- „Jelenleg a magyar állam nem képes arra, hogy az energiaárak emelkedésének következményeit tompítsa, mert már korábban kiköltekezett”

Húsz százalék közelében az infláció, elszálltak az energia- és élelmiszerárak, mindenki a saját bőrén érzi, hogy valami elromlott a magyar gazdaságban. Ilyen nagy a baj?

Ezek nagyon valós problémák, bárki, aki bemegy a boltba vagy megkapja a gázszámláját – ezekkel a valós problémákkal szembesül. Tudomásul kell venni, hogy mind a világgazdaságban, mind a magyar gazdaságban véget ért egy korszak. 2020 elején megszakadt egy tíz éven át tartó gyors és kiegyensúlyozott növekedési szakasz. S a mai turbulenciákban nyilván az kap nagyobb ütést, aki a legkevésbé készült fel a bajokra és nem barátokat, hanem ellenségeket gyűjtött magának. Idén 14-15 százalékos átlagos drágulás várható, de a nagyobb baj, hogy jövőre még gyorsul az infláció. Idén ugyanis az első 8 hónapot még nem terhelték a rezsiáremelések, ami a viszonylag alacsony bázis miatt jelentős áremelkedést fog eredményezni 2023 első 8 hónapjában. Januártól már mindenképpen el kell törölni az üzemanyagársapkát, ez is meglöki az inflációt. Az év elejét várhatóan jóval 20 százalék feletti inflációval indítjuk, amely csak az év második felére mehet le tíz százalék alá, ezért az éves drágulás átlaga magasabb lesz 2023-ban, mint idén.

Az sem jó jel, hogy az ország szinte minden makroadata romlik, legyen az a fizetési vagy az államháztartási hiány, vagy akár az államadósság. Csődközelben vagyunk?

Nem szeretem sem a csődöt, de még a csődközeli állapotot sem emlegetni. Kétségtelenül veszélyes helyzetben vagyunk. A válság előtti években nem készült fel a magyar gazdaságpolitika a nehéz időszakra, amiről tudni lehetett, hogy egyszer majd eljön. Jelenleg a magyar állam, a magyar költségvetés nem képes arra, hogy az energiaárak emelkedésének következményeit tompítsa, mert már korábban kiköltekezett. Aki csődről beszél, az azt mondja, hogy Magyarország nem lesz képes fizetni devizakötelezettségeit. Nagyon rossz a helyzet, a magyar állam drágán kap hitelt, de ott még nem tartunk, hogy ne tudná pénzügyi kötelezettségeit teljesíteni.

Melyek voltak az elmúlt évek gazdaságpolitikájának hibái, amely a jelenlegi helyzethez vezettek?

2012 és 2019 között a magyar gazdaságpolitikát az úgynevezett „magas nyomású gazdaság” jellemezte, amely önmagában ellentmond a közgazdaság-tudományi alapelveknek. Magyarán egy jó ütemben növekvő gazdaságot nem kell és nem is szabad tovább fűteni, ahogy ezt a magyar kormány és a jegybank tette. A kabinet a költségvetési pénzek szórásával, a jegybank az ultralaza monetáris politikával. Hiába volt az államháztartás hiánya a maastrichti három százalék alatt, ez abban az időszakban kevés volt. Nem "éppenhogy" kell teljesíteni a 3 százalékos hiánycélt, hanem nullás vagy akár pluszos költségvetést kell csinálni az olyan években, amikor 4-5 százalékkal nő a gazdaság. Ez lett volna az anticiklusos fiskális politika, amely már a közgazdasági tankönyvek első oldalain megismerhető. Ehelyett a kormány költekezett, s már 2019 előtt túlfűtötte a gazdaságot és megjelentek az infláció csírái. Az infláció gyengítette a forintot, ami ellen nem lépett fel sem a kormány, sem a jegybank. 2020-tól a Covidra hivatkozva beindult egy káros költségvetési költekezés, amikor NER-es körben, a sportegyesületeknek, határon túliaknak, az egyházi, önkormányzati szerveknek osztogatták a százmilliárdokat. Mindenkinek jutott, akiről azt gondolták, hogy meg kell nyerni. Ezt a felelőtlen költekezést koronázta meg idei jóléti pénzszórás. A kormány az elmúlt szűk három évben mintegy 5000 milliárdot költött el egyedi döntésekkel olyan célokra, amelyek nem az ország normál működését szolgálták.

