- Nem félünk, mert nem vagyunk hajlandóak félni – Interjú Vasvári Csaba bíróval

Milyen érzés idegen ügynöknek, sőt, hazaárulónak lenni, legalábbis a kormánymédia szerint?

Nem tudom, hogy milyen érzés, mert egyik sem vagyok, úgyhogy erre nem tudok mit válaszolni.

Ha már egyszer „berendelte” az amerikai nagykövet, akkor nyilván "rendelt" is valamit.

Tegyük tisztába, mi történt; természetesen szó sincs „berendelésről”. A magyar igazságszolgáltatásnak az Alaptörvény szerint három fő szereplője van. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, a Kúria elnöke és az Országos Bírói Tanács (OBT). Az utóbbi egy bírák által választott közjogi testület. Jelen esetben az történt, amire egyébként már korábban is volt példa, hogy egy szövetséges ország, az USA nagykövetsége megkereste az OBT két erre kijelölt tagját, hogy a tanács szerepéről beszélgessünk. Téves az az interpretáció, hogy két beosztott bíró ment volna oda. Két, legitimációval bíró OBT-tagot keresett meg a nagykövet. Miért épp őket, miért nem az OBT elnökét? Mert a bírói tanács a speciális szaktudást igénylő feladatait az ilyen eljárásokra általános felhatalmazással bíró tagjai útján látja el; így lettem én az OBT szóvivője, Matusik Tamás pedig a nemzetközi kapcsolatokért felelős tag. Erről az OBT 2021-ben külön határozattal döntött, amit egyetlen tag, így Varga Zs. András, Kúria-elnök sem kifogásolt. Ezért felhatalmazással bírtunk arra, hogy eleget tegyünk a megtisztelő meghívásnak. Az sem titok, hogy mi hangzott el a találkozón, erről a nagykövetség – minket megelőzően – tájékoztatást adott: az OBT a testületként korábban kialakított véleményét osztotta meg a nagykövet úrral. Ergo, nem történt semmi különös.

Adott esetben az orosz nagykövetségre is elmennének?

Az OBT márciusban nyilatkozatot adott ki Ukrajna területi integritásának védelme érdekében, és szolidaritását fejezte ki a nemzeti függetlenségükért és demokráciájuk megőrzéséért folytatott harcban. Nem hiszem, hogy ezek után eleget tudnánk tenni egy ilyen elméleti meghívásnak. Ezzel szemben az USA hazánk szövetségese.

Megszokhatta a kormánysajtó támadásait; legutóbb nyár végén kapott hideget-meleget, amikor a brit Observernek nyilatkozott.

Van ezeknek a támadásoknak egy íve. Úgy kezdődnek, hogy impresszummal nem rendelkező blogokról, azaz nem perelhető fórumokról hamis állítások indulnak. Ezeket aztán felkarolja a magyar sajtó egy meghatározott része. És ami a legújabb fejlemény, hogy most nem állt meg itt ez a folyamat: ezt az összehangolt, két aktív magyar bíró – nem tudom másnak nevezni – „verbális kivégzését” célzó hadjáratot a közpénzből működő közmédia is átvette. A Kúria és az OBH elnökének későbbi kommunikációja pedig sajnálatos módon akaratlanul is bátorította ezt a lejárató kampányt.

A támadásokban keveredik a bírói igazgatási tevékenység, az OBT-tagság, illetve a bírói ítélkezési munka. Ön ellen azt is felhozzák, hogy bíráskodott a 2006-os tüntetéseket követő perekben, vagy hogy egy adott hazai perben az Európai Bírósághoz fordult.

Úgy vélem, a bírói tevékenységemet érintő valótlan állítások – mert kritikának nem nevezném őket, ahhoz el kellene érniük egy intellektuális szintet, ez alatt inkább csak gyalázkodások – azért születnek, mert valamivel „el kell adni az újságot”. Hogy milyen mögöttes céljuk van azoknak, akik a mostani sajtóhadjáratot komponálják, arról csak sejtéseim lehetnek. Talán a jövő majd megmutatja ezt. De fontos dologra kérdezett rá. Múlt szerdán, az OBT ülésén felhívtam Senyei György OBH-elnök figyelmét arra, hogy aki ebben a példátlan helyzetben néma marad, az cinkossá válik. Abban bíztam, hogy meg fogja tudni különböztetni a bírói ítélkezési tevékenység miatti, illetve az OBT-ben vitt szerepkörrel kapcsolatos, igazgatást érintő kritikákat. Sajnos, csalódnom kellett, mert az OBH elnökének pénteki nyilatkozatából egyértelmű, hogy a kettő összemosását elfogadhatónak tartja. Ez pedig mindennél jobban erodálja a közbizalmat, amit ő védeni hivatott.

Az OBH elnöke korábban is, így az OBT iratbetekintési kérésekor kétségbe vonta, hogy az OBT-nek törvényben nem nevesített jogkörei lennének. Most is arra utalt, hogy az OBT szóvivője és nemzetközi kapcsolatokért felelős tagja az OBT által közjogi alap nélkül létrehozott pozícióikban jártak el.

