Ez is eljött. A kormányfő bejelentette, hogy tesz a jogállamra, a hatalommegosztásra, tesz a törvényekre, ő igenis rendeleti úton fogja az elbaltázott költségvetést módosítani. Már az égbekiáltó, hogy a kormány egy törvényt akar rendeleti úton módosítani, de előbb nézzük a dolog praktikumát.
Itt van a kész 2023-as költségvetés, ami teljes tévedés, gyakorlatilag egy szám sem igaz benne, mert olyan messze áll valóságtól a makrópálya, hogy egyetlen kiadási tétel, egyetlen bevételi szám sem tartozhat a racionális számok halmazába. Már a büdzsé nyári elfogadásakor sokan jelezték, hogy ebből baj lesz, de a kormánypártok nem hallgattak akkor sem a figyelmeztetésre. Most sem lesz vita, pedig a legálnokabb ellenzéki pártnak vagy a legliberálisabbnak kikiáltott civil szervezetnek is lehet a költségvetéssel kapcsolatban olyan javaslata, meglátása, amely az ország javára válhat. Nem is kell elfogadni a javaslatokat, a kormány el is lophatná azokat, és a saját javaslataként elfogadhatná. A vita mindig hasznos, közelebb visz a probléma megoldásához. Mondjuk gond az van bőven, kezdve az inflációval, a kormányzati ötlettelenséggel, az uniós támogatások felfüggesztésével.
Eddig is tudtuk, hogy már rég látszat-jogállam ahol élünk, ezért tart vissza több ezer milliárd forint értékű uniós támogatást az Európai Bizottság. Orbán saját államberendezkedését illiberális demokráciaként határozta meg, bár sokan vitatkoztak azzal, hogy egy demokrácia lehet-e illiberális, de fogadjuk el a mostani kedves vezető definícióját. Mindenesetre ennek vége, ott ahol a kormány rendeleti úton kormányzott, abszolutizmusnak, önkényuralomnak nevezték a múltban. Ma talán liberális, vagy puha diktatúrának lehetne nevezni egy újabb fogalmi képzavarral.
Volt már ilyen Magyarországon a ’80-as években, amikor a korábbi kedves vezető (Kádár) döntött a Politikai Bizottság bólogatása mellett, a kormányfő felolvasta a "döntését" a kormányülésen, az Elnöki Tanács meg a parlament végül becikkelyezte a verdiktet. Itt tartunk megint: elértünk a falig.