Aligha vitatható, hogy a magyar kormányfő életének csaknem hat évtizede során különösebb affinitást nem mutatott a gazdaság, a pénz- és tőkepiacok törvényszerűségeinek elsajátítása terén. A többnyire káros, piaczavaró állami beavatkozásoknak viszont annál inkább a mestere lett.
Máig emlékezetes, hogy az első miniszterelnöksége idején, az 1990-es évek végén, amikor ellátogatott az akkor még nyílt kikiáltásos Budapesti Értéktőzsdére, a Deák Ferenc utcába, meglátva és meghallva, hogy mi is folyik a „parketton”, meglepő őszinteséggel így szólt az őt körülvevőkhöz: –Én már öreg vagyok ahhoz, hogy ilyesmihez értsek! Akkor 36 éves volt! Azóta eltelt csaknem negyedszázad.
Orbán Viktor már 12 esztendeje áll az egymást követő kormányai élén, de rögtönzésekkel tarkított gazdaságfilozófiája azóta sem változott jottányit sem: – Sohasem hittem, hogy a piac szent és sérthetetlen, azt meg végképp nem, hogy a piac mögött van egy láthatatlan kéz. Lehet, hogy konszolidált időkben van ilyen kéz, de válságos szituációkban biztosan nem, ezért kellett az állami beavatkozás a pénzügyi válság, a koronavírus-járvány, és most, a szankciós infláció idején. Ez a láthatatlan kéz olyan pofonokat ad, hogy a fal adja a másikat - közölte a minap egy rendezvényen, a Karmelitától alig 100 méternyire lévő várbéli Lovardában, a szavaira megadó bólogatással reagáló topmenedzserek és bankvezérek okulására. Erről a „kézről” egészen másképp vélekedett Deák Ferenc: „...ott erős a nemzet, hol szabad kezek védik a tulajdont és a függetlenséget.”
A haza bölcsének ezt a gondolatát választotta mottójául - talán nem véletlenül! - az MNB Pénzügyi stabilitási jelentése is, jelezvén, hogy - a korántsem hibáktól mentes - gazdaságpolitikai alapvetésük számos ponton jelentősen eltér a NER gyakorlatától. A jegybank stábja keményen bírálja a kamatstopot, amely véleményük szerint ma már káros, elfedi a lakosság elől, hogy a válságos időkben maga is próbáljon megküzdeni a kockázatokkal, ezáltal a partvonalon kívül helyezi az MNB és a kereskedelmi bankok által évek óta hangoztatott intelmeit: a változó kamatozású hiteleket célszerű fix kamatozásúvá átalakíttatni. A kamatstoppal a válságokkal, s a recessziós fenyegetéssel mit sem törődő, cselekedeteikben töretlen optimistákat jutalmazza a kormány azáltal, hogy a pénzintézetek kontójára felmenti őket a kockázatokkal számoló magatartás felelőssége alól. Az extraprofit adó, a növekedő bankadó, a kamatstop meghosszabbítása, a hitelmoratórium újabb szakasza közel 500 milliárd forintos többlet-terhet jelenthet a bankszektor számára 2022-ben, ami közelítőleg megegyezik a tavalyi, egyébként kiemelkedő mértékű profitjával. A NER által gerjesztett bankellenes magatartás hatására az emberek ennek tudatában mondhatják: az ő bajuk. Ám a szigorodó kölcsönfeltételekkel szembesülve tudomásul kell venniük, hogy míg az infláció felfalja szabadon elkölthető jövedelmeiket, már a korrigált terveiket is fel kell adniuk. Az eltorzult piac így működik.