Ha az Alaptörvény létrehoz egy közjogi testületet, aminek ugyan jogi személyiséget nem ad, de strukturális keretet igen, a testület megalkothatja saját szervezeti és működési szabályzatát, akkor ez a testület vajon miért ne választhatna magának szóvivőt, vagy nemzetközi kapcsolatokért felelős tagot? Az OBT-nek – senki által nem kifogásoltan – 2012 óta van sajtószóvivője, 2018 óta nemzetközi kapcsolatokért felelős kijelölt tagja. Az OBH elnöke folyamatosan arra hivatkozik, hogy mire nincs az OBT-nek hatásköre. Kétségtelen, hogy a hatályos jogi szabályozás nagyon sokszor nem egyértelmű, ezért úgynevezett hatásköri viták alakulnak ki OBH-elnök és az OBT között. Az OBT határozott álláspontja, hogy a jogállami megoldás biztosan nem az, ami nálunk meghonosodott, hogy a felügyelt személy jogértelmezése dönti el, hogy az őt felügyelő testületnek mihez van, vagy nincs joga. Vajon miért ér többet az OBH-elnök jogértelmezése az őt felügyelő, bírák által választott tanács jogértelmezésétől?

Az Európai Bizottság (EB), illetve számos nemzetközi szervezet évek óta épp azt kifogásolja, hogy az OBT meglévő jogkörei nem teszik lehetővé az OBH elnöke fölötti hatékony felügyeletet, s további törvényi garanciákat várnak el. Lát erre esélyt?

Az OBT 2018 óta már többször is megfogalmazott konkrét javaslatokat, azonban a hivatalos kommunikáció szerint semmiféle szükség nincs a hatályos magyar jogszabályok módosítására – legalábbis ezt mondja a Kúria elnöke és az igazságügyi kormányzat is. Ettől függetlenül, újságolvasóként azt látom, s az utóbbi hetekben Gulyás Gergely és Navracsics Tibor miniszter úr is arra utalt, hogy az EB részéről a magyar bírói függetlenséggel és konkrétan az OBT hatásköreivel kapcsolatban megfogalmazódtak elvárások, amelyek kapcsán tárgyalások folynak. De az OBT-nek erről hivatalosan nincs tudomása. Mi több jogszabály-módosító javaslatot eljuttattunk Senyei György íróasztalára, hogy ezek továbbküldésre kerültek-e, nem tudom. Továbbá folyamatosan tájékoztatjuk az ENCJ-t, az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatát, amelynek az OBT tagja. Pár héttel ezelőtt vendégül láttuk őket: az ünnepi ülésen elhangzottakat Varga Zs. András Magyarország elleni vádiratként aposztrofálta.

Az OBT testületként kiállt önök mellett, ám a szintén OBT-tag Varga Zs. András „közfelháborodásra okot adó viselkedésnek” nevezte, s kifogásolta a követségi látogatást.

Azt gondolom, ez egy „politikai előadás”. Miért? Az OBT elnöke és választott bíró tagjai szerint minden rendben volt. Ugyanígy vélekedik a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, de a bírákat ért támadásokat a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) is mélyen elítélte. És nem utolsósorban az USA nagykövetsége szerint sem történt semmi kifogásolható. Nehéz elvitatni az előbbieknek a jogi, utóbbinak a diplomáciai szakértelmét.

Megfordítom a kérdésem: lehetséges, hogy valakik, csak az alkalomra várva „megrendelték” az önök elleni támadásokat – nem pedig önöket „rendelték be”?

Őszintén mondom, erre nem tudok válaszolni, mindenkinek a képzeletére bízom, hogy mi a valós ok. Az biztos, az elsődlegesen túlmutató, mögöttes oka is kell, hogy legyen a támadásoknak. Mert európai uniós országban, legalábbis a Lajtától nyugatra az elmúlt 70 évben nem találni arra példát, hogy a közpénzből finanszírozott sajtó aktív bírák lemondását követelje. És nem is csak a sajtó, hanem országgyűlési képviselő, mi több, parlamenti bizottsági elnök tette ezt meg. Ez a Rubicon átlépése, amely minőségi változást okoz az igazságszolgáltatással kapcsolatos közéleti vitákban. Épp ezért lett volna fontos, hogy az OBH-elnöke meg tudja tenni azt a distinkciót, hogy elválasztja a közjogi testület nevében történtek miatti bírálatokat az ítélkezést érintő kritikától. Tegyünk fel egy teoretikus kérdést: vajon Senyei György ugyanígy nyilatkozna, ha valaki nem csak az OBH elnöki tevékenységét kritizálná, hanem elővenne olyan korábbi ügyeket, amelyeket ő bíróként tárgyalt, s ezekkel kapcsolatban valótlan, mocskolódó állításokat tenne?

Az OBH, illetve a Kúria elnöke nem azért fogalmaznak meg kritikát az OBT-vel szemben, mert a bírói tanács is rendszeresen bírálja őket?

Az OBT-nek ez a dolga. Az Alaptörvény szerint az OBT, azon túl, hogy közreműködik a bíróságok igazgatásban, felügyeli az OBH elnökének központi igazgatási tevékenységét, és kis részben a Kúria elnökének kinevezési gyakorlatát is. Márpedig ha a felügyeleti tevékenységet látunk el, akkor nincs mit csodálkozni azon, ha kritikus vélemények is születnek.

Nem fél? Nem tart attól, hogy a verbális támadásokból tényleges agresszió lesz? A kommentelők már golyót szánnak önöknek...

Az biztos, hogy a szó veszélyes fegyver. Ugyanakkor Magyarország egy európai uniós állam, és mi magyar bírók egyben európai bírók is vagyunk. A mi feladatunk, hogy hatékony jogszolgáltatás álljon minden polgár rendelkezésére, az alapvető jogokat akár az állammal szemben is biztosítsuk. Ezt pedig félve, remegő lábakkal nem lehet teljesíteni. Következésképpen nem félünk, mert nem vagyunk hajlandóak félni.