Sajnos már nem újdonság, hogy infláció van, méghozzá vágtató. Az, hogy mostanra ebben a dicstelen versenyben már elértük az EU-n belüli harmadik helyezést, az élelmiszerárak tekintetében pedig toronymagasan aranyérmesek vagyunk, seregnyi kérdést vet fel. Kezdve azzal, hogy ha igaz lenne (nem az), hogy a kormány által bevezetett „ársapkák” annyival csökkentik az inflációt, amennyivel ígérték, akkor ársapkák nélkül ebben is messze mi vezetnénk a listát. Mi ebben is különbözünk a többi EU-tagállamtól: annyiban mindenképp, hogy a mi kormányunk szerint ezt az inflációt nem a háború, hanem a „brüsszeli szankciók” okozzák.
Hónapok óta dübörög a fideszes hatalom eddigi leghazugabb kampánya, amelynek mondanivalója annyi, hogy gazdasági nehézségeinkért csakis és kizárólag az Oroszország elleni „brüsszeli” szankciók okolhatók. Ez az állítás süt a közpénzből fizetett óriásplakátokról, egész oldalas reklámokról, a jobboldali médiából – kiemelten az úgynevezett közmédiából -, és eköré szervezték ugyancsak közpénzmilliárdokból a legújabb nemzeti konzultációt.
És a mag – sajnos – termő talajba érkezik. A választópolgárok nagy része – félő, hogy többsége – meg van győződve az állítás igazáról, miközben ekkora hazugsággal még az elmúlt tizenkét évben sem nagyon találkoztunk. Ugyanis már rég elérkeztünk oda, hogy ez az említett többség vagy eleve szentírásként szívja magába Orbán Viktor bármely állítását, vagy pedig kizárólag olyan forrásokból tájékozódik, amelyek azt a véleménybuborékot fújják, amelyben jól érzi magát. Így aztán a legcsekélyebb igényük – uram bocsá’, sok esetben képességük - sincs az összefüggések feltárására, hát még az ezek alapjául szolgáló tények megismerésére. Ők azok, akik annyira tájékozottak, hogy a Political Capital legutóbbi kutatása szerint meg vannak győződve arról: Orbán Viktor egyik szankciót sem szavazta meg.
De mivel a remény hal meg utoljára, mégis megkísérlem a majdnem lehetetlent, a valóság megismertetését.
Ha valaki nem az üres lózungokra, hanem ténylegesen arra lenne kíváncsi, hogy milyen összefüggés van a szankciók és az infláció között, először nem árt megismerni a szankciók tartalmát. Az illetőnek nem lenne nehéz dolga. Az eddigi nyolc szankciós csomag tartalma ékes magyar nyelven megtalálható egyebek között az eu-solidarity-ukraine.ec.europa.eu/eu-sanctions-against-russia-following-invasion-ukraine_hu oldalon. Nagy vonalakban a következőkről van szó:
- „Feketelistára” helyezték azokat a személyeket és szervezeteket, akikről/amelyekről tudni lehet, hogy támogatják az orosz agressziót. A listázottak számára megtiltják a beutazást az EU-ba, az EU-ban elérhető vagyonukat befagyasztják, és kizárják őket mindennemű hitelezési lehetőségből.
- Megakadályozzák, hogy az orosz bankok és pénzügyi szolgáltatók az EU-n belül tranzakciókat végezzenek, és többségüket kizárják (nagyobb együttműködéssel) a nemzetközi fizetési (SWIFT) rendszerből.
- Megtiltják az ú.n. „érzékeny”, azaz fejlett és/vagy haditechnikai célra is alkalmazható technológiák, luxuscikkek, repülőgép-alkatrészek, stb. exportját Oroszországba, miként az oda irányuló beruházásokat is.
- Közlekedési korlátozásokat vezetnek be, beleértve az orosz légi járművek kitiltását az EU légteréből és az orosz fuvarozók kitiltását az EU-ból, az orosz hajók kitiltását az EU kikötőiből, kivéve a mezőgazdasági- és energetikai termékek, élelmiszer, egészségügyi és humanitárius cikkek szállítását.
- Megvonják a legnagyobb kedvezményes elbánást a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretein belül. Kizárják az orosz cégeket az EU közbeszerzési eljárásaiból.
- Vízumkorlátozásokat vezetnek be, és kitiltják az egyértelműen dezinformációs célt szolgáló orosz médiumokat.
