arányban igénylik a magasabb jövedelműek. Tavaly a banki lakáshitelt és személyi kölcsönt felvevők 60, illetve 50 százaléka a legfelső jövedelmi ötödbe tartozott. Vagyis: a társadalmi tagoltság már a hitelfelvételnél is megmutatkozik. Az alacsony jövedelműek lényegében kiszorulnak a banki hitelezésből, a pénzintézetektől felvett személyi hitelek ugyanakkor drágábbak, mint a magasabb jövedelműeket célzó banki lakáshitelek. Kevésbé szabályozottak, nincsenek közöttük támogatott hitelkonstrukciók, ráadásul kockázatosabbak is, hiszen nagyobb arányban találni köztük változó kamatozású hiteleket emelte ki Csepregi Dóra Fanni a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa, a Lakhatási jelentés szerzője.
A megfizethetőség és hozzáférhetőség szempontjából kiemelt figyelmet igényel a piaci és a támogatott lakáshitelek kamata közötti olló nyílása is, amely tovább növeli a támogatott hitelekhez hozzájutó, tehetősebb többgyermekes családok, és a támogatott hitelekből kiszoruló lakosság közötti egyenlőtlenséget - tette hozzá. A kamattámogatott hiteleket, például a csokhitelt még mindig 3 százalékos kamat mellett lehet igényelni, a jegybanki zöld hitel pedig kamatmentesen volt elérhető, miközben a piaci lakáshitelek költségmutatója októberben már 10,25 százalékra nőtt.
Eközben a lakosság mintegy tizede él piaci bérlakásban, de a díjak már most is egyre nehezebben fizethetők ki a jövedelmekből. Az ingatlan.com adatai szerint november közepén összesen mintegy 12 ezer kiadó ingatlan közül választhattak a lakhatást keresők: Budapesten havi 140-210 ezer forintért, a megyeszékhelyeken pedig 80-150 ezer forintért. Az augusztusig látott tempós bérleti díj-emelkedés ugyan megszakadt, és azóta lényegében stagnálnak az árak, ám a drágulás éves összevetésben így is 22 százalékos országos szinten, a fővárosban pedig 23 százalékkal többet kell most fizetni, mint egy éve. A keresetek azonban korántsem nőttek ilyen mértékben, a rekordmagas, novemberben immár Európa-bajnoknak számító, 22,5 százalékos általános infláció, és a 44 százalékos élelmiszerdrágulás pedig egyre nagyobb részt harap ki a rendelkezésre álló jövedelmekből.
Miután az immár 18 százalékon álló jegybanki iránydó kamat a piaci hitelkamatokat is felhajtja, várhatóan kevesebben tudnak majd hitelt felvenni. Ezt igazolják a jegybank számai is, amelyek alapján októberben feleannyi lakáshitelt folyósítottak a bankok, mint egy éve. Csepregi Dóra Fanni szerint - alternatíva hiányában - ez növelni fogja a keresletet a bérelhető lakások iránt, ami a bérleti díjak emelkedését fogja magával vonni. Így a vagyonosabb, akár több lakással rendelkező réteg és a bérleti piacra szoruló lakosság közötti különbség tovább nő. Pedig a legfelső jövedelmi tizedben már most is 63 százalék a több ingatlannal is rendelkezők aránya, miközben a többi hét jövedelmi tizedben a 16 százalékot sem éri el.
Csepregi Dóra Fanni rámutatott: mivel épp a legszegényebbeknek nincs saját lakása, elérhető szociális bérlakások hiányában éppen ők szembesülnek majd a szűkebb kínálattal és az egyre magasabb bérleti díjakkal. A legfelsőbb réteg eközben aránytalanul sokat nyer a lakáspiaci árak növekedésével, hiszen eleve nagyobb vagyonnal rendelkezik, aminek értéke folyamatosan nő, a bérleti díjból pedig növekvő bevétele származik.
Nincs segítség piaci tartozás esetén
Az emelkedő közműdíjak, a folyószámla-hitelek, a személyi kölcsönök, a telefontársaságok és internetszolgáltatók felé létező kisebb összegű tartozások törlesztése is gondot jelenthet a jelenlegi inflációs, bizonytalan gazdasági helyzetben, de a szociális ellátórendszer semmilyen érdemi segítséget nem biztosít piaci tartozások esetében. Az adósságok végső soron a lakhatás elvesztésével is járhatnak: a 2019-es árverések túlnyomó része 5 millió forint alatti adósság felhalmozása miatt indult meg. Az Eurostat adatai alapján tavaly a magyar háztartások tizede halmozott fel közüzemi hátralékokat, és még a rezsicsökkentés ideje alatt is majdnem minden harmadik szegénységi küszöb alatt élő háztartás rendelkezett hátralékkal.