Akkor nem a szankciók, hanem a kormány okozza az inflációt?

Az infláció jóval korábban megjelent a „magas nyomású” magyar gazdaságban, mint ahogyan a nemzetközi energiaárak emelkedni kezdtek, de kétségtelen, hogy az energiaárak elszállása nagyban hozzájárult a megindult káros folyamatos felgyorsulásához. A rezsiárak változatlanul tartása tisztán politikai döntés volt. Pechünkre a választás 2022 áprilisában volt – addig kellett életben tartani ezt az értelmetlen rendszert. Ha hamarabb tudtak volna lépni, megúsztuk volna kisebb áremeléssel. Nem jött semmilyen figyelmeztetés a lakosságnak, hogy a drága energiával takarékoskodni kellene, ezért jócskán megugrott a külső hiány. Amikor a választások után a kormány megemelte a rezsiköltségeket, az lórúgásszerűen érte az embereket, mert nem kezdtek el korábban alkalmazkodni.

Az ársapkák bevezetése emelte az inflációt?

Általánosságban elmondható, hogy a hatósági áraknak nem sok értelmük van. Akkor van szükség állami beavatkozásra az árakba, ha arra komoly szociális indok van. Sok ország támogatja a lakossági energiaárakat, akár jövedelmi, akár más szociális szempontok alapján. Annak azonban nincsen értelme, hogy mindenkinek azt ígérjük, hogy amíg világ a világ, nem emelkedik a gáz ára. Az üzemanyagoknál más a helyzet: a kiskereskedelmi adatok azt mutatják, hogy az elmúlt hónapokban a háztartások csökkentették az élelmiszervásárlásaik mennyiségét, de 20-25 százalékkal több üzemanyagot vásároltak mint egy évvel ezelőtt. A benzinársapka eltörlése nem döntene senkit sem nyomorba, ezzel szemben a földgáz 700 százalékos emelése sokak számára megélhetési válságot okoz.

És mi a helyzet a többi ársapkánál?

A benzinársapka az embereket nem ösztönözte megtakarításra, sőt túlfogyasztást okozott egy olyan termékből, amelynek jelentős szerepe van az ország drámai fizetésimérleg hiányának a kialakulásában. Az élelmiszerárakra húzott sapka még ennél is kártékonyabb: nem védtek meg senkit a befagyasztott csirke-farhát árak, mivel a többi termék ára ennek megfelelően emelkedett. Két csapás is érte az élelmiszerkereskedelmet: az ársapkák és az extraprofitadó. Egy kereskedő nem élhet abból, hogy drágán vásárol és olcsón ad el, ezt a veszteséget valahol be kell hoznia. A kereskedők az ársapkákon elszenvedett veszteséget szétterítették a többi termékre, és ha már emeltek, akkor vastagabban fogott a ceruza. Az ársapkák hatására beindult egy olyan áremelési folyamat, amely azért káros, mert ha egyszer meg is szűnik az ársapka, az egyéb termékek megemelt árai megmaradnak, és az ársapkás termékek felzárkóznak hozzájuk. A másik nagy hiba az extraprofitadónak nevezett adóteher kivetése a kiskereskedelemi láncokra. Ezt a 60 milliárdot is ki kell gazdálkodniuk: ez is benne van minden csomag retek, minden szelet párizsi árában, amit megveszünk.

Ezek voltak a gazdaságpolitikai hibák. Most mit kellene tennie a kormánynak?