- És amit szándékosan a végére hagytam, mivel legfeljebb ennek lehetne kapcsolata az inflációval: megtiltják a szén, acél- és acéltermékek, arany, cement, gumi, fa, szeszesital, kaviár, bizonyos vegyianyagok és a tengeri szállítású nyersolaj- és olajtermékek importját. Amint az köztudott, az utóbbi tilalom csak december elején lép hatályba, a vezetékes szállításra nem vonatkozik, és Magyarország más országokkal együtt ez alól felmentést kapott.
Itt egy pillanatra érdemes elidőzni. Az utóbbi intézkedés nemhogy hátrányokkal nem jár, hanem óriási, nem kompetitív előnyöket eredményez számunkra. Ekként lehetséges, hogy a MOL a világpiaci árnál 30-40 százalékkal olcsóbban beszerzett orosz kőolajból készült finomított termékeit világpiaci áron árazza, és ebből még a kivetett extraprofit-adó és a részleges üzemanyag-ársapka ellenére is történelmi, több mint ezerháromszáz milliárdos nyereségre tegyen szert az első háromnegyed évben (többre, mint a tavalyi évben összesen).
Más kérdés, hogy az ebből az irdatlan nyereségből származó osztaléknak a negyede három éve még a magyar költségvetést gazdagította volna, akkor még ugyanis a cég részvényeinek 25 százaléka a magyar állam tulajdonában volt. Ma már ebből semmi sincs, mert Orbánék a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány” nevű lopási célú jogintézményt felhasználva elajándékozták az összeset a számukra kedves egyetemeknek és annak a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nevű intézménynek, amely egyebek között szélsőjobboldali szervezetek összejöveteleinek ad otthont és ebből a körből hív meg előadókat, fő feladata pedig a jobboldali káderképzés.
Orbánék előszeretettel beszélnek pusztító „energia-szankciókról”, azt a látszatot keltve, hogy ezért „Brüsszel” felelős. A fentiekből kitűnik, hogy a nyolc szankciós csomagban csak a szén és a nyersolaj- és olajtermék érinti az energetikát. A szén tilalma hazánkat gyakorlatilag nem sújtja, mert az energiamixünkben szereplő szén szinte teljes egészében hazai kitermelésű lignit; az olaj kapcsán pedig a fentiek szerint éppen hogy hasznunk keletkezik.
Energia-szankciók persze vannak, első helyen a gázellátás bizonytalansága és ennek következtében az árak sokszorozódása. Csakhogy a gázvezetékekben nem az EU, hanem éppen Oroszország szankciói és szerződésszegése miatt nem áramlik a gáz. Nem állhatom meg, hogy ne idézzek a Népszavában 2022. április 27-én megjelent cikkemből: „…az eddigi – legalábbis a köztudatba táplált - forgatókönyvek számomra érthetetlenül egyirányúak. Csak azt az esetet mérlegelik, hogy a csővezetékeket az »érkezési oldalon« zárják el, azaz bevezetik az embargót. Érdemes lenne figyelni arra is, hogy a csővezeték olyan, mint a bot, amelynek a magyar mondás szerint két vége van, és az »indulási oldalon« is van csap, amit el lehet zárni.”
Már hallom is az orbáni választ, mely szerint „Oroszország csak válaszolt az EU szankcióira”. Miért? Mert Putyin azt mondta. Az a Putyin, aki még idén februárban azt is mondta, hogy Oroszországnak esze ágában sincs megtámadni Ukrajnát, és akinek a külügyminisztere később, amikor az orosz tankok már többszáz kilométerre jártak Ukrajna belsejében, szemrebbenés nélkül mondta, hogy ők nem támadták meg Ukrajnát, hanem fordítva.
De játsszunk el azzal a gondolattal, hogy az EU nem hoz szankciós döntéseket! Akkor vajon jönne a csöveken a gáz? Persze, hogy nem. Akkor az oroszok nem a szankciókra, hanem arra hivatkozva zárták volna el a csapokat, hogy az EU országai fegyverrel és pénzzel támogatják Ukrajnát. Persze a mi kormányunk szerint ez is elítélendő, mivel mi a béke pártján vagyunk. Ebből egyenesen következik az a politikai alapállás, amelyet – már bocsánat – legjobban azzal a nyomdafestéket nem tűrő népi mondással tudnék körülírni, amely az erősebb kutya vitathatatlan előjogaira utal.
Szóval háborús infláció van, ha pedig mindenáron szankciós inflációról akarunk beszélni, akkor „Brüsszel” helyett kéretik inkább Oroszországra gondolni.