- Még eljöhet a reneszánsz

Jó ideje katasztrófák sújtják a Földet: infláció, koronavírus, orosz-ukrán háború és a mindenre kiterjedő klímaválság. A sci-fijében hasonlókról esik szó. Csak nem a jelen inspirálta?

De, a valóságból indultunk ki, viszont mertünk túlozni, hogy bemutassuk, mi történne akkor, ha az emberiség elérné a mélypontot. A kérdésünk az volt, hogyan állhatunk újra talpra. Sok sci-fi egy adott krízis bekövetkeztével foglalkozik, minket viszont az érdekelt, mi történik akkor, ha a krízis már megtörtént.

Tíz évvel ezelőtt a miskolci CineFesten az Eltűnő hullámok című thrillerrel elnyerte a fődíjat. Azóta viszont nem rendezett filmet. Miért kellett ennyit várni a Vesperre?

A filmezés egy kemény ipar. Sosem tudhatod, hogy mikor készítheted el a saját alkotásodat. Én és a rendezőtársam, Bruno Samper pedig nagyon ambiciózus emberek vagyunk, mindig olyan projekteken dolgozunk, amelyekben külön világokat teremtünk, melyekhez nagy költségvetés, vizuális effektek és sok színész szükségeltetik. A Vesperről szőtt álmunkat ezért négy éven át próbáltuk megvalósítani Európában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, de nem jártunk szerencsével. Fáradtak lettünk, így visszatértünk oda, ahonnan indultunk, Litvániába. Elhatároztuk, hogy ott fogunk forgatni, és a koprodukciós rendszeren belül szerzünk pénzt. Aztán elkezdtünk dolgozni a forgatókönyvön.

A Vesper világán érződik, hogy számos filmből meríthettek inspirációt. Melyek voltak ezek?

Széles spektrumon mozogtunk. Nagy inspirációt jelentett René Laloux A vad bolygó című 1973-as animációs sci-fije, ahogy Elem Klimov 1985-ös Jöjj és lásd! című brutális háborús drámája és Spielberg mozijai is, elvégre a Vesper egy sötét, futurisztikus tündérmese. De inspiráltak minket a francia rajzoló, Moebius képregényei is, akárcsak a jövőt előrevetítő építészeti projektek és a környezeti dizájn.

A film tényleg olyan, mintha egy létező világot mutatna be.

Igen, azt akartuk, hogy a néző a helyszínen érezze magát, ezért sem alkalmaztunk számítógép generálta képeket, hanem valódi tárgyakat építettünk. Ezeknek a kinézete és érzete is más. Másrészt a színészeknek is könnyebb valós térben és tárgyak közt mozogniuk, mintha csak kék háttér előtt játszanának. A filmben a főhős mellett lebegő drónt például egy litván csapattal alkottuk meg.

A történetben sokszor említik a Citadella nevű helyet, ahol a hatalmasok döntenek a világ sorsáról. A filmben azonban csak kívülről látjuk a helyszínt.

Igen, a Vesperben a főhős a Citadelláról álmodozik, de végül rájön, hogy az csupán egy délibáb. Nincs ott számára megváltás, ezért úgy dönt, a boldogulása érdekében inkább a saját környezetét kell megváltoztatnia. Ha lesz a Vespernek második része, még nem tudom, hogy benne lesz-e a Citadella. Azt tervezem, hogy a főhős egy kalandokkal teli utazásra indul, és felfedezi a világot.

A filmben a remény motívuma fontos szerepet játszik. Hogy látja, napjaink problémáit, mint a háborút, a vírusokat és az inflációt sikerül majd legyőzni?

Azt akarjuk üzenni, hogy bármilyen rossz dolog történjen is, léteznek emberek, akik képesek a világban meglátni a szépet, és harcolni az álmaikért. Az emberiségnek tehát még van esélye. Fontos, hogy a fiatalságnak is ezt üzenjük, hisz a közösségi médiában annyi negatív hírrel bombáznak minket nap mint nap. Hiszek abban, hogy akárcsak a középkor után, úgy a jövőben is eljöhet a reneszánsz, és újra talpra állhat az emberiség.