Először is az árstopokat el kellene törölni – az élelmiszerárakban ez már nem okozna érdemi többletet. A benzin árát is fel kell szabadítani és akkor kevésbé kellene szaladgálni az oroszokhoz, hogy adjanak fizetési haladékot. Másodszor be kell fejezni az értelmetlen piszkálódást az Európai Unióval szemben. A magyar kormány egyetlen esetben képviselte az Unióval szemben a magyar gazdaság érdekeit, amikor elérte, hogy az orosz vezetékes olajszállításokat kivették az embargó alól. Minden más felvállalt konfliktus - Kirill moszkvai pártirka megvédése, az uniós minimálbér-ajánlással való szembenállás, a globális minimumadó uniós blokkolása - önmagukban értelmetlen szurkálódások az Európai Bizottsággal szemben, a hatásuk viszont drámai. Az EU ellen folyamatosan viselt háború jelentős szerepet játszik az uniós pénzek elmaradásban.

Lesz megállapodás az uniós pénzekről?

Egyre többen gondolják azt, amit én is, hogy egy káposzta és kecske-féle megállapodás várható. Vagyis valamennyi pénzt elvesznek Magyarországtól a nyilvánvaló korrupció miatt. Olyan elementáris ma már a harag és a megvetés a magyar kormánnyal szemben az Európai Parlamentben, hogy Ursula von der Leyen, ha akarna sem tudna egy olyan megállapodást keresztülverni az európai intézményrendszeren, beleértve az Európai Parlamentet is, amely minden uniós támogatást megadna Magyarországnak. Azért gondolom, hogy lesz részleges megállapodás, mert a Bizottság azt sem szeretné, hogy Magyarország orra bukjon, hisz még mindig egy uniós tagállamról beszélünk. Brüsszel szempontjából az is megfontolandó, hogy ha egy fillért sem kapna az ország, akkor a kormánypropaganda újra uszítani kezdene az EU ellen.

Reális veszélynek tartja a huxitet, vagyis Magyarország távozását az Unióból?

Nem, semmiképp. A magyar lakosság továbbra is erős EU-melletti elköteleződése mellett ezt a magyar kormány már csak azért sem tehetné meg, mert a gyerekeink közül sokan az EU-ban élnek, tanulnak, dolgoznak. Félmillió magyar él az EU-ban – ezért sem gondolom, hogy valódi opció lehet az unió elhagyása.

Mire számíthatnak a magyarok a közeljövőben?

Az idei év felborult: az év elején első sorban állami pénzeknek köszönhetően nagyon gyors volt a növekedés, a második félévben viszont lelassul, majd leáll(hat) a gazdaság, az utolsó negyedben a nulla vagy az alatti növekedést sem lehet kizárni. Az elmúlt években a magánfogyasztás húzta a magyar gazdaságot. A kiskereskedelmi adatok viszont azt mutatják, hogy a fogyasztás gyakorlatilag két hónapja csökken. Az állami beruházások kiesnek a költségvetési kiigazítás miatt, a vállalati beruházások gyengélkednek, így nem marad igazi húzóerő a gazdaságban. Idén éves átlagban négy százalék lehet növekedés, jövőre pedig 0-0,5 százalékkal nőhet a GDP, de a visszaesés sem kizárt. Az a kérdés, hogy meddig tart az a mélyrepülés, amely az idei utolsó negyedévben kezdődik. Szerintünk van esély arra, hogy 2024 végére már kimászunk ebből a gödörből, ez azonban a külső hatásokon is múlik, és függ az uniós pénzek beérkezésétől is.

Tudná-e a kormány gyorsítani a kilábalást?

A politika az árnyalatok művészete, ezzel szemben most vagdalkozást látok: hol ide csapnak, hol oda. Sok munkahely meg fog szűnni a közeljövőben. Ilyen körülmények között még az egyetlen szalmaszálat, a kata-t is elvenni az emberektől, súlyos hiba volt. Ezek a lépések egyáltalán nem abba az irányba mutatnak, hogy a magyar gazdaságot a kormány a puha landolás felé terelgetné. Meg lehetne ezt csinálni, de ehhez a kormánynak azt az arroganciáját, hogy mindent mi tudunk, a szakmai érdekképviseletek, a szakszervezetek, a pártok, és független szervezetek mind a magyar gazdaság érdekei ellen vannak, nagyon gyorsan el kellene felejtenie.